Fannika, a barátnőm 12 éves, meglehetősen bájos lánya az egyik legtalpraesettebb gyerek, akit ismerek. Emlékszem, egyszer, és akkor még csak 11 volt, lediktáltam neki valami receptet, mert az iskolában, a nem tudom milyen órán süteményt kellett sütni. Aztán persze meg is feledkeztem a dologról. Másnap pont valami fontos tárgyaláson ültem, amikor valaki hívott ismeretlen számról. Nem vettem fel, tárgyaltam. Hívott megint, akkor sem. A negyedik próbálkozásnál elnézést kértem, felálltam, kimentem és ezúttal válaszoltam, hiszen ha valaki ennyire el akar érni, tuti, hogy nagy baj van. A vonal végén Fannika hangját hallottam. Aki elkérte a számomat az anyukájától. Hogy akkor most pontosan mennyi vaj kell abba a csokoládés piskótába. És akkor fehér vagy barna cukor. Mert itt állnak az órán és nem emlékszik pontosan. Aztán nehogy már ilyen apróság miatt sikerüljön rosszul a sütemény! És lebőgjön a fiúk előtt. Bocs, hogy zavar, mondta mindennemű lelkiismeret-furdalás nélkül, de értsem meg, ez vészhelyzet. Nos, igen. Még néhány év és Fanni sokra viszi majd. Érzem!

Szóval az úgy volt, hogy megint nyugodt, békés, pihenős szombatot terveztem. Reggel tehát elvittem a mamát a reptérre, közben smúzoltam egy gyorsat az öcsém gyerekeivel. Utána beugrottam Gál Józsihoz, a Kedvenc Hentesemhez némi darált bárányra, majd feljött Sera, a séf haverom, hogy megbeszéljünk egy következő heti főzést. Ha már ott volt, össze is dobtam gyorsan egy humuszt, éhen ne haljon szegény. Közben felhívott Fannika, hogy nem lenne-e kedvem browniet sütni vele, mert azt én olyan jól tudok. Volt. Naná! És ekkor még csak délután kettőt mutatott az óra. Sütés után a táncrendem a délelőttihez hasonló tempóban folytatódott. Én nem értem! Van, aki szokott pihenni is a hétvégén? Mert nekem valahogy sosem jön össze...

Mindig odavoltam az amerikai desszertek dekadens gazdagságáért. A brownie ezek között is viszi a prímet, és a belül félig nyers, giga mennyiségű cukorral és csokoládéval készülő édességnek számolatlan változata akad. Ezt a mostanit azért szeretem, mert olyan, de olyan tömény, hogy egész kis adagra is meghívhatsz egy komolyabb baráti társaságot. Én egyszer dupla porciót csináltam, 30 vendégem volt és a végén még maradt is belőle. Mielőtt rákérdeznél, nem azért, mert nem ízlett.

Nu, és akkor a recept, de számíts rá, hogy lesznek itt még brownie-k bőven. Legközelebb például mogyoróvajas.

150 gr étcsokoládé
125 gr vaj
100 gr liszt
csipet sütőpor
3 ek cukrozatlan kakaópor
200 gr cukor
csipet só
1 tk vanília kivonat vagy vaníliás cukor
2 tojás
100 gr fehércsokoládé
1 marék dió, pekándió vagy pirított, hámozott mandula

1. Olvaszd gőz fölött a csokoládét a vajjal
2. Keverd a lisztet a cukorral, kakaóporral, sütőporral, vaníliával és sóval, majd add hozzá a tojásokat.
3. Öntsd mellé az olvasztott csokoládét és keverd a masszát alaposan össze.
4. Vágd rusztikus darabokra a magokat és a csokoládét, majd gyorsan keverd a masszához.
5. Tedd sütőpapírral bélelt tepsibe, akkorába, hogy kb. 2-3 cm magas legyen a massza és süsd 180 fokon 30-35 percig. Én az első 15 percben fóliával letakarva szoktam. Ennél az édességnél az a lényeg, hogy a közepe nyers maradjon.