Úgy kezdődött, hogy felhívott Szonja.

- Lesz ez a gasztro-buli Palkonyán,- mondta- gyere el, szerintem jól éreznéd magad.
- Eszem ágában sincs! - válaszoltam- Nincs az az Isten, hogy 250 kilométert autózzak pár kiszáradt szendvics és némi sült kolbász miatt!
- Ez egy fine-dining esemény lesz! - vágta rá Szonjácska kissé sértetten- még a te finnyás ízlésed szerint is remek éttermek vonulnak majd fel, nem mellesleg a kedvenc séfed, a Várvizi Péter is. Amolyan mini-Budai Gourmet-ra számíts, falusi környezetben.
- Na, jó- válaszoltam. Meggondoltam magam. Mégis csak van az az Isten. Jövök.

…Így történt hát, hogy autóba pattantunk egy csodásan napsütéses péntek délutánon, és lerobogtunk a Baranya megyei Palkonyára.

Elcseszett Rózsadombiként ritkán járok vidékre, és őszintén szólva, erről a rendezvényről is azt hittem, amolyan hagyományőrző dolog lesz. Tudod, ahol a falu főterén asszonyok köpülik a vajat pöttyös köcsögökben, miközben férfiak sütik a kenyérlángost a jurta mellett álló kemencében, amit aztán tarsolylemez alakú papírtányéron szervíroznak. A háttérben a helyi néptáncegyüttes biztosítja az úri közönség szórakozását, és az út szélén csupa kézművesnek definiált, ám semmire sem jó szuvenírt árulnak.

Igen, bizony, néha vannak hülye előítéleteim, és így a buli után pár nappal azt kell mondjam, ennyire színvonalas és tökéletes gasztro-rendezvényen már nagyon régen voltam!

ilyen volt...

A faluban felvonult a környék minőségi éttermeinek színe java, de „vendégművészként” megjelent pár étterem és street food a fővárosból, és az ország többi részéről is. Ha kíváncsi vagy a listára, tőlük lehetett kóstolni:

Kredenc bor bistro, Balatonfüred; Pesti burger & bár, Budapest; Almalomb, Hosszúhetény; Nemesvölgyi Attila és Szőke Dávid, Budapest; Zsolnay étterem, Pécs; Erhardt étterem, Sopron; Larus, Várvizi Péter, Budapest; Kistücsök, Balatonszemes; Viator étterem, Pannonhalma; Mandula étterem, Villány; Kővirág étterem, Köveskál; Baricska csárda, Balatonfüred; Chianti étterem, Veszprém.

Az ételekhez a környék borait lehetett párosítani.

Várvizi Péter tálal

chill/1: a csajok
chill/2: ezen a bulin még a szervezők és a vendéglátósok is ilyen jól érezték magukat! (Pauli Zoltán, Palkonyha és Nemesvölgyi Attila)

A már említett Budai Gourmet zsúfoltságával ellentétben, Palkonyán az éttermek a házak udvarában és a borospincék mellett állították fel sátraikat, így sehol nem volt tömeg, és az ember kényelmesen lesétálhatta az előző standon elfogyasztott étel generálta kalóriákat, mire odaért a másikhoz. A falu megtelt autókkal és emberekkel, de csak annyian voltak, amennyien egy jó hangulatú bulihoz kellenek. Egy pesti fesztivállal ellentétben itt még az amúgy nem túl barátságos „városiak” is kedvessé váltak, adaptálva magukat a miliőhöz, de a legjobb mégis az volt, hogy bár más rendezvényeken a séfek és borászok úgy le vannak terhelve, hogy levegőt venni sem igen marad idejük, itt mégis meg tudták oldani, hogy pár mondatot váltsanak az érdeklődő vendégekkel.

S, hogy el lehet-e tölteni egy falusi gasztro-bulin két egész napot? De még mennyire! Mint kiderült ezt nem csak mi gondoltuk így, ezért minden sarkon ismerősökbe botlottunk, akikkel letáboroztunk a virágokkal tarkított fűbe, hogy egy újabb kóstoló adag étel és pohár fröccs mellett beszélgessünk a tavaszi bágyadt napsütésben, miközben a háttérben jazz vagy lounge zene szólt. Tisztára mint egy békebeli majálison.

chill/3. A kép, ami többet mond 100 szónál

Azt hiszem jövőre is a HúSVÉT-tal indítom az éves outdoor fesztivál szezont, remélem az idő akkor is ilyen csodás lesz. Vettem is gyorsan egy centit. Már vágom, azzal is megy az idő. Addig is, Szeptemberben lesz a „Rendes SVÉT”, ezúttal Veszprémben. Idén oda is elnézek.

 Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

a bloggerek hallgatnak...