Ételfotózás bloggerszemmel 3.- A styling

Szerző: Házisáfrány - 2013.05.22. 15:14 1 komment

eper.jpg

Ezeket a pléhtányérokat Lila füge szerezte. Magukban tök bénák, a kompozícióban mégis milyen jól mutatnak!

Ha olyan könyvet veszel az ételfotózásról, aminek amerikai a szerzője, megtudhatod belőle, hogyan is néz ki ez a meló a Másik Kontinensen. Nos. Rendelkezésre áll egy fotós, aki az ételeket fényképezi. Egy másik, aki a berendezett csendéletet. Egy harmadik, aki, ha épp szakácskönyv készül, a séfet és az embereket. Van külön étel stylist és van kellék stylist. Az egyik csak a témát rendezi be, a másik gondoskodik arról, hogy az étel jól nézzen ki. Ezeknek van legalább egy, de inkább több asszisztense. Naná, hogy a fotósoknak is, jó néhány! Amikor pedig végre elkészül egy kép, az immáron több tucatnyira duzzadt stáb szépen körbeüli a monitort, és átdumálják, mit lehet még finomítani rajta.

És hogy te miért vagy ezeknél sokkal, de sokkal menőbb? Mert te ezt a csapatnyi embert igénylő munkát egy szál magad is el tudod végezni! Ha pedig ügyes vagy, és némi tehetség is szorult beléd, egyáltalán nem biztos, hogy rosszabbul fogod csinálni, mint ők!

Nos, az ételfotózás legnehezebb és legkevésbé tanulható része a styling. Vagy értesz hozzá, vagy nem. Vagy van érzéked, vagy sosem lesz olyan. Jó ízlésűnek és kreatívnak kell lenned, minden más csak hab a tortán. Persze itt is van néhány szabály, ezeket nem árt tudnod, aztán pedig felejtsd őket el, és nyugodtan hagyatkozz az érzékeidre. Nem olyan rég elmentem Édes és Keserű ételfotó tanfolyamára, hogy egy kicsit tudományosabban közelítsem meg a dolgot. Inspiráló volt látni, mások hogy dolgoznak, sok mindent tanultam, de a gyakorlás legalább ennyit számít.

A kettővel ezelőtti posztomban leírtam neked a manuális fotózás alapjait, a múltkoriban pedig a kiegészítő kellékekről olvashattál. Most jöjjön a lényeg, maga az ételfotó.

eper_1.jpgA kevesebb általában több...

A kellékek
Már az előző két posztban is írtam, hogy a fotózásra az isten pénzét is el lehet költeni és ezért nem árt, ha átgondoltan vásárolsz. Ez fokozottan vonatkozik a kellékek beszerzésére. Biztos van egy stílus, amit kedvelsz. Vagy a modern, vagy a régi dolgokat szereted inkább. Minimálban nyomod, vagy habos-babos rusztikusban. Nos, nézd meg mi az a forma és ízlésvilág, ami közel áll hozzád, és kezdj el 1-1 darabokat beszerezni az adott stílusban készült konyhai tárgyakból. Nem muszáj ám a Villeroy & Bochban! Inkább kezdj ócskásokhoz járni, kérdezd meg a barátokat mi az, amire nincs szükségük, nézz körül a lomtalanításokon, esetleg vedd rá a nagyit, hogy adjon neked 1-1 darabot a családi ezüstből. Az én tapasztalatom az, hogy kicsi tárgyakkal jobban boldogulok, így rengeteg 1 darab kistányérom, kis csészealjam, kispoharam, kis üveg biz-bazom gyűlt össze az évek során a lakásban, és ennél még sokkal több a pincében. Az igazság az, hogy oda nehezen megyek le, így amit szeretek, igyekszem a lakásban tartani, de meg fogod látni, hogy a rendelkezésedre álló helyet, legyen az akármennyi, perceken belül ki fogod nőni! Nem kell mindent egyszerre beszerezned, de ha valahol meglátsz valamit, ami tetszik, vedd meg akkor is, ha épp nincs rá szükséged, mert hamarosan egész biztos hasznát veszed majd!

textil.jpgA textilek mindig feldobják a képet!

