Az úgy volt, hogy előző este megint szétcsaptuk magunkat. Hajnalban értünk haza és másnap mindenkinek itt is fájt, meg ott is, így elhatároztuk, hogy lite-osra vesszük a szombatot, és tivornya helyett inkább sütünk valamit húsvétra. Kalácsot mármint. Fonottat. Tomi rögtön mondta, ő is kér, és hogy micsoda parti vagyok, mekkora mákja lesz annak, aki majd egyszer elvesz feleségül. Igazából akár ő is felszedhetne. Tette hozzá legalábbis vigyorogva. Na jó. Tominál, ez nagyjából, magyarra fordítva annyit jelent, hogy HA 45 kg lennék, 180 centi, 10 évvel fiatalabb annál, ami most vagyok és barna hajam helyett hosszú, aranyszínűre festett loboncot hordanék, valamint bepisilnék a gyönyörűségtől, hogyha menő autóval jönnének értem a randira, ÉÉÉÉS úgy tudnék főzni, ahogy tudok, hát akkor simán lehetne, hogy bepróbálkozna nálam. Hát... nem is tudom... Szerintetek lesz ebből lagzi??? :-)

A lényeg az, hogy neki is álltunk a kelesztésnek, dagasztásnak, gyúrásnak. Valahol láttam, milyen „kis cuki” nyulakat lehet csinálni kelt tésztából, és úgy gondoltam nincs annál bájosabb, mint amikor az ünnepi asztalon ilyenek ugrabugrálnak teljes kalácsos mivoltukban, így csináltam párat én is. Most minek szépítsem az ügyet? Nagy mázli, hogy csak hármat sütöttem kísérletképpen, mert a végeredmény leginkább néhány, már oszlásnak induló, ám eredetileg is génhibás földönkívülire hasonlított! Úgy döntöttünk tehát, hogy a maradékot old school stílusban megfonjuk, mert abból baj nem lehet. Aztán naná, hogy nekiálltunk felzabálni a még forró kelt tésztát magában, libamájjal, lekvárral, hogy utólag bambán meredjünk a plafonra, gyomrunkban a gyilkos módon tovább kelő kaláccsal és az elhatározással, hogy ebben az életben már soha többé nem eszünk semmit. Persze Tomi is megkapta a beígért süteményt, én pedig cserébe egy egyáltalán nem félelmetes küllemű csokinyulat, így a nap végén mindenki boldog volt. Ja, és a hajam még másnap is fűszeres sütemény illatot árasztott. Imádtam!

A Kis Élien...

Nu. És akkor a recept. Már csomószor írtam, hogy Görögországban nőttem fel, így választásom persze, hogy a görög kalács, azaz tsoureki receptjére esett. Húsvétkor általában kör alakúra fonják, a közepébe pedig piros tojás tesznek. Sok tojás, tej és vaj teszi gazdagabbá, ám utánozhatatlan ízét a távol-keleti mahlep és a görög masztix fűszerek adják. A mahlep a cseresznyemag belsejében található mandulaszerű magocska, a masztix pedig, nem kell mindjárt rosszra gondolni, egy Hiosz szigetén termő cserje gyantaszerű, szárított nedve. Mind kettőből őrölve került egy kevés a tésztába. Ha érdekel titeket, majd írok róluk. A kalács pedig ezek nélkül is mennyei, de ha izgalmasabbá szeretnéd tenni, tégy bele citromhéjat, narancshéjat, fahéjat, gyömbért vagy ánizst. Ezúttal ne sokat, hiszen nem mézeskalácsot sütsz!

Hozzávalók. (Ennyiből 2 fonott kalács lett és 3 kis élien-nyúl)

1 kg finomliszt
50 gr élesztő
2.5 dl tej
200 gr cukor
5 tojás + 1 a kenéshez
250 gr vaj
1 tk só
1 -1 tk mahlep és masztix ha igazán görögre szeretnéd venni a figurát

1. Morzsold az élesztőt 4-5 ek liszttel egy tálba. Adj hozzá 1 ek cukrot és öntsd rá a kb. 40 fokra melegített tejet. Takard le és hagyd békén kb. 30 percig.
2. Öntsd a lisztet tálba. Add hozzá a maradék cukrot, a felolvasztott vajat, verd bele a szobahőmérsékletű tojásokat, porciózd mellé a fűszereket és végül keverd bele a kovászt.
3. Gyúrd jó 10 percig, először a , aztán ha összeállt, deszkán, majd tedd vissza a tálba, takard le és meleg helyen keleszd amíg a duplájára nő.
4. Ha szépen megkelt, gyúrd ismét össze, majd formázd kedved szerint.
5. A megformázott kalácsokat huzatmentes helyen ismét keleszd a duplájára, majd tedd sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokra előmelegített sütőbe.
6. Ha már elkezdett pirulni (ne előbb, mert akkor összeesik!), kend meg a felvert tojással. Megkenheted mielőtt betennéd a sütőbe, de úgy előfordulhat, hogy a máz idő előtt elkezd pirulni.
7. Ha már egységes aranybarna az egész (kb. 25 perc), vedd ki és könyörgöm, VÁRD MEG míg kihűl és csak azután ess neki!
8. Boldog húsvétot! ;-)