Lassan tiszta szappanopera kezd lenni ez a blog, de nem tehetek róla, "love is all around", úgyhogy következzék ismét egy szerelmi történet. Ezúttal nem az enyém, ám ha szorgalmasan olvasol, előbb utóbb ne izgulj, úgyis kikötsz az evésnél!

Szóval az úgy volt, hogy jó pár évvel ezelőtt az én drága Nelli barátnőmmel kiugrottunk az Etyeki Borfesztiválra, mert egy kis bulizás mindenkinek jár. A haverok amúgy is imádnak velem mulatni járni, hiszen alkoholintoleranciám miatt sosem iszom, így a hazaút meg van oldva, taxira sem kell várni, ráadásul a transzfer ingyen van. Nos, Nelli több stampedli pálinkával indított valami VIP sátorban, majd jöttek a pohár borok és mikor már nagyon vidám volt a hangulat, meg is indultunk. Egy ideje jöttünk-mentünk a standok között, amikor észrevett egy fiút a messzi távolban. Bámulta egy darabig, majd kijelentette, hogy neki bizony tetszik. Igaz, ő volt az ittas én meg a józan, de még így sem volt elég bátor ahhoz, hogy megszólítsa, inkább sóvárgott tisztes távolból. Én azonban a megoldások embere vagyok, ezért inkább rövidre zárva a tökölődést, fogtam magam és odamentem az illető fiatalemberhez. Ahogy mellé értem kiderült, hogy körülbelül a derekáig érek, de szerencsére nem vagyok az az ijedős fajta. Szia! - mondtam az óriásnak, kitekert nyakkal, fölfele bámulva.- Az a lány ott a barátnőm. Nellinek hívják. Tetszel neki. Menj oda hozzá, beszélgess vele, de bánj ám vele szépen, mert különben velem gyűlik meg a bajod!

Úgy tűnik igazán félelmetes lehettem, ahogy mind a 157 centim teljes birtokában kiadtam a parancsot a hozzám képest valóban „meglehetős” Ádámnak, mert végül csak odament Nellihez, tanácsomat megfogadva szépen bánt vele, majd nem sokkal később elvette feleségül, és azóta már van egy fészekalja gyerekük is. Imádom a hepiendet, na!!!

nnnnna, szerintetek a három szorgalmas fiú közül melyik lehet Ádám? ;-)

Persze ominózus Ádámról nem csak azt kell tudni, hogy a mai napig példás férj és családapa, hanem, hogy családjáé a Pataki cukrászda. Van náluk klasszikus sütemény, menő modern francia desszert, de a napokban János, Ádám nagyétkű bátyja kitalálta, hogy csinálnak cronut-ot is, vagy ahogy ők nevezik, "krofánkot", mert a korral ugye haladni kell. Nyomban neki is állt kísérletezni, és amikor már alakult a dolog, gyorsan rárendezett egy fánkevő bulit. A nagy eseményre meg is hívtak főkóstolónak.

Azoknak, akik esetleg nem tudják elmondom, hogy a cronut a legújabb amerikai őrület, mert hol máshol találnák ki a világ leghizlalóbb süteményét?! A minden szempontból dekadens édességet Dominique Ansel, a híres cukrász fejlesztette ki trendi new york-i pékségében és azonnal  akkora siker lett, hogy az emberek képesek már órákkal a nyitás előtt, hajnali 5-6 kor, igen akkor!!! letáborozni a bolt elé, le ne maradjanak az aznapi sütésről. 9-re általában minden fánk elfogy még úgy is, hogy egy-egy vevő csak két darabot vásárolhat egyszerre. Nos, bár a recept titkos és a cronut nevet Ansel levédette, a világ szinte azonnal reagált, és ha más néven is, de sokan elkezdték csinálni a saját verziójukat.

lemezes, levegős szerkezet, ezúttal gyömbéres-sütőtökös töltelékkel...

...és kapros fehércsokoládés krémmel...

Az alap a következő: végy némi (Ansel szerint különleges) croissant tésztát, aminek a fele amúgy is vaj, csinálj belőle középen lyukas fánkokat, majd süsd meg bő olajban. Ha azt akarod, hogy a süteményed " pont olyan" legyen, azaz könnyű, és ropogós, fontos a tészta receptúrája, az olaj amiben sütöd, a sütési idő és hőmérséklet valamit az, hogy a desszertet minél hamarabb edd meg, különben egy szottyos menzafánkká válik. A még forró, frissen sült fánkot forgasd cukorba, tölts bele gazdag krémet, majd tégy a tetejére valamilyen mázat is, az esztétikum, íz és további plusz kalóriák érdekében. ...Ööööö, inkább ne evvel fogyózz, ha rám hallgatsz!

Ennyi elméleti tudás után Patakiéknál aztán naná, hogy rettentő kíváncsian kóstoltam az aznapi kollekciót; a gyömbéres sütőtököst, tetején savanykás mázzal, a fehércsokoládés- kaprosat, ami higgyétek el, sokkal finomabb, mint elsőre gondolnátok és egy klasszikusat vanília krémmel és málnával. Persze leginkább a tészta állagára és ízére voltam kíváncsi. Mint kiderült, ízre nagyon jellegzetesen fánkszerű, olyan mint a bő olajban készült sütemények általában. Állagra jóval könnyebb a "klasszise" változatnál, lemezesebb szerkezete miatt ropogósabb. A krémek sokat adnak a teljes élményhez, gazdagságot, izgalmat és színt visznek a natúr tésztába, főleg, hogy János nem barátja az unalmas, klisé ízeknek. Bár evés közben a sütemény nem tűnik nehéznek, személyenként 1 meglátod, bőven elég lesz, és úgy jársz a legjobban, ha viszel magaddal néhány barátot, és mindenki csak 1-1 negyedet kóstol a másikéból, így csomó variációt élvezhetsz egyszerre anélkül, hogy a végén túlságosan tele lennél.

Egy szó, mint száz, a magyar cronut azaz "krofánk" jó buli, bejött, és mint megtudtam, mostantól hétfőnként kapható lesz a Patakiéknál. Nem mondom, hogy sorban állnék érte hajnali 6-tól a hideg utcán, de a kellemes autózást Budapestről feltétlenül megéri, szóval próbáld ki Te is, és írd meg nekem, mit gondoltál!

Ha tetszett a poszt, kattints ide, és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is!