Az alapok
Én leginkább faalapokon szeretek dolgozni, így számos lambériát és préselt lemezt festettem le, pácoltam be, koptattam vissza az elmúlt évek során. Selyemfényű akril festékeket szoktam használni, vannak 1 dl-ek a barkácsboltban, ezek általában elegek egy-egy alap lefestéséhez. Néha pácolok is, ami azért jó, mert úgy látszik a fa erezete. Pácból a legtöbb helyen általában csak unalmas barna árnyalatokat kapni, ám én a minap menő magenta és türkiz változatokat is találtam a ferme kft.-nél. 60*60 cm általában elég alapnak, de 70*80 már egészen biztosan, tehát ha léceket vágatsz, ezekben a méretekben gondolkozz. (…Aztán meg abban, hogy hol a fenében fogod azt a sok fát tárolni!)

Ha nem fa alappal dolgozom, akkor textileket használok, akár terítő gyanánt, akár 1-1 tárgy alá hajtogatva-gyűrve, hogy egy kis plusz színt vigyek a képbe. Textilből nem kell sokat venned, elég maximum egy méter, és némi gyakorlással látni fogod, melyek azok a minták és anyagok, amik mellett működnek a kompozícióid.Van, aki a műbőrt is szereti alapnak. Én nem próbáltam, de talán annak is itt az ideje.

fa.jpgLambériák és préselt lemezek festve és pácolva

A kompozíció
Amikor le akarsz fotózni valamit, nem árt, ha előre átgondolod, az adott ételt hogyan prezentálnád. Milyen színei vannak, milyen kompozícióban mutatna jól, mi az a hangulat, amit kommunikálni szeretnél vele. Ehhez gyűjtsd össze azokat a textileket, alapokat, tányérokat, evőeszközöket, kiegészítőket, amik szerinted illhetnek hozzá, és kezd el berendezni a terepet. Ha valami túl sok vagy túl kevés, tégy hozzá, végy belőle el, és kísérletezgess a kiegészítőkkel, amíg össze nem áll a kép. Közben természetesen csinálj próbafotókat, hiszen ha valami ránézésre jól mutat, az nem biztos, hogy működik a fotón és fordítva. Ha olyan a fotózandó étel, ami kihűl vagy megolvad, előbb rendezd be a terepet csak a kiegészítőkkel, állítsd be a géped és a fényeket, aztán ha már kész az étel, annyi dolgod lesz csak, hogy odateszed, és nem megy majd el csomó felesleges idő a beállítgatásokkal.

cookie.jpgMár csak egy kis tej hiányzik a pohárból, és végül a virágos rongydarab kellett ahhoz, hogy "összeálljon" a kép

A kép szöge
Mielőtt berendezed a terepet, gondold át, hogy a képet milyen szögből tervezed fotózni. Kompozíciókat általában három szögből szokták fényképezni. Felülről, kb. 60 fokos szögből, azaz úgy, mintha az asztalnál ülve ránéznél az ételre (ez a legtradicionálisabb és ezért legunalmasabb beállítás) vagy szemből, de ez utóbbi nyilván csak magasabb tárgyakkal működik. Ha felülről fotózol, nyilván máshogy kell stylingolnod, mintha szemből fotóznál, amikor egyáltalán nem mindegy, hogy melyik tárgy előtt és mögött melyik másik tárgy van. Hátteret is csak ebben az esetben kell használnod, és ilyenkor fontos ügyelni arra, hogy a háttér színe/ formája stílusában menjen a kép alapjához és a kompozíció tárgyaival is harmonizáljon.

