Ételfotózás bloggerszemmel 1.- A gép és az alapfunkciók

Szerző: Házisáfrány - 2013.05.07. 15:04

ételfotó.jpg

Amikor elkezdtem blogolni, legjobban a fotózás résztől féltem. Joggal, hiszen cikkeket már évek óta írtam, főzés terén sosem voltak gátlásaim, a fényképezésről azonban semmit sem tudtam. Hogy lehet olyan szépen elhomályosított hátterű képeket csinálni? Mitől lesz mindennek telt, élénk színe? Sikerül-e nekem is jó kompozíciókat „stylingolni”? Aztán olvasgattam itt, kérdezgettem ott, és belevágtam, lesz ami lesz alapon. Miután a legtöbbet más bloggerek „hogyan készült” posztjai segítettek, úgy érzem most, 2 év fotózás után eljött az ideje, hogy megosszam veletek a saját tapasztalataimat. Megpróbálom röviden leírni azt, amit megtanultam úgy, ahogy én, egy totál amatőr megértettem, tehát posztom nélkülözni fogja a tudományos alapokat. Nem vagyok fotós, nem akarok úgy csinálni, mintha mindent tudnék, egy egyszerű blogger szemével fényképezek. Nem a képek a legerősebb oldalam, és igen, a mai napig előfordul, hogy fogalmam sincs mit csinálok, és hogy lesz abból, amit próbálgatok használható ételfotó.

Ez egy három részes poszt lesz. Az elsőben leírom a fényképezés alapjait, a gépen található legfontosabb funkciók használatát. A másodikban a kellékekről fogok írni, a harmadikban pedig a komponálásról.

Elég sok fotós haverom van. Ők a kezdetek kezdetén nagyjából két, később totál használhatatlannak bizonyuló tanácsot adtak nekem az ételfotózással kapcsolatban. Az egyik fele azt mondta, ha ügyes vagyok, bármilyen kicsi, kompakt géppel tudok szép ételfotókat csinálni sőt, erre való az i-phone a sok szűrővel. A másik fele gátlástalanul dobálózott milliós nagyságrendű gépek/ objektívek/ lámpák/ kiegészítők nevével, amik nélkül szerintük nem fog menni dolog. Na, ők, a fotósok nem segítettek semmit, ellenben bloggertársaimmal, elsősorban édes és keserűvel, akinek a minap fotóstanfolyamán is voltam.

tojas2.jpg...ételfotó blogságom kezdeti időszakából, totálisan rosszul beállított fehéregyensúllyal...

Milyen gépet vegyek?

Megpróbálhatsz kicsi kompakt géppel fotózni, avval is lehet, a kép valamilyen lesz, internetre elfogadható, de ha komolyan belemész a témába, másodperceken belül érezni fogod a korlátait, és a vége az lesz, hogy vettél egy olcsó gépet, aztán mellé egy drágábbat, tehát lehet, hogy egyszerűbb az „olcsó gép” kört kihagynod. Én egy hibrid géppel kezdtem dolgozni, ami cserélhető objektíves, de nem tükörreflexes. Ez a típus már upgrade a sima, kompakt gépekhez képest és az objektívje is szofisztikáltabb. Egy darabig úgy éreztem tök jó nekem, aztán kezdett zavarni, hogy torzít, nincs rajta elég mélység-élesség, (erről majd később) de nem akartam hozzá vagyonért venni olyan optikát, ami nem kompatibilis tükörreflexes géppel, így 1 év múltán azon kaptam magam, hogy eladtam és beruháztam egy alap tükörreflexes D3100-as Nikonba. Mit mondhatnék: új dimenziók nyíltak előttem! Azóta is evvel dolgozom, és bár vannak sokkal okosabb tükörreflexes gépek, egy alap típus bőven elég egy webes ételbloghoz.

Tényleg olyan fontos az objektív?

Sokan mondták nekem, hogy ne nagyon kezdjek bele az objektív vásárlásba, mert ha belekóstoltam, onnan nincs megállás. Az alapgépekhez általában 18-55 mm-es zoomos objektívet adnak f 3.8-5.6 fényerővel. Nem rossz. Tényleg. Amíg nem volt másik, szerettem. Ha te is szereted a tiedet, és nem állsz szuperjól anyagilag, azt ajánlom, ne vegyél másikat, mert úgy jársz, mint én. Ám ha mégis kipróbálsz valami jobbat, az olyan lesz, mint amikor először ülsz át a Suzukiból a Mercedesbe. És, hogy mit tud a jó objektív? Megkönnyíti a munkád, gyönyörűen rajzol, szépek a színei, elegánsan elhomályosítja a hátteret, az étel utómunka nélkül is úgy néz ki majd, hogy azonnal beleharapnál, stb. Cserébe a jó objektív mindig drága, és ami neked kell, azt tuti, hogy épp nem árulják sehol használtban.

