Ha azt mondom, cukor, szinte biztosan a sima, bolti kristálycukor ugrik be neked elsőre, pedig az édesítők tárháza ennél jóval több és sokoldalúbb. Az biztos, hogy rengeteg emberernek a cukor a boldogság egyik forrása, és bár mennyiségeket enni belőle nem egészséges, az ember szervezetének az életben maradáshoz is szüksége van rá, ha nem is végeláthatatlan számú gombóc fagyi és tábla csoki formájában.

Cukornak hívjuk a monoszacharidokat, azaz egyszerű cukrokat, például glükózt, fruktózt vagy galaktózt. Villámgyors energialökést adnak a szervezetnek, a vércukor szintet is az egyszerű cukrok nyomják fel a leggyorsabban, így ha szellemileg vagy testileg nagyon lemerültél, egész kis mennyiség is pillanatok alatt helyre tud billenteni. Cukrok a diszacharidok, azaz összetett cukrok is, a kristálycukor glükóz & fruktóz keveréke, a tejcukor, azaz laktóz, a galaktóz és glükóz keveréke. Az összetett cukrok lassabban, kevésbé, de tartósabban emelik a vércukor szintet, hiszen nem azonnal dolgozza őket fel a szervezet, hanem először egyszerű cukrokká bontja le. Cukrok még a poliszachaidok is, melyek sok monoszacharid összekapcsolódásából épülnek fel. Ilyen poliszacharid például a keményítő. A cukor egyfajta szénhidrát, mely gyors energiával látja el a szervezetet. Megtalálható zöldségekben, gyümölcsökben, tejben és számos egyéb ételben, természetes formájában. Ha azonban édesíteni akarsz vele, valamilyen koncentrátumra lesz szükséged, s ehhez számos cukorféléből válogathatsz.

A répacukor

Nem mindenki tudja, de eredetileg a trópusokon termesztett cukornádból kinyert édesítő számított „a cukornak”. A 18. század közepén azonban Andreas Marggraf német kémikus felfedezte, hogy a cukorrépából ugyan olyan cukorkristályok nyerhetők ki, mint a cukornádból. Bár felfedezése forradalminak számított, a cukorrépa csak a napóleoni háborúk környékén szorította ki cukornádat, amikor a hadműveletek miatt bezárultak a francia kereskedelmi útvonalak, és nehézkessé vált a nádcukor európai importja. Innentől azonban a helyben termesztett alapanyag népszersége megállíthatatlanná vált, és hamarosan szinte teljesen eltüntette a nádcukrot az európai piacokról.

Ahhoz, hogy a cukorrépából kristálycukor legyen, soklépcsős finomítási procedúrán kell átmennie. A répát először megmossák és felaprítják, majd vízben, ozmózissal kiáztatják a benne található cukrot. A maradék zöldség nem vész kárba, állati takarmányként használják fel. Az édes levet ezután tisztítják és finomítják. A szennyeződéseket széndioxid és mész keverékével távolítják el, majd szűrőberendezések segítségével nyerik ki az immár megtisztított cukorlevet. A folyadékot addig forralják, míg víztartalma elfő és cukortartalma az eredeti 16%-ról 65%-ra koncentrálódik. Az édes oldatot ezután centrifuga segítségével kristályosítják, majd szárítják.

Hazánkban a kristálycukor a legolcsóbb cukorféle, íze neutrális, színe áttetsző, így a leginkább olyan ételekbe, süteményekbe, lekvárokba érdemes tenni, melyekhez csak szimpla édessége szükséges. Hófehér panna cotta vagy habcsók esetén például a legjobb választás. Nem mindenkinek egyértelmű, de a kereskedelmi forgalomban kapható, répacukor alapú barnacukor általában nem más, mint a fehér kristálycukor melasszal színezett változata, így ha valaki rusztikusabb ízű édesítőre vágyik, jobban jár a finomítatlan nádcukorral.

