Megint zsugapartin voltam. A legutóbbin vörösborban brézingeltem csirkecombokat polentával, talán még emlékszel rá. Ezúttal azonban fellázadtam és kijelentettem, némi pihenés nekem is jár, mindig csak én vagyok itten kihasználva, kéremszépen! Így aztán csak a levest vállaltam be. A buli „kemény magja” Judit, Éva és Péter Úr, hozzájuk szokott csapódni ez-az. Úgy van általában, hogy előbb jóllakunk, - ez a tevékenység nyugtatja az idegeket,- a zsugázás pedig csak utána jön. Nem lóvéban játszunk, de motiváció azért így is akad. Péter Úr ugyanis az a játékos, aki nyugdíj-közeli kora ellenére úgy viselkedik, mint egy ovis, és részéről a hozzáállás amolyan” nyanyanyanyanya, úgyis én fogok nyeeerniii!!!” stílusú, ami lássuk be, meglehetősen bosszantó. Ezért van az, hogy legtöbbször nem a nyerésre koncentrálunk, hanem arra, Péter Úr veszítsen, mert mindig a vesztes a következő házigazda, és miután ő nem tud főzni, ebben az esetben kénytelen lenne meghívni mindnyájunkat valami jó drága étterembe. Igen, igen ez lenne a cél, de valahogy sajnos mindig kibulizik magának legalább egy utolsó előtti helyet. Aztán persze valahogy mégis mindig én főzök a következő alkalommal is. Hát, ilyen kegyetlen ez az élet...
Szóval ott tartottam, hogy az menüsor rendhagyó módon co-produkcióban készült. Én 10 perc alatt összedobtam egy andalúz gazpacho-t mert szerintem nyáron minden levest ver. Vendéglátónk, Józsi csinált sütőben kecskét és krumplit fehérborral. Imádom a kecskét, ugye a görög gyermekévek... Éva, Péter Úr felesége meg egy kandírozott naranccsal készült habos, rakott süteményt hozott desszert gyanánt, amit nem volt alkalmam megkóstolni, ugyanis sajnálatos ellenszenvvel viseltetek minden kandírozott gyümölcs, a narancs iránt pedig különösen.
Ha valakit érdekel, egy darabig magasan vezettem. Óvatos kártyás vagyok, de még így is lecsúsztam a 3. helyre a végén.
Nu. A gazpacho bája számos vonzó tulajdonságában rejlik. Finom. Tetszetős. Villámgyorsan elkészíthető. Mindenki szereti. Még egészséges is. A recept elég egyszerű, de itt se felejts el kóstolgatni, és szükség esetén utána ízesíteni.
1 kg érett paradicsom, zöld része kicsumázva
½ kígyóuborka meghámozva
1 zöld kaliforniai paprika
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 vastag szelet fehér kenyér, héjától megfosztva
2 ek sherry ecet vagy ha nincs akkor vörösborecet
1 dl olíva olaj
só, bors
- Darabold a zöldségeket rusztikusan össze és mixeld homogén masszává.
- Tedd hozzá az olajat, ecetet, kenyeret és fűszereket, majd mixeld tovább.
- Adj hozzá annyi jeges vizet, hogy kellemes krémleves állagúvá váljon.
- Ha van rá idő, hűtsd le a frigóban.
- Feldarabolt zöldségekkel tálald.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.