Az úgy volt, hogy Patti felhívott Brüsszelből, ahol kb. 100 nyelven EU-s szinkrontolmács. Mondta, itthon lesz karácsonykor és jó lenne találkozni. Nem tudom írtam-e már, de Patti volt a legeslegjobb barátnőm a gimiben. Kemény csajok voltunk, sokan tartottak tőlünk, és ha így utólag belegondolok, jól is tették. Ez még azokban az időkben volt, amikor nem a fenenagy „diákokjogai” demokrácia dívott, és a „kicsiket” levegőnek nézték a nagyok. Mondanom sem kell, minket azért elsősként is mindenki ismert. Igen, a negyedikesek is. Képzelj magad elé két 156 cm-es csajt, az egyik félig olasz, a másik a mediterránrumban nevelkedett. Amilyen kicsik, olyan hangosak, és idegesítőek. Csak üvöltve tudnak beszélni, és amikor épp nem kiabálnak, akkor legalább olyan hangosan vihognak. Ezek voltunk mi és azóta sem éreztük magunkat annyira jól. Gimnazista éveink "főműve" gyanánt pedig szorgos aknamunkával kirúgattuk akkori osztályfőnökünket. Mert megérdemelte. Tudom, hogy ez manapság mindennapos dolog, de akkoriban nem volt az.

Nos, Patti azóta négy gyerekes anyukává avanzsált és erősen visszafogta magát, én pedig már csak az emlékeimből élek. Na jó, nem, de azért hagy sajnáltassam magam! ;-) A látogatás tehát remek apropóul szolgált arra, hogy kicsit merenghessünk a régi szép időkön. Mert nem mindig voltunk ám kispolgárok! És ha már nosztalgiázunk, meghívtuk Ildit és Juditkát is, hiszen ők is asszisztáltak anno gimnazista ámokfutásunkhoz.

A lányok tiszteletére puncsot csináltam és hozzá répás-ananászos-diós cupkake-et, extraszűz olíva olajjal és krémsajt mázzal. Imádom az olívaolajas süteményeket, azt, ahogy a kellemes, kissé borsos, semmi máshoz nem hasonlító extraszűz íz érződik minden falatban, nem tolakodóan, de mégis határozottan. A cupcake-et pedig azért szeretem mert bájos, mutatós és gyorsan kész van. Persze azt sosem fogom megtudni, a TV paprikán miért hívják következetesen muffinnak, de mindegy.

Nu. A buli ár-érték arányban elég visszafogottra sikerült, főleg a régmúlt időkhöz hasonlítva, de azért remekül éreztük magunkat. És akkor íme a recept a te csajos uzsonnáidhoz, sok szeretettel.

 Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!

A tésztához

175gr barnacukor
200 gr finomliszt (a fele lehet teljeskiőrlésű)
½ tk szódabikarbóna
2 tk vegyes karácsonyi fűszer (fahéj, szegfűszeg, kardamom, gyömbér stb)
200 gr reszelt répa
100 gr apróra darabolt konzerv ananász
1 marék apróra vágott dió
1 cs bourbon vaníliás cukor
150 gr extraszűz olíva olaj
2 tojás
csipet só
12-16 muffin papír

A krémhez

100 gr szobahőmérsékletű vaj
200 gr philadelphia krémsajt
150 gr pocrukor
1 bourbon vaníliás cukor
2 ek citromlé

1. Melegítsd a sütőt 180 fokra. Ha légkeveréses, elég lesz a 160 is. Dobáld a papírkapszlikat a fém muffin forma nyílásaiba.
2. Egy nagy tálban keverd össze a szárazanyagokat, azaz a cukrot, lisztet, sót, szódabikarbónát és fűszereket. Aprítsd az ananászt és a diót. Tisztítsd meg és reszeld le a répát.
3. Keverd az olajat a tojásokhoz és kanalazd bele a lisztes port, majd add hozzá a reszelt répát, a diót és az ananászt. Keverd az egészet össze.
4. Tedd a masszát a papírkapszlikba úgy, hogy a papírperem 3/4-éig érjen. Süsd kb. 20-22 percig a tésztát. Akkor jó, ha a beleszúrt fogpiszkáló tisztán jön ki.
5. Hűtsd teljesen ki egy rácson és közben csináld meg a krémet.
6. Várd meg míg a vaj szobahőmérsékletű lesz. (Tényleg várd meg! Én rohantam és nézd meg, nem is lett teljesen sima a krém!) Add hozzá a krémsajtot, a cukrot és a citromlevet. Keverd habverővel közepes fordulaton és fokozatosan add hozzá a cukrot. Ne keverd túl!
7. Töltsd a krémet nyomózsákba és nyomd a már teljesen kihűt cupcake-ek tetejére.