A nádcukor

Mindig úgy képzeltem, a mennyországnak, olyan lehet az illata, akár a nádcukornak, kellemesen karamellás, vidám és komplex. Számomra legalábbis a nádcukor a boldogság maga. Pár éve még ritkaságszámba ment, ma azonban már a legkisebb boltok polcain is megtaláljuk. Ára magasabb a répacukorénál, így ha 30 kg sárgabarackot teszünk el, ha csak előtte nem vettünk fel OTP hitelt, ne ez használjuk hozzá, azonban a tea vagy kávé sokkal finomabb lesz, ha nádcukorral ízesítjük!

A cukornád Ázsia trópusi vidékein őshonos fűféle. Guineából származik, ahol már 8000 éve felfedezek édesítő tulajdonságát. A növény hamarosan elindult hódító útjára, először délkelet-Ázsia irányába. Bár az első század környékén már áztatással ki tudták nyerni a cukornád levét, csak az 5. században fedezték fel, hogy az édes lé kristályosítható. Így vált a nádcukor India egyik legfontosabb kereskedelmi cikkévé, miközben az anyanövény megállíthatatlan hódítóútra indult Ázsiából a közel-keletre, onnan a mediterrán vidékre, Észak-Afrikába majd Amerika ültetvényeire. A nádcukor a mai napig a legnépszerűbb cukorfajta a világ nagyobbik felén, a világ össz cukor fogyasztásának 75%-át teszi ki. Európában továbbra is az olcsóbban előállítható répacukor vezeti az eladási listát, de azt még itt sem vitatjuk, hogy a nádcukornak sokkal finomabb az íze, az eredetileg takarmánynövénynek termesztett cukorrépából kinyert, „kilúgozott”, agyonfinomított fehér cukorénál.

Az, hogy a nádcukornak milyen a színe és mennyire intenzív az aromája, és milyen az állaga nagyban függ attól, mennyire van feldolgozva. Minél több a melasz benne, és minél kevesebb finomítási fázison ment keresztül, annál sötétebb, karamellásabb, és annál több ásványi anyagot tartalmaz. Használatakor azonban, mint minden egyéb cukorféle használatánál figyelembe kell venni azt is, hogy minél kevésbé feldolgozott egy cukorféle, annál kevésbé intenzív az édessége, így annál többet kell tenni belőle az egyes ételekbe, ha adott édesítő szintet akarunk elérni.

Kókuszpálma cukor

A kókuszpálma cukrot a pálmafa nedvéből nyerik ki, melyet lecsapolnak és utána szárítanak. Finomítatlan cukor és ebből adandóan rendkívül izgalmas, sokoldalú, kissé karamellás, nyomokban akár sós jegyeket is tartalmazó ízvilága van. Remek választás, ha valamilyen édesítésre szoruló, rusztikus, vagy unalmas ízű ételt akarunk vele feldobni. Granolába, morzsás sütikhez, savanykás gyümölcsök megbolondítására keresve se találhatnánk jobb édesítőt! Sok egészségtudatos esküszik arra, hogy kókuszcukrot fogyasztani kevésbé káros, mint répacukrot. Ez abból a szempontból valóban megállja a helyét, hogy finomítatlansága okán ez a cukorfajta némi ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, és a vércukor szintet, ha minimálisan is, de kevésbé nyomja fel, mint a hagyományosabb cukrok, de a nap végén ez is csak cukor. Ára viszont meglehetősen borsos, így használata akkor a legindokoltabb, ha az ember kimondottan az íze miatt szeretné hozzátenni egy ételhez és nem azért, mert szignifikánsan egészségesebb más cukorféléknél.

Melasz

A melasz sűrű, ragacsos, sötétbarna, méz állagú édesítő, a cukorgyártás mellékterméke. A cukornál jóval kevésbé édes, cserébe rendkívül komplex, már-már füstös, összetett íze van. Óvatosan, fűszerként adagolva remekül passzol gazdag ízű ételekhez, barbecue szószba, csilibe vagy húsfélék ragujába, pácaiba, de robosztusabb ízű desszertekhez is illik.

