Az az igazság, hogy kedvenc barátnőim gyerekei általában engem szeretnek a legjobban a „mama haverjai” közül. Kihúzhatnám magam büszkén, mondhatnám, hogy ez azért van, mert született ősanya vagyok, de ha őszintén és mélyen magamba nézek, egyáltalán nem erről van szó! Inkább az a helyzet, hogy pont olyan infantilis vagyok, amilyen egy tizenéves, és ez az én koromban már nem biztos, hogy akkora nagy dicsőség... Ráadásul soha eszembe sem jut zavartatni magam a gyerektársaságtól, ha adott barátnőnek „felnőtt sztorit” mesélek, pikáns részletekkel, kendőzetlenül. Ennek a csemeték rendszerint sokkal jobban örülnek, mint tiszteletreméltó szüleik. A barátnőim, ha épp a gyerekeikkel ülnek az autóban, amikor hívom őket, rendszerint úgy veszik fel a telefont, hogy még mielőtt bármit mondhatnék, elordítják magukat: „Ki vagy hangosííííítvaaaa!!!”. Már csak a miheztartás végett. Nos, Fannika, Anett barátnőm elbűvölő lánya, akitől már írtam a muhammara és a brownie posztjaimban rengeteg mindent hallott tőlem az elmúlt években, amit talán nem kellett volna, de tény, hogy emiatt, vagy ettől függetlenül, nagyon jóban vagyunk. Olyannyira, hogy néha együtt sütünk. Általában gyerekeknek való dolgokat. Értsd olyasmit, ami úgy tele van cukorral, hogy csak a 15 év alattiakat teszi boldoggá, őket viszont nagyon.

Így került terítékre a gyerekek felnőtt szemmel valóban érthetetlen kedvence, a pillecukor. Ami ugye tömény cukor és ragacs. Az amerikai kölkök azonban szalonna helyett ezt sütögetik a tábortűznél, a mi gyerekeink meg nézik az amerikai filmeket, az eredmény pedig az, hogy a végén szalonna helyett ők is ezt akarják sütögetni. Ha meg már muszáj, legalább ne a bolti, műanyag verziók tolják, nem igaz? Szóval mondtam Fanninak, hogy csináljunk házilag, úgyis közelednek az ünnepek. Nos, nem kellett kétszer mondanom. Mert „hendméd” marshmallow-t vinni az osztálytársaknak menő.

Egyszer írtam egy egész cikket a mályvacukorról, sajnos most nem találom, talán nem is olyan fontos, tudni az édesség kialakulásának történetét, de megígérhetem, hogy a házi változatod pont olyan rugalmas és habos textúrájú lesz, mint a bolti. Íze pedig leginkább a habcsókra hajaz. Jó sok zselatinra lesz szükséged, és egy cukorhőmérőre. Ha színeset szeretnél, dolgozz ételfestékkel. Kevés kell belőle, az eredmény gyönyörű pasztellszínű édesség lesz.

Nu. És akkor a recept. Ezúttal Martha Stewart-tól. És néhány jó tanács. Ennyiből egy 20*30 cm-es tepsinyi lesz. Friss tojással dolgozz. A glükózszirup a jobb állag miatt kell a receptbe. Ha veszel a patikában glükózt és 2 evőkanálnyit felfőzöl 1 evőkanál vízzel, már meg is vagy. Ha nincs kedved evvel bajlódni, használj helyette mézet. A masszát enyhén olajozott sütőpapírra öntsd, és amikor vágod, az éles késed pengéje is legyen olajos. A pillecukor ragad. Ez ellen úgy tudsz tenni, hogy a már felvágott kockákat egyenként beleforgatod étkezési keményítőbe.

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a Facebookon is!

Semleges ízű olaj
400 gr cukor
1 ek glükózszirup vagy méz
16 zselatin lap
2 szoba hőmérsékletű tojásfehérje
néhány csepp ételfesték
1-2 ek étkezési keményítő és porcukor keveréke

1. Bélelj ki egy tepsit sütőpapírral, majd kend be a felületét vékonyan olajjal.
2. Tedd a cukrot és a glükózszirupot 175 ml vízzel vastag fenekű edénybe. Főzd közepes lángon, míg a cukor el nem olvad. Ekkor tekerd fel a lángot és forrald, míg a szirup el nem éri a 127 fokot. Közben ne kevergesd.
3. Tedd a zselatinlapokat tálba 175 ml vízzel. Hagyd puhulni 5 percig, majd gőz fölött olvaszd meg. Tedd félre.
4. Verd a szoba hőmérsékletű fehérjéket közepesen kemény habbá. (Amikor már tudsz a habverővel csúcsokat húzni a habból, akkor jó.)
5. Folyamatos habverés mellett mixeld össze a zselatint a cukorsziruppal, majd adagolva tedd hozzá a tojáshabot. A habverő közben folyamatosan dolgozzon, magas fordulatszámon. Ezután verd még további 10-12 percig.
6. Ha egyszínű édességet szeretnél, a végén keverd bele az ételfestéket. Ha márványozottat, öntsd a krémet a formába, azonnal csöpögtess a tetejére apró ételfesték cseppeket és fogpiszkálóval, vagány mozdulatokkal „firkáld” márványossá.
7. Hagyd a masszát a formában legalább 3 órán, de akár egész éjszakán át. A már szilárd ám ragadós édességet óvatosan borítsd ki és vágd fel.
8. Hengergesd a porcukros keményítőbe, hogy ne ragadjon!