Ez megint egy romantikus történet lesz, tudom, hogy imádjátok az ilyet! Sok-sok éve, még zsenge huszonévesként, egy meleg nyári vasárnap délben a Remíz étterem kerthelységében ebédelgettünk az egész famíliával, mert akkoriban az nagyon menő dolognak számított. Egyszer csak feltűnt, hogy egy távoli asztalnál csomó helyes fiú beszélget. A dolog különösen azért volt furcsa, mert akkori legnagyobb sajnálatomra a Remíz sokkal inkább volt családi étterem, mint jóképű, trendi fiatalok találkozópontja. Ismerősök azonban mindig akadtak, és ki ne imádná a smúsz-partykat, így örömmel ültem át a szomszédos asztalhoz, hogy beköszönjek Eszternek és kedves családjának.

Közben az ő figyelmét is felhívtam a távoli asztalnál ülő „félistenekre”. Mondtam, nézze csak meg a saját szemével. Nahát!- mondta Eszter a tucat fiatalembert bámulva- Hiszen az ott a Laci! Én a magam részéről csak egy tucat "helyes fiú"-t láttam. Nem mondom, messziről így együtt, huszonéves lányoknak igazán lenyűgöző volt látvány! Aztán Eszter hirtelen, alamuszin annyit mondott az apukájának elnyújtott, már-már unott hangon: Apaaaa, fiiiigyeeeelj, tetszik neki a Lacíííí! Mint kiderült, ominózus "Lacit" a Kedves Apuka is jól ismerte. Én persze azonnal elkezdtem magyarázkodni, méghozzá dadogva, hogy nem is, azt se tudom, a sok közül melyik az a Laci és én csak általánosságban tettem rájuk megjegyzést és különben is, meg úgy egyáltalán, tekintsünk ettől a témától el.

…Ám akkor már nem volt megállás. Eszter tekintélyt parancsoló papája felállt, elbandukolt a "helyes fiúk" asztalához, vállon ragadta a mondat közepén tartó, kissé csodálkozó Lacit, majd odavonszolta hozzánk. Én eközben lefagyva, szégyenkezve, céklavörösen bámultam a cipőm orrát. Laci nemigen értette a helyzetet, mígnem Eszter papája elém lökdösgette, és annyit nem mondott neki, mint lókupec a vásárban: Na, Lacikám! Mutasd szépen a fogaidat!

Annyira, de annyira kínosan éreztem magam, hogy nem is mertem ránézni, csak arra vágytam, mindennél jobban, nyíljon meg alattam a föld és tűnjek el onnan, ha lehet most azonnal.

…Sose hittem volna, hogy ilyen zavarba ejtő antré után megint találkozunk, sőt randizunk is, azt meg különösen nem, hogy 12 évvel később még mindig jóban leszünk. Annyira jóban, hogy legutóbbi japán körútjáról hozott nekem egy matcha teás financier-t ajándékba, mert tudja, hogy én ilyen "gasztroizé" vagyok és úgy gondolta, biztos szeretem az efféle furcsaságokat. A sütemény annyira ízlett, hogy nem tehettem másként, azonnal szilikon formát ragadtam, kerestem egy használható receptet és megsütöttem én is!

A financier a franciák egyik szerintem legfinomabb aprósüteménye. Különleges ízéért a mandulaliszt és a beurre noisette, azaz az enyhén mogyorószínűre pirított vaj a felelős. Az eredmény egy tömör, gazdag, szinte már marcipános állagú, boldogító sütemény. Csináltam már belőle cupcake változatot is, most viszont a kissé bizarr színű, ám annál finomabb matcha poros változatot választottam. A matcha egy különleges, japán zöldtea. Íze nagyon intenzív, így a süteménybe csak mértekkel tegyél belőle. Ha vad zöldet akarsz, persze, tehetsz bele többet, de úgy számíts rá, hogy kesernyés lesz! Ez egy David Lebovitz féle változat, de ha van bevált financier recepted, használd azt, csak adj hozzá egy kis matcha port. A receptben van egy kevés sütőpor is. Én nem tettem, szerintem ebbe nem kell.

Nu. És a recept. Ennyiből kb. 30 db financire-t tudsz majd sütni. Én 1.5 szeres adaggal dolgoztam.

55 gr mandulaliszt
100 gr cukor
45 gr finomliszt
2.5 tk matcha por
csipet só
4 tojásfehérje
85 gr teavaj.

1. Melegítsd a vajat közepes lángon, majd forrald addig, míg sárga színe enyhén mogyorós árnyalatúvá nem válik. Ügyelj, nehogy túlbarnuljon, hagyd ott túl sokáig!
2. Keverd össze egy tálban a száraz hozzávalókat.
3. Várd meg, míg a vaj kihűl kissé, majd keverd a porpkhoz.
4. Verd lágy habbá csipet sóval a szobahőmérsékletű tojásfehérjéket, majd óvatos mozdulatokkal keverd a többihez.
5. Mekegítsd 170 fokra a sütőt. Adagold a masszát financier formákba. (kb. 2*4 cm es téglalap formák, melyek 1.5 cm mélyek.