Méz

A méz a világ legősibb cukorféléje. Számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, antibakteriális és immunerősítő hatású. A méz virágok nektárjaként kezdi, melyet méhek gyűjtenek össze. A nektárt ezután a méhek egyszerű cukrokká bontják és szirup formájában raktározzák el kaptáraikban. A méz sosem romlik meg. Miután a méznek magas a fruktóztartalma, édesítő hatása is erősebb a kristálycukorénál és a vércukrot is erősen felnyomja. Bár számtalan egészségmegőrző hatással bír, fogyasztása emiatt csak mértékkel ajánlott és cukorbetegek számára sajnos kis mennyiségben is tiltott.

Juharszirup

Hazánkban kevésbé elterjedt, de egyre népszerűbb, összetett ízű, folyékony édesítőszer. A juharszirupot a juharfa nedvének lecsapolásával és beforralásával nyerik. A szirup számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, és ha nem is vetekedhet a mézzel, immunerősítő hatása így is vitathatatlan. Locsolhatjuk amerikai palacsintára, ízesíthetünk vele joghurtokat, krémeket, gyümölcsöket, de még egy limonádé ízéhez is új dimenziókat ad! Hazánkban ára meglehetősen magas, de izgalmas íze okán érdemes néha ráönteni erre-arra.

Gyümölcs melasz

A közel-kelet és mediterrán népszerű hozzávalója, melyet azokban az időkben kizárólagos édesítőként használtak, amikor a cukor drága, vagy nehezen hozzáférhető volt. E régiók konyhájában azonban napjainkig megkerülhetetlen! Készülhet gránátalma, datolya vagy szőlő beforralt levéből. A gyümölcsmelaszok gyakran savanykás jegyeket is hordoznak az édességük mellett. Desszerteken kívül főzéshez, salátákba, mezzékbe és krémekbe is felhasználják őket, de a gránátalma melasz remek helyettesítője a balzsamecetnek is. A gyümölcsmelaszoknak magas az ásványi anyag és antioxidáns tartalma.

Agávészirup

Pár évvel ezelőtt az agávészirup számított az egészségtudatosan étkezők szent gráljának. A szirupot a Mexikóban őshonos agávé kaktuszból nyerik és vegánok előszeretettel fogyasztják méz helyett. A szirupnak alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a répacukorénak, mégis 30%-kal magasabb az édesítő értéke, így ugyan ahhoz az édesség érzés eléréséhez jóval kevesebb kell belőle, mintha sima cukorral dolgoznánk.

A lényeg tehát az, hogy a nap végén a cukor, legyen az bármely változat, mégis cukor. Azt, hogy melyik cukorfajtát definiáljuk egészségesebbnek a másiknál, az határozza meg, hogy a cukrok mellett mennyi ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak, és, hogy milyen a glikémiás indexük. Az egyes változatok édességének intenzitása pedig nagyban múlik azon, hogy cukortartalma mennyire koncentrált és mennyire van finomítva. A finomítatlan cukroknak ezzel egyenes arányban kevesebb az édesítő ereje, így ha ugyan azt az édességet szeretnénk elérni, annyival többet kell beletenni.

A cukor nem csak ahhoz szükséges, hogy életben maradjunk, hanem időnként ahhoz is, hogy boldoggá tegyen minket! Egy helyzethez passzoló édesség mosolyt csal a gyerekek arcára, felszárítja a szerelmi bánat könnyeit és garantálja a jó hangulatot a csajbulikon. Sosem állítottam, hogy nyakra-főre kell falni az édességet, de ha mértékkel tesszük, néha igenis bele kell, hogy férjen az életünkbe az a szelet torta, csokipuding, két sor csoki vagy pár gombóc fagyi is! Legfeljebb másnap pár körrel többet futunk majd!

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is vagy kövess az instagramon!