Időnként megszánom a családot és lenyomok a torkukon valamit, ami ehető. Mert mindig hallgatom, hogy bezzeg mások meg híznak a főztömön. Hát gondoltam, azon ne múljék, most hízzanak akkor ők. Az úgy volt, hogy Méri mamánál gyűltünk bárányozni és tudtam, virágot úgyis kap majd ettől attól, nekem meg lesz egy csomó tojássárgám mert a fehérje kell a macaronhoz, és akkor most mit csináljak. Adta magát, hogy legyen a sárgákból sodó és akkor már ki kellene találni valamit, ami megy hozzá. Kiindultam egy mezei aranygaluskából, aztán lett belőle rózsatorta vagy darázsfészek, vagy mit tudom én, hogy hívják, de megtöltöttem a kelt tésztát, feltekertem felvagdostam, és a csinos kis csigáimat beleerőltettem egy 26 cm-s tortaformába. A „klasszise” diós tölteléket pedig becseréltem egy pekán diós- juharszirupos-vajas kombóra. Az eredmény azt hiszem jó lett, mert tálalás után néhány perccel már töküres volt a tálca. Ja! És hagy áruljam el a kis újításom! Fogalmam nem volt, miben szállíthatnám a sodóm, míg rá nem jöttem, hogy vissza lehet ám tölteni a tejes dobozba, aminek csavaros teteje van. Hát így. Lehet engem utánozni! ;-)

Nu, és akkor a recept. Mezei kelt tésztával dolgoztam, a töltelékkel azonban nem spóroltam és mindenbe vajat tettem, nem, „C” osztályú zsiradékot. Remélem, neked sem fordul meg a fejedben más! Ja, és a sodóhoz teljes tej!!! Nem ám valami rettenetes, ízetlen, csökkentett zsírtartalmú színezett víz!

A tésztához

500 gr finomliszt
30 gr élesztő
2 dl tej
150 gr vaj
100 gr cukor
2 tojás
csipet só

A sodóhoz

1.5 l tej
9 tojássárga
nádcukor, ízlés szerint (tényleg nem tudom mennyit tettem bele, én a közepesen édes sodót szeretem)
½ rúd vanília
csipet só

A töltelékhez

200 gr pekándió vagy ha nincs, sima dió
100-150 gr juharszirup, ha lehet „grade B” minősítésű, mert annak intenzívebb az íze
50 gr vaj

1. Morzsold el az élesztőt a 2 dl langyos, de 40 foknál nem melegebb tejbe néhány evőkanál liszt és 1 teáskanál cukor társaságában. Takard le és hagyd békén minimum 30 percig.
2. Tedd egy tálba a maradék lisztet, cukrot, sót, tojásokat és a felolvasztott vajat. Önsd hozzá a kovászt és keverd kézzel össze. Ha már egybeállt, borítsd deszkára és gyúrd kb. 10 perc alatt össze. Tedd vissza a tálba, takard le, és keleszd kb. 1,5 órán keresztül.
3. Közben verd a tojásokat a cukorral, míg világos lesz a massza színe. Add hozzá a sót, a kikapart vanília belsejét és a héjat is, majd folyamatos kevergetés mellett add hozzá a tejet.
4. Közepes lángon, folyamatos, habverővel történő keveréssel melegítsd, de ne hagyd felforrni, mert akkor összeugrik. Én kb. 80 fokra hevítettem és ott kevergettem még néhány percig és a sodómnak olyan állaga lett, mint a selyemnek. Miután a szalmonella 72 fokon pusztul, az elég is volt. Aztán kihűtöttem és visszatöltöttem az ominózus tejesdobozba.
5. Közben daráld rusztikusra a diót, majd add hozzá a juharszirupot és az olvasztott vajat.
6. Gyúrd gyorsan át a már megkelt tésztát, majd nyújtsd 5 mm vastag téglalappá.
7. Kend alaposan meg a töltelékkel, görgesd fel „csigává” és vágd kb. 4-5 cm-es darabokká. Rendezgesd a csigákat tortaformába, belülről kifele haladva.
8. Keleszd még kb. 20 percig majd tedd 170 fokos sütőbe és süsd, míg aranybarna nem lesz, kb. 35 percig.
9. Ha gondolod még forrón, amikor kiszeded a sütőből, öntsd nyakon néhány evőkanál cukros tejjel.
10. Várd meg, míg langyosra hűl, és tálald a hideg sodóval.
11. Hű de szép az élet, ugye? ;-)