Elöljáróban leszögezném az alábbiakat. Semmiképp se csinálj ehető ajándékot abban az esetben ha:

1. Olcsóbban szeretnéd kihozni, mintha boltban vennél valamit.
2. Időt szeretnél magadnak spórolni.
3. Nem szeretnél pepecselni.
4. Nem szeretnél a lakásban kuplerájt.

Bármit is mondjanak ugyanis mások az ehető ajándékokról, azok a nap végén drágák, a tervezésük-kivitelezésük csomó idődbe telik, és mire megtalálod a megfelelő csomagolást a tökéletes méretű dobozzal és cuki masnival, addigra az egésztől el is megy a kedved. Ha kiszámolod ez az egész mennyibe fájt, na akkor meg pláne! ;-)

Egy dolog azonban biztos: Semmi mással nem tudod úgy kifejezni a szereteted, mint valami olyannal, amit a saját kezeddel készítettél kimondottan annak a valakinek, aki fontos a számodra. Az ehető ajándék minden egyes fázisában benne van ugyanis a szeretteid iránti törődés, és bár nem vagyok egy nagy Oravecz-Coelho, mégis hiszem, hogy ha valaminek a készítése közben szépen gondolunk a másikra, az az ajándék annyira tele lesz pozitív energiával, hogy rettentő boldoggá teszi majd azt, aki kapja. Szeretteid öröme pedig hidd el, minden fáradtságot megér!

Nos, ezért van az, hogy évről évre újabb és újabb ehető ajándékoknak állok neki, mert milyen béna lenne már, ha mindig ugyan azt kapnák “ezek”, kell nekik a meglepetés. Hogy a dolog egy kicsit komplikáltabb legyen, az új ajándékok mellett van pár olyan régebbi is, mint a verhetetlen csoki szalámim, amit ha akarom, ha nem, mégis csak hozzá kell csapnom minden ajándékcsomaghoz, mert annyira szeretik, hogy kvázi elvárják.

Nos, az idén retro hangulatban talált rám a december, így arra gondoltam, csinálok törökmézet. Egyrészt izgatott, milyen lehet a házi változat, másrészt be akartam magamnak bizonyítani, hogy létezik a gyerekkoromban az állatkert mellett kapható szalakáli ízű rémségnél sokkal jobb is. És valóban! Törökmézet csinálni buli. Nem is nehéz. Két dologra kell csak ügyelned. Egyrészt mindent, de mindent készíts elő mielőtt nekiállnál, másrészt nagyon figyelj az időzítésre, mert ahogy a karamell elérte a megfelelő színt és állagot, azonnal cselekedned kell! A törökméz csokoládéba mártva sokkal finomabb, mint simán. Emellett bármilyen mousse-t és krémet feldobhatsz vele úgy, hogy tálaláskor beleszúrsz 1-1 rudat a desszertbe, vagy rámorzsolsz egy keveset a tetejére. Tortákba is morzsolhatod a krémmel együtt, de sose hagyd sokáig állni így, mert elveszti a ropogósságát!

Nu, és akkor a recept. Ahogy mondtam, mindent elő! A tepsi pedig, amire önteni fogod a karamellt, legyen alaposan kibélelve sütőpapírral!

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

4 kisebb csomaghoz

300 g cukor
85 g méz
50 ml víz
15 g szódabikarbóna
150 g étcsokoládé

1. Tedd egy vastag fenekű lábasba a cukrot, mézet és vizet. Kezd el nagy lángon melegíteni.
2. Várd meg, míg felforr, aztán hagyd forrni. Ne kevergesd! Az először átlátszó cukorszirup pár perc múlva elkezd majd sötétedni. Várd meg míg juharszirup vagy borostyánszínű lesz. Vigyázz, ne barnuljon nagyon sötétre! Ekkor zárd el a lángot alatta.
3. Most nagyon gyorsnak kell lenned! Keverd hozzá a szódabikarbónát és az előkészített habverővel keverj rajta annyit, hogy a szódabikarbóna mindenhova elérjen. A cukor ekkor elkezd habzani.
4. Fogd meg a lábas fülét, és óvatosan öntsd a masszát a sütőpapírra. Ne igazgasd spatulával, ha vékonyra szeretnéd egyszerűen ne egy kupacba öntsd ki, hanem mozgasd a lábast. Vigyázz a cukor ekkor még nagyon forró!
5. Várd meg míg teljesen kihűl. Törd rusztikus darabokra. Vágni nem fogod tudni, mert morzsálódva törik.
6. Közben olvaszd fel a csokoládét gőz fölött. Mártsd bele annyira a törökmézet, amennyire szeretnéd.
7. Tedd rácsra, vagy vissza a sütőpapírra, és ha dekorálnád, szórd meg színes cukorgolyókkal, vagy darált magokkal amíg a csokoládé még olvadt.
8. Hűtsd ki, csomagold be és már ajándékozhatod is!