Ki mondta, hogy tilos lecsó receptet tölteni gasztroblogra?

Szerző: Házisáfrány - 2012.06.03. 10:00 Szólj hozzá!

Évek óta mondogatom, hogy az én koromban már nincs egészség, csak tünetmentes nap. Erre ékes bizonyíték, hogy nemrég két hét alatt sikerült ugyan ennyi vírusos náthát összeszednem! Eljött a vég, tudtam én jól! Ráadásul épp szombat volt, az a nap, amikor tilos betegnek lenni, mert minek. Az első százas csomag papírzsepi elhasználása után sajnos már az is jól látszott, hogy nem lesz itt libamájfesztiválozás sem, mert szaglás nélkül kár belém. Pedig napok óta készültem rá... Így történt hát, hogy Szonja megsajnált és mondta, ne otthon fetrengjek, menjek inkább át hozzá, mert végrendelkezni mindig jobb társaságban. Ha meg már így alakult, azért beugrottam a boltba némi alapanyagért, gondoltam haldoklás ide vagy oda, csipegetni mégis csak kell majd valamit és talán el is jött az ideje annak, hogy megfőzzem az idei év első lecsóját.

Szonjánál előkaptam a gépem és nekiálltunk berendezni a terepet a fotózáshoz, ő ugyanis az EGYETLEN barátnőm, aki hatékonyan tud segíteni a food stylingnál, és akitől nem kell végighallgatnom a standard káromkodást, hogy együnk már, mert mindjárt éhen hal és miért mindig pont akkor kell blogolnom, amikor ő van ott. Először egy valóban lenyűgöző kovászolt kenyeret fotóztunk be, amit a Konrády Foods pékségéből hoztunk. Ha van olyan, hogy kenyér-mennyország, ez a vekni bizonyosan onnan jött! A ragacsos, nagy lyukú, kissé savanykás ízű, összetéveszthetetlen illatú kenyérbelet vastag, ropogós, sötét aranyszínű „meg akarok halni érted, annyira finom vagy” héj zárta magába! Megkóstoltam és még így náthásan is besírtam! A fene vigye el! Az a rohadt kenyér egy kisebb vagyon, de ilyet nekem is vennem kell!

Az ominózus vekni...

Aztán kész lett a lecsó is, az idei első, és fogalmam sincs milyen lett, mert ízeket továbbra sem éreztem, de Szonja udvarias volt és azt mondta, nagyon jó. Én pedig elhittem, mert kellő alkalommal elkészített lecsó után, már megy a dolog csukott szemmel is, magától.

Szonja keményen megdolgozott a vacsoráért...

Nu. Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga tuti receptje, de azért leírnék néhányat a saját szabályaimból. Aztán ha nem értesz velük egyet, nem fogunk összeveszni, legfeljebb nem eszünk egymás főztjéből. Először is, felejtsd el a lite-os verziót, bele se kezdj a lecsókészítésbe, ha épp fogyózol! Eszedbe ne jusson kispórolni belőle a megfelelő mennyiségű alapanyagot! Sosem értettem azokat, akik a lecsót tojással vagy rizzsel teszik tönkre. Persze van még rosszabb, az úgynevezett „vegetáriánus” rettenetet, a szerintem gyakorlatilag ízetlen, bánatos főtt zöldség, amit barokkos túlzás lenne valódi ételnek nevezni és tényleg nem értem, hogy akkor miért nem inkább egy salátát csinálnak a nyomorult hozzávalókból! Jobban járna az is, aki megeszi és a zöldég sem kerülne megalázó pozícióba! A lecsóba tehát kell bacon, vagy füstölt, húsos szalonna, egy kevés „csak az ízéért” és kolbász, a legjobb minőségű, méghozzá gazdagon. Aztán ha vagy annyira macsó, mint én, belefőzöl néhány hegyes erős paprikát is. Persze ha nem bírod a csípőset, ami lássuk be, elég ciki, fogd a gyerekekre és ezt a fázist hagyd ki. Ja, ugye te is adsz magadra annyira, hogy vedd a fáradtságot és meghámozd paradicsomot??? Kérlek, mondd, hogy igen!!!

...És a végén megpihentek vala a mesterek...

1 kg paprika
800 gr- 1 kg érett paradicsom
1 nagy fej hagyma
1-3 db hegyes erős paprika
1 púpozott tk pirospaprika
50-100 gr nyers, füstölt bacon
1-2 szál kolbász (a mienkbe Gyulai „klasszik” és csípős mangalica is került)
3 ek olaj
Csipet cukor

  1. Forralj vizet, és ha már bugyog, dobáld bele a paradicsomokat 20 mp-re. Várd meg, míg kihűl és húzd le a héjukat. Kockázd apróra. A zöld csumát vágd ki.
  2. Karikázd a paprikát, a magokat dobd ki.
  3. Aprítsd a bacont majd vastag fenekű lábasban, közepes lángon pirítsd az olajon ropogósra, de ne égesd agyon.
  4. Dobd rá az apróra vágott hagymát és dinszteld üvegesre.
  5. Karikázd a kolbászt és tedd a többihez. Pirítsd néhány percig.
  6. Add hozzá a pirospaprikát, keverj rajta néhányat, majd dobd mellé a paradicsomot.
  7. Forrald össze és adj hozzá kevés cukrot és sót ízlés szerint.
  8. Dobd rá a paprikát és főzd, míg éppen megpuhul, de nem fő szét.
  9. Tálald a lehető legfinomabb kenyérrel és meglátod, azonnal valódi nyár támad a konyhában!

Címkék: nyár zöldség főétel

A bejegyzés trackback címe:

https://hazisafrany.blog.hu/api/trackback/id/tr35098668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

image001.png

Facebook

Iratkozz fel hírlevelemre!