Van valami misztikus a húsgombócokban, amitől mindenki szereti őket. Talán a barátságos, kerekded forma, talán a textúra, ki tudja, de a fasírtgolyóktól a májgombócig nem ismerek olyan változatot, amit ne imádnának kicsik és nagyok egyaránt. Az egyetlen ember, akinek ambivalens a viszonya e húslabdákhoz nem más, mint a papa. Ellenérzése a meglehetősen távoli 70’es évekre nyúlik vissza.

Nyár volt, augusztus, az az összetéveszthetetlen „görög meleg”, amilyen ilyenkor Athénban mindig lenni szokott. Akkoriban ugyanis még ott éltünk. Kedvenc szomszédunk Eleni fasírtgolyókat csinált hites urának, Giordanninak. Eleni elég laza csaj volt, keramikus művész, így a lakás mindig úszott, permanens kupiban éltek, és a kreatív káoszból nem maradt ki a konyha sem, természetesen. Az étel tehát valahogy a konyhapulton felejtődött, mert Eleninek 42 fok ide vagy oda, eszébe sem jutott, hogy a hűtőben jobb helye lenne annak a szerencsétlennek. Vacsorára aztán feltálalta az ebéd maradékát az ő drága férjének, hiszen nincs annak semmi baja. Eleni szerint, legalábbis.

…Giordanni pár óra múlva a kórházban végezte súlyos gyomormérgezéssel. Papának azóta is szent meggyőződése, hogy Eleni teljesen szándékosan akarta hites urát likvidálni a romlott étellel, sőt a fejébe vette, hogy az ötlet mamának is nagyon tetszett. Rögeszméjétől még a megkérdőjelezhetetlen tény sem tántorítja el, hogy közben eltelt 35 év, ő még mindig él, sőt Giordanni is jól van, köszöni. Papa szerint ugyanis az ember férje sosem lehet elég óvatos, mert ki tudja, mikor leselkedik rá a fájdalmas kínhalál pár az asszony által megmérgezett húsgombóc formájában.

Az előre megfontolt gyilkosságot pedig általában úgy próbálja leleplezni, hogy a már kikészített vacsorát megkóstoltatja a mamával. Ha ugyanis mérgezett lenne, gondolja ő vaslogikával, mama nyilván nem enne belőle. Mondjuk a mama általában így sem akar enni belőle, és ezzel a papa máris bizonyítva látja a kis elméletét. Persze nem azért nem eszik, mert az étel mérgezett, az ok egészen más, természetesen. Papa ugyanis mindig későn vacsorázik. Ilyenkor mama már bőven túl van még az evés utáni rituális csokoládén is, és épp valami izgalmas filmet néz. Nos, ez az a pillanat, amikor a papa odaáll mama elé, fittyet hányva arra, hogy az már vacsorázott, és hogy a TV-ben épp akkor derülne ki, ki a gyilkos. Fog tehát egy falatot, amit ahogy azt egy előkóstolónál szokták, gyorsan lenyom a mama torkán, annak vad tiltakozása ellenére.

- Bassza meg Tamás, nem érted, hogy nem vagyok éhes?! - kiabál ilyenkor mama tök jogosan.
- Cicuka, meg kell kóstolnod, hogy nem romlott-e az étel!- kontrázik papa.
…Így éldegélnek hát a szülők sok-sok évtizede, de papa továbbra is biztos abban, egyszer úgyis a mama keze által, mérgezéses halál okán kerül majd az Örök Vadászmezőkre.

Hát, én ezt nem igazán hiszem, és az is biztos, hogy ÉN imádom a húsgombócokat! Olyannyira, hogy a múltkor lenyűgöző, mozarellával töltött gombóckákat főztem. A gombócokba parmezánt is reszeltem, és órákig rotyogtattam sűrű, fűszeres paradicsommártásban. Az eredmény leírhatatlanul finom lett. Mégis milyen lenne az az étel, amiben van hús is, sajt is, fűszerek is, és ami  egy egészen csodás paradicsommártásban van megfőzve??? Az ebédre meghívtam hát Édesem barátnőmet is a gyerekeivel, akik ritkán próbálnak ki újdonságokat, de a gombóc még nekik is bejött.

Nu, és akkor a recept. Ha brutál napod van, tálald spagettivel. Én simán ettem, így is elég komplex volt! Kevert húsból dolgozz. Legyen benne marha, és ha szereted akkor disznó, esetleg egy kis borjú is. Én bárányt kevertem a marhához 1:2 arányban, és a végeredmény egészen remek, kissé közel-keleti ízhatású étel lett. Az eredeti recept fél kg húshoz ír 1 tojást és 4 evőkanál morzsát, de én minél húsosabb ízű gombócokra törekedtem így az adalékokat igyekeztem minimalizálni, és a hús így sem esett szét főzés közben.

 Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

8 személy részére
A gombócokhoz
1 kg darált marha, marha-disznó-borjú vagy marha-bárány keverék
1 tojás
2-3 evőkanál panko vagy kenyérmorzsa
150 g pizza mozarella
85 g darált parmezán
½ kk római kömény
½ tk oregano
½ tk pirospaprika
1 kis csokor petrezselyem
só, bors
kevés olaj a sütéshez

A mártáshoz
2-3 konzerv darabolt paradicsom
1 kis hagyma
3 gerezd fokhagyma
½ kk csilipaprika (elhagyható)
2 ajóka filé
csipet cukor
só
2 ek olíva olaj
kis csokor bazsalikom

1. Reszeld finomra a parmezánt, vágd apróra a petrezselymet
2. A pizza mozarellát vágd 1-1.5 cm-es szabályos kockákra
3. Keverd a darált húst a tojással, morzsával, parmezánnal, fűszerekkel és petrezselyemmel össze.
4. Végy a húsból gombócnyi mennyiségeket. Nyomj a közepükre 1-1 kocka sajtot, majd formázz mindegyikből szabályos gömböt úgy, hogy a sajt sehol ne látszódjon ki, különben főzés közben kifolyik.
5. Egy vastag fenekű serpenyőben forrósíts fel pár evőkanál olajat, és több részletben, időnként forgatva süss kérget a gombócokra. Vedd őket ki és vedd a lángot közepesre.
6. Dobd a serpenyőbe az apróra vágott hagymát és párold üvegesre. Add hozzá a felkarikázott fokhagymát és párold további 1-2 percig.
7. Add hozzá az ajókát, csilit és cukrot, majd öntsd rá a paradicsomkonzerveket.
8. Ha már felforrt tedd bele a golyókat és nagyon lassú tűzön főzd 1-1.5 órán keresztül.
9. Ha az étel már kész, húzd le a tűzről, és adj hozzá pár összetépkedett bazsalikomlevelet.
10. Ha a gombócok már kellően átfőttek, tálald spagettivel, kenyérrel vagy csak úgy, simán. Ha megszórod némi reszelt paremzánnal, azt sem bánod meg!