Jerome Bocuse, a magyar Bocuse d'Or Akadémia elnökségi tagjai és hazánk néhány vezető séfje a sajtótájékoztatón
Ahhoz képest, hogy két évtizeddel ezelőtt a magyar éttermi gasztronómia még - kis túlzással- kimerült a pörkölt- somlói galuska kombóban, a street food pedig a Moszkva téri sertéshamburgerben, édes bucival, füstölt sajttal és csalamádéval, be kell látni, rengeteget fejlődtünk. A fejlődés ezúttal nemzetközi értelemben is látványos és értékelendő. Ennek eredményeként Magyarország abban a megtiszteltetésben részesül, hogy 2016-ban Budapesten tartják a Bocuse d’Or, azaz a világ legkomolyabb és legmenőbb szakácsversenyének Európai döntőjét.
A verseny 1987 óta kerül megrendezésre. Az ötlet Paul Bocuse élő szakácslegenda fejéből pattant ki, aki úgy gondolta jó lenne a lyoni gasztronómiai szakkiállítás ideje alatt szakácsversenyt tartani. A verseny elősegítené a szakma fejlődését és rávilágítania a tökéletes alapanyagok használatának fontosságára. A Bocuse d’Or a kezdetek óta sokat változott. Napjainkban 24 ország juthat be a világöntőbe. Az arány pedig a következő képen néz ki: Az európai verseny 12 (hamarosan 11) legjobbja, az ázsiai verseny 4 és a dél-amerikai verseny 3 legjobbja. Rajtuk kívül 3 versenyző azokból az országokból (Afrika, Észak-Amerika, Közel-Kelet és Óceánia) melyek a versenyeken nem vesznek részt, valamint 2 további ország „szabad kártyával" („wild card"), akiket a rendezők választanak ki. A világbajnokságot kétévente Lyonban rendezik, európai döntőjét pedig minden páros évben egy pályázat útján kiválasztott országban, 2016-ban Magyarországon.
A viadalon egy hal és egy húsételt kell elkészíteni három féle körettel, csapatonként 14-14 adagot. Az alapanyagokat az esemény előtt 6 hónappal hirdetik ki, kivéve a halat, mellyel csak 2 hónapja marad a szakácsoknak ”gyakorolni”. A helyszínen minden frissen készül és az is fontos, hogy az ételekbe a résztvevők valamilyen hazai elemet is beleálmodjanak. Pontosan 5 óra 35 perc áll a szakácsok rendelkezésére, hogy a fogásokat elkészítsék. Minden csapatban három fő van, egy séf, aki 23 évesnél idősebb, egy commis, aki 22 évesnél fiatalabb, valamint a tréner, aki a felkészítést koordinálja, ám aki a verseny alatt nem tartózkodhat a boxban. A kész fogásokat 2*12 neves séf bírálja el, egyik csoport a hal, másik a húsételeket. A pontszám kétharmadát az étel minősége teszi ki, egyharmadát a tálalás. Emellett a csapatmunka, a főzési folyamat tisztasága, és az alapanyagok használatának gazdaságossága adja ki a végső pontszámot. A legmagasabb összesített pontszámot elért séf kapja a Bocuse d'Or trófeát.
A hazánkban rendezendő futam legizgalmasabb kérdése, mint a versenyek előtt mindig az, vajon ezúttal mi lesz az alapanyag? Sok találgatás látott napvilágot, hiszen az alapanyag gyakran kötődik az adott országhoz, és a magyar szervezők is javasolhatnak. Városi pletykákból úgy tudni, felmerült a mangalica, a keleméri bárány és a kecsege, mint lehetőség. A tengeri halak érthető okokból nincsenek a listán, de az az egy biztos, hogy olyan alapanyagok jöhetnek csak számításba, melyeket a vendéglátó ország folyamatosan és tökéletes minőségben képes a résztvevőknek szállítani a felkészülés teljes időtartama alatt.
Magyarországról elsőként Széll Tamás vett részt a versenyen 2013-ban, ahol rögtön a 10. helyen végzett, míg 2015-ben Molnár Gábor, aki a 13. helyen.
A verseny a résztvevőknek mindig nagyon stresszes, nem véletlen, hogy az ételek elkészítését hónapokig gyakorolják. Minden mozdulat, minden részlet és minden másodperc számít. Nincs felesleges jövés-menés, nincs idő nem begyakorolt gondolatokra, nincs vízivás és annyi idő sincs, hogy a séfek kimenjenek a mosdóba, noha a főzés ideje 5 óra 35 perc hosszú. Miközben a versenyzők a boxokban mindent megtesznek azért, hogy megmutassák tudásuk legjavát, a közönség ugyan úgy drukkol, mint bármely komolyabb sporteseményen; kifestve, beöltözve, énekelve, dobolva. Minden ország csapatával komoly számú szurkolótábor is érkezik, így a versenyeken őrületes a hangulat. Nos, erre számíthatunk a Hungexpo-n is jövőre, és a jó hír az, hogy ehhez az eseményhez még csak utazni sem kell, mitöbb akár te is eljöhetsz nézőnek. Én mindenesetre számolom a napokat.
Ajánlott videók:
Széll Tamás 2013-as felkészüléséről az alábbi videót tudod megnézni.
Ha van rá lehetőséged, nézd meg A csirke a hal és a királyrák című spanyol dokumentumfilmet is, ami másfél órába foglalja össze, Jesus Almagro hosszú és precíz felkészülését a versenyre. A kedvenc részem a filmben mégis csak az, amikor a neves séf paellá-t főz az anyjánál, aki a háttérből kritizálja, mert legyél te bármilyen híres szakácsguru, anyukádnak úgyis csak a kisgyereke maradsz, aki természetesen sosem fog úgy tudni főzni, mint a madre. Íme az előzetes. Régi fim, de én szerettem.
Addig is ne feledd, a jó étel titka a tökéletes alapanyagban, az intuícióban és a türelemben rejlik!
Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.