Ugye eddig se gondoltad, hogy én sose szoktam ételt elszúrni? Hogy nekem biztosan mindig minden megy csak úgy ukmukfuk? Ha véletlenül mégis, akkor most elmondom, mit összeszerencsétlenkedtem evvel a desszerttel, jó? Optimális esetben úgy nézne ki a dolog, hogy a már kész piskótára ráöntöm a tejsodót és azt a sütemény jól beszívja. Ettől teoretikusan olyannak kellene lennie, mint a harmadik mennyországnak. Már ha a piskóta hajlandó szívni. Na de nyilván nem akkor, ha az ember sütés előtt gondosan kibélelte a tepsit sütőpapírral! Ami ugye nem nedvszívó, lévén ez lenne a dolga. És akkor a tej naná, hogy befolyik a papír alá és a piskóta elkezd lebegni a tejtengeren, nem szív, dehogy, azt maximum én teszem, ő bezzeg csak úszkál, lebeg bájosan és közben magában röhög. Rajtam.
Aztán persze látnod kellett volna, ahogy megpróbálom kiönteni a formából a tejes sodót, vissza a lábasba, egyenesen a sütemény alól, minden szószos, minden ragad, és amikor mégis összejön, centiről-centire tépkedem a félig már elázott piskótáról a papírt, hangosan káromkodva, totál beparázva, hogy szét ne törjön az a rohadt tészta, hiszen vendégeket hívtam rá. Bosszantó, nem mondom, de a végén akkor is ÉÉÉÉN nyertem! Az eredmény a fotón.
A tres leches dél-amerikai sütemény és a „három tej” nagyon visszafogott elnevezés a zsírdús tejszín, sűrített tej, cukrozott-kondenzált tej triónak, amivel le kell önteni. Azért izgatott fel a recept, mert imádom a szirupos süteményeket, és ha a szirup nem cukros víz, hanem valami sokkal tartalmasabb, éreztem, hogy abból különleges dolog fog kisülni. De hogy az a valami eperrel megszórva, fahéjjal ízesítve ilyen rettenetesen, elképesztően, hihetetlenül és sokkolóan finom, azt még én se gondoltam volna!
A recept ezúttal se bonyolult, de a sütőpapírral óvatosan!
350 gr liszt
1 tk sütőpor
½ tk só
3 nagy, szobahőmérsékletű tojás
250 gr cukor
2 tk vanília-kivonat vagy 2 cs bourbon vaníliás cukor
1.25 dl szobahőmérsékletű tej
4 dl tejszín
3.5 dl sűrített tej (ha nincs konzerv, akkor maresi)
4 dl cukrozott sűrített tej (ha nincs dobozos, akkor 2 egész tubusos)
1 rúd fahéj
2 db szegfűszeg
½ tk őrölt fahéj
½ kg friss eper feldarabolva
- Melegítsd elő a sütőt 180 fokra és vajazz ki egy kb. 20 X 30 cm méretű tálat. (neeeem kell ide sütőpapír...)
- Keverd el a lisztet a sóval és sütőporral.
- Egy tálban verd a tojást a cukorral és 1 kanál vaníliával nagy fordulaton, amíg habos nem lesz, majd add hozzá a lisztet egy részét majd óvatosan a tejet és végül a liszt maradékát. Keverd az egészet homogén masszává.
- Tedd a tepsibe és süsd kb. 25 percig, vagy amíg a közepébe szúrt fogpiszkáló tisztán jön ki. Hűtsd rácson.
- A tejszínt és sűrített tejet lassú tűzön forrald a fahéjjal és szegfűszeggel kb. 5 percig. Húzd le a tűzről és nyomd bele a cukrozott sűrített tejet, add hozzá a maradék vaníliát és az őrölt fahéjat. Hűtsd a folyadékot szobahőmérsékletűre és az egész fűszereket csak utána szedd ki belőle.
- A süteményt szurkáld alaposan meg villával, majd öntsd rá a tejes szószt és tedd hűtőszekrénybe legalább néhány órára, de inkább egész éjszakára.
- Tálald a valóban mennyei süteményt a tetejére halmozott friss eperrel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.