Ha valami új ételt teszek a repertoáromba, ami finom, édes és természetesen hizlal, akkor az anyukám általában nekiáll könyörögni, ne kényszerítsem arra, kóstolja meg, mert akkor rákap, és onnantól megint lesz még egy dolog, amit szeret, de amit igazából nem kellene. Így történt ez a minap is. Andalúziában nyaralt az egész család, és ezért stílusosan tortas de aceite-t, azaz olívaolajos korongokat sütöttem. Mama kerülgette a kis tallérjaimat, hősiesen ellenállva nekik napokig, aztán egyik délután csak ráfanyalodott, szégyenszemre.

…Onnantól minden reggel, amíg el nem fogyott, elropogtatott párat, egyszerre kettesével, közben vegyes érzelmeket táplálva irántam. Egyrészt elismerte, hogy a keksz valóban csodás, másrészt szidott, mint a bokrot, hogy miattam hízik. Már megint. Tehát erről is én tehetek.

A torta de aceite andalúz sütemény. Eredetét viták övezik, de Sevilla mondja a leginkább magáénak. Bár a ropogós korongokat cukorba forgatják, mielőtt megsütik, az épp csak enyhén édes alapnak, a tojás hiányának és a fűszeres, markáns ízű olíva olajnak köszönhetően nincs olyan desszert fílinged tőle, mintha mondjuk angol vajas kekszet ennél, így remekül passzol a reggeli kávé és tea mellett az esti pohár vörösborhoz is. Ha a sós változatot készíted, akkor pláne. Süteményed simán eláll 3-4 napig, de kicsi az esélye annak, hogy ennyi ideig megmaradjon…

Nu. És akkor a recept. A tészta elbír még dupla annyi ánizsmagot, mint amennyit én használtam, 2-3 evőkanál ánizs likőrt, még több fahéjat és egy kevés reszelt narancshéjat is. A korongokat a lehető legvékonyabbra nyújtsd, és ne bánd, ha a cukor egy része rákaramellizálódik a felületére, attól kicsit olyan lesz, mint egy kürtőskalács. Sós változatot is tudsz csinálni. Ebben az esetben hagyd ki a receptből a cukrot és az ánizst. Helyette tégy a tésztába rozmaringot, ezt is megtörheted a mozsárban, és kicsit több sót. A tallérokat sütés előtt kend meg vékonyan olajjal és a sós változatnál szórd meg Maldon sóval.

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

Kb. 20 koronghoz

350 g kenyérliszt, vagy ha nincs, finomliszt
100 ml oliva olaj
150 ml víz
20 g élesztő
40 g cukor
5 g ánizsmag (ha szereted, vedd a dupláját)
25 g szezámmag
1/2 citrom reszelt héja
1 tk fahéj
½ tk só
finom szemcséjű kristálycukor a szóráshoz.

1. Egy száraz, vastag fenekű serpenyőben pirítsd meg az ánizs és szezámmagot, de csak enyhén. Tedd mozsárba, és törd meg kissé. Ne őröld porrá, csak üss rajta párat, hogy a magok aromája felszabaduljon.
2. Közben morzsold az élesztőt pár evőkanál lisztbe. Adj hozzá egy csipet cukrot. Öntsd rá a langyos vizet, keverd csomómentesre, takard le és hagyd békén, amíg felfut, kb. 15-20 percig.
3. Add a liszthez a többi szárazanyagot, majd az olajat és a kovászt.
4. Gyúrd össze a hozzávalókat. Kemény tésztát kell kapnod, de ha száraznak tűnne (ez múlhat a liszt minőségén), adj hozzá még pár evőkanál vizet, de annyit semmiképp nem, hogy ragadjon!
5. Hagyd egy tálban kelni egy órán keresztül.
6. Melegítsd a sütőt 210 fokosra.
7. Tépkedj a tésztából 25-30 g súlyú labdácskákat és nyújtsd őket 1 mm vastag korongokká.
8. Szórj kristálycukrot egy tányérba. Nyomkodd a korong egyik oldalát majd a másik oldalát bele. Ügyelj arra, hogy a cukor mindenhova odaragadjon.
9. Tedd a korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe és süsd őket 6-8 perc alatt aranybarnára.
10. Akkor csináltad jól, ha ropogós és nem puha korongokat sütöttél!