Tárkonyos vadraguleves és a náthásra sikerült este

Szerző: Házisáfrány - 2011.11.21. 10:03 2 komment

András barátom kedvenc mondása, hogy „Áll, mint a fagyott kutya lába”. Na de mi a helyzet abban az esetben, ha az illető egy fagyott vaddisznó végtag, amin itt-ott még nagyonis felismerhetően pompázik a megboldogult vadkan egykori dísze, halálában már meglehetősen ijesztő pöttyös, szürkés szőre??? Hidd el, nem egy leányálom!!!

Szóval az úgy volt, hogy Orsi mondta, valaki hozzá fog vágni némi vadat és csináljunk belőle vacsorát. Városi lány lévén általában unalmas hentesáruból szoktam főzni, és pont ezért teljesen felvillanyozódtam a vadmalac gondolatára! Sera, a séf haverom felhívta figyelmem, hogy a disznócomb száraz, ezért úgy döntöttem, legyen belőle tárkonyos raguleves, mert az még az amúgy ehetetlen pulykamellből is egész jó tud lenni, hát még vadból, próbáljuk hát meg.

Főzni általában jó hangulatban szoktam, de ez a mostani valahogy mégis máshogy alakult. Először is, a vaddisznó az istennek sem akart felolvadni, pedig állítólag reggel óta próbálkozott. Közben ott volt rajta az a sok ijesztő szőr és ki is kellett csontozni. Próbáltál már valaha jeges disznót csontozni??? Ráadásul Orsi olyan beteg volt, mint a Kis Nemecsek Ernő a regény legvégén, így vihogás helyett ott álltam egy bánatos haldoklóval és a saját káromkodásaimmal, meg a fagyott lábbal és egy életlen késsel...

Aztán az étel csak elkészült és az íze azért kárpótolt minket a sok megpróbáltatásért. Tudom, most is a lényegre vagy kíváncsi: Orsi a leves hatására máris jobban lett és azóta köszöni, meg is gyógyult. Most épp én vagyok beteg...

A tárkonyos leves mindenkori kedvencem. Szoktam csinálni ebből, abból, és ha rászánom az időt, mindig nagyon finom lesz. A lényeg, hogy nem szabad belőle kispórolni semmit és hogy lassan rotyogtasd. Mint az ilyen ételeknél általában, ez is jobb másnap, amikor kicsit besűrűsödött és összeértek az ízek.

Nu. És akkor a recept. A leves remek lesz karakteres húsokból, vadból, bárányból, de ha nincs más, csinálhatod csirkéből vagy pulykából. Ha van csontja, főzd azt is a levesbe. A lényeg, hogy ne spórolj a fűszerekkel.

750 gr levesnek való hús, apróra kockázva
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
100 gr bacon
4 szál répa
2 szál fehérrépa
1 ek szárított tárkony
3 babérlevél
3-4 szem borókabogyó (vadhús esetén)
1 csapott ek mustár
1 tk cukor
½ citrom
4 dl tejföl
1 tk liszt
só, bors
olaj

  1. Vágd a húst kockákra, majd kevés olajon, több részletben piríts rá aranybarna kérget. Tedd félre.
  2. Ugyan ebben a lábasban süsd a felkockázott bacont ropogósra, majd add hozzá a hagymát és párold lassú tűzön üvegesre. A végén dobd mellé az apróra vágott fokhagymát, és párold avval is, de ne hagyd barnulni.
  3. Kockázd apróra a zöldségeket.
  4. Dobd a hagymára és bacon-ra a húst, a csontot és a zöldségeket majd önts rá annyi vizet, hogy ellepje.
  5. Add hozzá a fél citromot, a mustárt, a cukrot, sót, borsot és egyéb fűszereket majd főzd jó sokáig lassú tűzön, míg a hús puha nem lesz.
  6. Keverd a lisztet a tejfölhöz, majd fokozatosan önts hozzá levest. Végül főzd a tejfölt össze a lével.
  7. Kóstold meg a levest, és ha kell, adj még hozzá tárkonyt, kevés citromlevet, sót vagy cukrot.
  8. Tálaláskor tehetsz még hozzá tejfölt. Én legalábbis szoktam.

Címkék: leves tárkony vad

A bejegyzés trackback címe:

https://hazisafrany.blog.hu/api/trackback/id/tr575098640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

image001.png

Facebook

Iratkozz fel hírlevelemre!