Van, amikor percek alatt kell csodát művelned. Finomat és látványosat. Már ha egy mód van rá. Mondjuk, mert nyakadon egy kisebb falkányi, az éhségtől feldühödött vendég. Mint nekem a múltkor. Az történt ugyanis, hogy voltak azok a bizonyos Tanítványok, akikről már írtam. És rengeteg idő elment. Először avval, hogy meg kellett enni az összes rágcsálnivalót, amit Vendéglátónk előkészített a főzéshez. Akkor kissé bosszús voltam - minek jóllakni a vacsora előtt,- de végül is jobb, hogy voltak ezek a falatkák, mert ugye, a gyúrás - nyújtás lassan ment, lévén, hogy Juditon kívül mindenki csak borozott, pletykált és cigizett, és mindezt ráadásul leginkább a kertben. Valamikor persze fotóznom is kellett, így mire a „főlényeg”, a tojásos tészta kész lett, „ezek” már őrjöngtek, hogy mi lesz már. Még szerencse, hogy villámpasta volt a menü, amit pikk-pakk össze tudtam dobni. Mert ha nem, tuti meglincseltek volna, és akkor most nem lennék itt. Képzeljétek csak!

Szóval van több garnélás tészta receptem is, de a marinara igazán a kedvencek közé tartozik. Egyet kérek tőled csupán: ha már úgyis rászánod magad, KÖNYÖRGÖM, ne vegyél főtt rákot hozzá, mert az eredmény paradicsomszósz lesz, fűrészpor darabokkal! Az meg ugye nem olyan finom. Neeeeeeeeeeeeem, ami már narancssárga az mind főtt, ha fagyasztott ha nem!!! Akkor is, ha az eladókisasszony állítja az ellenkezőjét! Azok a ronda szürke színű izék, no, azok a nyers rákok, az kell neked! Én kaptam méretes páncélosokat „for verigúdprájsz” a Budagyöngye halasánál. Aki még jófej is. Már ha véletlenül itt laknál, a Budai oldalon. Amikor már megvan a szajré, olvaszd fel rendesen, majd papírtörölközővel töröld szárazra és utána tényleg nagyon gyorsan süsd át. Az egész szósznak nagyjából 5 perc alatt össze kell állnia! Ez azért jó hír, mert tök komoly vacsorát tudsz az asztalra varázsolni az esti film 15 perces szünetében, és a végén egy tál finom tésztával az öledben tudhatod meg ki a gyilkos. Azért ez jobb, mint a májkrémes kenyér, nem?!

4 fő részére

½ - ¾ kg nyers garnéla
2-3 piros, egész, friss csili
1 pohár fehérbor
4 gerezd fokhagyma
1 konzerv darabolt paradicsom (nem sűrítmény!)
kis csokor petrezselyem
só, bors, csipet barnacukor, olíva olaj

1. Közepes lángon, a lehető legnagyobb serpenyődben, kevés olajon pirítsd meg a felszeletelt fokhagymát, de csak annyira, hogy még ne kezdjen el barnulni, különben keserű lesz.
2. Dobd rá a karikákra vágott csilit és a rákokat, majd süsd addig, míg mind a 2 oldala szép narancssárga nem lesz (forgasd meg sütés közben egyszer), kb. 2-2 percig.
3. Öntsd rá a fehérbort és várd meg, míg elfő az alkoholtartalma, kb. 1 perc.
4. Közben főzd ki a friss vagy szárított tésztát al dentére.
5. Tedd a paradicsomot is a raguhoz, forrald gyorsan össze, sózd, borsozd, cukrozd, max. 2 perc.
6. Add hozzá a tésztát és gyorsan pirítsd át a serpenyőben. Keverd hozzá a zöldfűszert és azonnal tálald.

Ha több mint 4 emberre főzöl, egyszerre csak ennyit csinálj egy serpenyőben, mert ha túl sok a rák nem sül, hanem párolódik és más lesz az állaga. Dolgozz 2 serpenyővel vagy több részletben. Nem sok plusz meló és az eredmény miatt feltétlenül megéri!