Az úgy kezdődött, hogy Zsuzsa idegenforgalmi szakemberként élte mindennapjait Kis Fővárosunkban. Persze mindig nagy utazó és nyughatatlan természet volt, de azt álmomban se hittem volna, hogy Isztambul vagy az egyiptomi sivatag helyett egy szép nap fogja magát és számos csemetéjét, hogy székhelyét a Budapesttől 320 km-re, az ukrán határ mentén található Panyolára tegye! Aztán évekig ment a huzavona, meglátogassam, ne látogassam, míg Szonja ki nem jelentette, hogy augusztusban pálinka fesztivál lesz a faluban koncertekkel, korhelykedéssel és masszív evészettel kombinálva, úgyhogy megyünk. Mentünk is.
7 nő vágott neki a messzi ismeretlennek, nekem legalábbis a falusi turizmus viszonylag fehér folt a repertoáromban, mit csináljak. A hét csajból 4 céget vezet így voltak pillanatok, amikor tisztán el tudtam képzelni, milyen lehet az, amikor az oroszláncsordán belül a hímek a hierarchiáért harcolnak. Nu.
Ez emberben, na jó, bennem legalábbis felmerült a kérdés, miért is jó hosszú órákat zötykölődni egy isten háta mögötti falucska kedvéért, de amikor zsibbadt tagokkal kiszálltam körülnézni, a retro módon bájos környezet hamarosan meggyőzött. Ott volt a Tisza és a Túr, az emberi léptékű fesztivál, a gágogó libák, a helyiek pesten már rég elfeledett vendégszeretete és a természet lágy öle.
A rendezvényt a focipályán bonyolították, Szonja szavaival élve "családias hangulatban". A színpadon ment a műsor, szóltak a koncertek és sorsolták a tombolát. A nyugdíjas klub asszonyai főztek, a bácsik pálinkás hangulatban besegítettek. Az ételeket az iskolából kimenekített padokon fogyasztottuk egymás mellett fegyelmezetten üldögélve.
Ami az ételeket illeti, kicsit bajban voltam, hiszen 5 hete tartó diétámat nemigen akartam megtörni, vagy ha mégis, legalább valami olyannal, ami legalább az egészség illúzióját kelti. Hamarosan meg kellett azonban győződnöm arról, hogy a helybéliek még nyárvíz idején sem szívesen vesznek magukhoz zöldséget, gyümölcsöt is maximum lekvár, vagy sokkal inkább pálinka formájában.
Oh, azok a lakodalmas sütemények!...
Nos, így történt, hogy diéta ide, 37 fokos hőség oda, végül töltött káposztát, káposztás-csülkös bablevest, kapros tejföllel kent kenyérlángost, lakodalmas sütemények hosszú sorát valamint ropogós, olajos, ám sajnos valóban mennyei lapcsánkát fogyasztottam az alatt a néhány nap alatt.
A lapcsánka a világ egyik legfinomabb krumplis étele. Kizárólag lelkiismeret-furdalással fogyasztható, mert az egy négyzetcentiméterre eső kalóriáinak a száma kvázi leírhatatlan, de bizony akkor is megéri, maximum másnap többet futunk. Na jó. Másnap és az azt követő hónapokban. Az ételt egyes régiókban nevezik tócsninak is, és az askenázi zsidók körében latkesznak. Szerintem nem egy nyári étel, ők ezért is fogyasztják inkább hanuka idején a nagy hidegben. Ha mégis nekiállnál a nyárvíz idején, nyiss ablakot, hogy ne legyen olajszagú a lakás, mert ilyenkor megteheted és csinálj mellé egy nagy adag színes, friss zöldségekből álló salátát. Az étel olcsó, gyorsan kész van, illatos, ropog és a gyerekek is garantáltan imádni fogják!
500 gr krumpli
2 tojás
100-150 gr liszt
1gerezd fokhagyma
1 kis fej hagyma
1 csokor petrezselyem
só
olaj a sütéshez
tejföl a tálaláshoz
- Hámozd a krumplit meg, majd reszeld le nagy lyukú reszelőn.
- Add hozzá az apróra vágott hagymát, fokhagymát, petrezselymet, lisztet és felvert tojást. Sózd, borsozd.
- Lapítsd 1 cm vastag korongokká és forró olajban süsd ropogósan aranybarnára.
- Kend a forró lángosokat hideg tejföllel, ez a könnyedség hamis illúzióját adja majd az ételnek.
- Élvezd a bűnös mennyországot minden harapásnál! :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.