Vannak a zoomos objektívek. Ez azt jelenti, hogy az objektív tekergetésével közelebb vagy távolabb tudod vinni a témát anélkül, hogy te mozognál. Ezek az objektívek nagyon kényelmesek, nem kell ide-oda ugrabugrálnod, de mindig torzítanak egy kicsit, illetve ami kevésbé torzít és jó a fényereje, az rettenetesen drága. Igazán szép képet a fix objektívek adnak, éleset, gyönyörűt, szinte torzítás menteset főleg, ha jó fényerejű lencsét veszel. Hátránya, hogy a téma körül neked kell mozogni. Nem egyszer billegtem már életemet kockáztatva fix objektívvel instabil puffon vagy létra tetején, hogy elég távol legyek ahhoz, hogy az egész kompozíció ráférjen a képre!

puttanesca-32.jpg...ezt a régi fotómat sokkal jobban szerettem volna, ha jó fényerejű obival fotózom és homályosabb a háttér...

Most leginkább egy 50 mm f 1.4 fix objektívvel fotózom. Isteni! Ára 100.000 Ft körül mozog, ami elég ijesztően hangzik, de ebben a műfajban viszonylag jónak számít. A nagy fényerő (minél kisebb az „f” érték, annál nagyobb a fényerő, de erről majd később) miatt élénk, rövid mélység-élességű (azaz a fókusztól távolodva gyorsan életlenedő) képeket tudok fotózni. Később vettem egy 40 mm f 2.8 makró objektívet is. A makró funkció arra való, ha egy icipici részletet akarok fotózni egy tárgyon. Harmatcsepp, eper magja, stb. Ritkábban használom, de néha nagyon jól jön.  Még tervezek egy jó fényerejű, zoomos objektívet venni, de ezek már tényleg olyan drágák, hogy annak, aki nem fotózásból él nem éri meg. Egyelőre tehát várok és reménykedem a lottóötösben …

makró.jpgharmatcsepp árvácska szirmon makró objektívvel fényképezve

Minek ide az a sok manuális funkció?

 Az első dolog, amit meg kell tanulni, ha tényleg szép képeket szeretnél, hogy ne bízd magad a gép automatikájára, tanuld meg a funkciókat és manuálisan fotózz. A gépnek mindig van egy elképzelése arról, mik az adott fényviszonyok melletti optimális beállítások, de ezek ételek fotózásakor általában nem jók, még akkor sem, ha amúgy a nagyit a vasárnapi ebédnél automata funkcióval fényképezed. Nem mondom, hogy kötelező mindent mindig állítani, de van 3-4 dolog, amit jó, ha ismersz és használsz.

Záridő.

Ezt a funkciót a legeslegfontosabb jól beállítani manuális fotózáskor. Szinte minden rajta múlik! És minden képhez újra kell állítani. Két dolog függ tőle: az érzékelőre jutó fény mennyisége (minél tovább van nyitva a „luk” annál több fény jut be), illetve a rögzítés idejének hossza. Ha van lehetőségünk hosszabb záridővel fotózni, használhatunk alacsonyabb ISO értéket, így tisztább, zajmentesebb lesz a kép. Ez vonatkozik a rosszabb fényviszonyokra is, ám ebben az esetben (meg amúgy is) szükséged lesz állványra, mert ha sokáig van nyitva a blende, a képed a kezed remegése miatt tuti életlen lesz, de erről majd a következő posztban írok bővebben. A záridőt úgy tudod állítani,hogy van egy tekerhető gomb a gépeden, ezt állítod úgy be, hogy a fényviszonyokhoz mérten optimális mennyiségű fény jusson az érzékelőre.

Fénymérés

A záridővel szoros összefüggésben fontos, hogy fényt mérj amikor fotózol. A gép ezt automatán csinálja (az én gépem a „spot” opcióra van állítva, ez azt jelenti, hogy amikor ráfókuszálok egy pontra, félig benyomom az exponáló gombot, ott beméri a gép a szerinte optimális fényt.) A gépen találsz egy centiméter szerű csíkot, ez az expozíció kijelző, azaz ez mutatja, hogy milyen beállításoknál optimálisak a gép automatikája szerint a fényviszonyok. Csinálj egy képet úgy, hogy a nyilacska középen van és nézd meg a kijelződön, a kép elég sötét-világos-e neked. Ha nem optimális, akkor a mért fényhez képest csökkentsd vagy növeld a záridőt  úgy, hogy tekergeted a megfelelő gombot a mínusz vagy pluszjel irányába. Van, hogy az optimális viszonyokhoz képest világosabb, felülexponált vagy sötétebb, drámaibb hatású alulexponált képet szeretnél, hát kísérletezgess minél többet!

záridő_1.jpg...az a kis centiméter szerű csík az expozíció mérő, a szám a zöld kockában pedig a záridő

Rekeszállás, blende.