Az étel maga
Majdnem elfelejtettem az ételről írni! Nos, profi ételfotóknál a gyönyörűen grillezett húsok, a szabályos fagylaltgombócok, a gőzölgő levesek a legritkább esetben vannak abból, aminek látszanak. Fagylaltot színezett krumplipüré porból csinálnak, a grill hús félig nyers és ételfestékkel van aranybarnára színezve, a gőzölgő levesek mögött pedig ott a szárazjég, ami a füstöt adja. Neked azért van sokkal nehezebb dolgod, mert te valódi ételt akarsz lefotózni. Ez meleg fogásoknál a legmacerásabb, hiszen ahogy a cucc elkezd hűlni, máris rosszul néz ki. Próbáld hát az ételt minden esetben a lehető legfrissebben lefotózni. Ahogy azt már írtam, ha olyasmi a témád, ami csak frissen néz ki valahogy, keress helyette „dublőrt” és avval állítsd be a kompozíciót, szöget, ISO-t, záridőt, rekesznyílást, hogy amikor az ételt odateszed, már csak exponálnod kelljen. Ha nem szakácskönyvbe fotózol, amúgy sem várják el tőled a tökéletes küllemet, a rusztikusan csöpögő fagylalt, vagy a kissé összemaszatolt fogás bájt kölcsönöz a képednek, meglátod imádni fogják!

másiké.jpgEgy blogger kolléga kompozíciója. Bájos, de ha picit kevesebb dolog történne a képen, jobban "ütne"...

Az elrendezés
Erről minden könyvben írnak, röviden én is, olvasd el egyszer, aztán ne törődj vele, hanem hagyatkozz az érzéseidre. Három különböző módon szoktak étel kompozíciókat berendezni. Az első és legunalmasabb az, amikor középre beteszed a tányér levest, nemigen van körülötte semmi, és lefotózod, aztán viszont látásra. Ennél sokkal izgalmasabb megoldás, ha gondolatban egy spirális csigavonalat húzol végig a képen és erre a láthatatlan vonalra teszed a tárgyakat. A harmadik, talán legnépszerűbb megoldás az, amikor a képet gondolatban (vannak gépek, amiknek a kijelzője már alapból így van beosztva) 2 vízszintes és 2 függőleges vonal segítségével harmadokra osztod, és a csomópontokba teszed a tárgyakat. Persze ezeket a szabályokat nem árt tudnod, de az igazság az, hogy amikor berendezel egy kompozíciót, úgyis érzed majd, egyensúlyban van-e a kép. Túlzsúfolni, ahogy azt már írtam, nem érdemes, de az sem jó, ha nagy lyukak tátongnak valahol, ide mindig érdemes valami apróságot betenni, hogy visszaálljon a kép egyensúlya.

1_1.jpgA próbafotónál nagy lyuk van hátul, az eleje is unalmas kissé és a szög sem jó...

2.jpgA sütit rusztikusan összetörtük, hátra bekerült egy kis tégely citromkrém, és helyre is állt a harmónia...

A kevesebb több
Ahogy azt már többször írtam, általában a kevesebb több. Ne zsúfold tele a tered, inkább rendezd be levegősen, és ha a próbafotónál úgy érzed, hogy hiányzik még valami, egyenként tégy be plusz tárgyakat a többi mellé.

A többi meg ebben az esetben is gyakorlás. Én a mai napig alig tudom, hogy mit csinálok és irigykedve bámulom az olyan amatőrből lett igazi profikat, mint a már másodszor emlegetett Édes és keserű, akik nem a véletlenre mennek és akiknek a képei valóban csodásak.

Nos. Ez volt ételfotózásról szóló cikksorozatom utolsó része. Remélem hasznos volt, és ha te is belevágnál, talán adtam neked néhány kulcspontot, amiből kiindulhatsz. Ha kérdéseid lennének, írj bátran, igyekszem majd válaszolni! Sok sikert, és ne feledd: Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Házisáfrány közösséghez itt.

 

Címkék: fotó ételfotó

A bejegyzés trackback címe:

https://hazisafrany.blog.hu/api/trackback/id/tr155312687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kbk 2014.02.18. 20:16:32

Nagyon hasznos volt mindhárom rész, köszönöm!

image001.png

Facebook

Iratkozz fel hírlevelemre!