Az a bizonyos „f”… Minél kisebb, annál drágább az objektíved. Minden objektívben van ugyanis egy változtatható méretű nyílás. Ezen múlik, hogy egységnyi idő alatt mennyi fény jut be „a lukon” (mert ugye minékl nagyobb a nyílás, annál több fény jut be ugyan annyi idő alatt), illetve a kép mélységélessége. Minél nagyobb a blendenyílás (a luk), paradox módon annál kisebb értékkel van jelölve. Minél kisebb értékkel fotózol, a fókuszponttól annál közelebb kezd el homályosodni a képed és annál rosszabb fényviszonyok között is tudsz szép képet csinálni. Sima, mezei objektívekkel, amin az „f” érték 3.8-5.6-nál kezdődik, nem tudsz csodát tenni, én a régi gépemmel nem egy olyan képet csináltam, ami tök jó lett volna, ha az a fránya háttér kicsit homályosabb, ám ehhez elengedhetetlenül szükséges lett volna a jó fényerő, amit a gép eredeti objektívje nélkülözött. Persze a ló túlsó felére sem érdemes átesni, hiszen amikor az ember először próbálkozik jó fényerejű obival, hajlamos mindent túlhomályosítani.

blende_1.jpgblendenyílások és a hozzájuk tartozó "f" értékek

f.jpgugyan az a virág f 11 és f 1.4 értékekkel fotózva

ISO, azaz fényérzékenység.

Ez az érték megmutatja, hogy adott idő alatt egy meghatározott méretű nyíláson át beeső fényből mennyit fog fel a gép érzékelője. Minél jobbak a fényviszonyok, annál alacsonyabb ISO-val tudsz szép, éles képeket csinálni. Ahogy romlanak a fényviszonyok, emelned kell az ISO-t. Magasabb ISO-val sötétebb körülmények között is tudsz fotózni, de cserébe a képek szemcsésebbek lesznek. Alacsonyabb ISO-val izgalmas, mostanság trendi, sötétebb tónusú képeket készíthetsz közepes fényviszonyoknál. Az is igaz, hogy egy drágább tükörreflexes géppel viszonylag magas ISO mellett is tudsz zajmentes képeket csinálni, de most épp arról írunk, hogy lehet a maximumot kihozni egy alap tükörrefisből, ugye? Én szinte mindig automata ISO-val dolgozom, de érdemes néha állítgatnod, hogy lásd a különbséget.

Fehéregyensúly.

Minden fénynek más az úgynevezett színhőmérséklete. Más színű a természetes fény, a neon, a villanykörte, stb. Emiatt nagyon fontos, hogy ha egy kompozíciót megvilágítunk, ugyan olyan fényforrásokkal tegyük, különben a gépnek nem lesz mihez viszonyítani, és a kép sárgás lesz, pirosas, zöldes vagy kékes, aztán próbálhatod majd korrigálni utómunkával... Soha ne csináld azt, hogy még van egy kis természetes fény, de azért felkapcsolod a csillárt, és a háttérben amúgy is világít a konyhai fénycső, mert a képed kész katasztrófa lesz! Dolgozz inkább a kevés természetes fénynél, ha kell, magas ISO-val és hosszú záridővel, állványról, jobban jársz majd, hidd el! Mielőtt elkezdtem fotózni, azt hittem a jó fényképhez rengeteg fény kell. Ma már tudom, hogy ez nem így van. Ami a fehéregyensúlyt illeti, szinte minden esetben automatán hagyom, szerintem, ha egy fajta fény van a kompozíció környékén, a gép remekül be tudja állítani magának a tutit jobb, ha nem én kísérletezgetek.

fehér.jpgugyan az a kompozíció rosszul és jól megválasztott fehéregyensúllyal

A fotózás.

Ha már nagyjából tudod, mi mire jó, komponáld meg a képed (erről a következő posztokban olvashatsz majd) és készíts néhány próba kockát, hogy megtapasztald, mik azok az értékek, amik mellett a fotód úgy néz ki, ahogy szeretnéd. A tapasztalatom az, hogy jó fényképezéshez 25% elméleti tudás kell csak, a további 75% a tehetség és a gyakorlás. Szóval kezdj el gyakorolni! Én sem vagyok egy fotóművész, így nekem is ez maradt. Addig is, ha kérdéseid lennének, írj bátran!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Házisáfrány közösséghez itt.

Címkék: fotó ételfotó

A bejegyzés trackback címe:

https://hazisafrany.blog.hu/api/trackback/id/tr455284724
Nincsenek hozzászólások.

image001.png

Facebook

Iratkozz fel hírlevelemre!