Na jó. Tegye fel a kezét, aki nem szereti a tejkaramellát! Ugye, hogy nem nagyon van ilyen! Azt a lengyelt, ami beleragad a csomagolásába. Ami édes és morzsálódós. Amit már gyerekként is imádtál, de valahogy most is elfog a nosztalgia, ha meglátod. Aztán amikor szembejön tuti, hogy veszel is. A benzinkútnál, minden tankolás alkalmával úgy kell magam lebeszélni róla, mert olyan jó lenne, de egészségtelen, meg hizlal, meg mit tudom én. És miért szeretjük? Mert a tejkaramella nem olyan nyúlós izé, mint a sima karamella, ez egyszerűen jó, ugye nem is kell tovább magyaráznom? A közelegő karácsony tehát remek indok volt arra, hogy kipróbáljam végre, milyen a házilag készült verzió. Nos, jó. Az összes recept azt írta, elkészíteni is könnyű. Hát, mondjuk ez a része, ez nem teljesen igaz.

Nu, és akkor a recept. Nagy, vastag fenekű lábassal dolgozz. Naggyal azért, mert egy darabig habzani fog, nagyon, vastag fenekűvel meg azért, mert különben odaég. A folyamatos kevergetést se véletlenül ajánlom, hidd el. Cukorhőmérő meg jó ha van, de megoldhatod anélkül is, csak emiatt ne vegyél.

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!

400 ml sűrített tej
150 ml teljes tej
450 gr barnacukor
100 gr vaj
1-2 tk só ha SÓS tejkaramellát szeretnél, ami most nagyon menő, és szerintem izgalmas az íze (ha csak sima tejkaramellt szeretnél, csökkentsd a só adagját egy csipetnyire, így a klasszikus változatot fogod csinálni)
1 tk glükóz szirup vagy méz
1/2 rúd vanília kikapart belseje (elhagyható)
Cukorhőmérő (nem tragédia, ha nincs)

1. Tedd az összes hozzávalót a vanílián kívül egy vastag fenekű lábasba. Minél vastagabb, annál jobb, mert a cukor egyébként nagyon könnyen odakap. (Ha nincs otthon glükóz szirupod, könnyen csinálhatsz, 1 evőkanál gyógyszertárban kapható kristályos glükóz és 2 evőkanál víz összemelegítésével.)

2. Folyamatos kevergetés közben (én habvetőt szoktam használni, de egy spatula vagy fakanál is jó) forrald fel nem túl magas lángon. Amint a cukor elolvadt, vedd a lángot magasra.

3. Most nagyon oda kell figyelned kb. 15-20 percig! A cukros tej először erősen habzani fog, és ha nem elég nagy a lábasod, meg fog próbálni kifutni. (Nekem az első kísérletnél ki is futott. A kis disznó.) Ezután lassan elkezd sűrűsödni és nagy buborékok kíséretében forrni. A keverést egy percig se hagyd abba, és ha nagyon összement a masszád főzés közben, akár át is öntheted kisebb edénybe. Közben tedd bele a vanília kikapart belsejét és a héját is. Azért nem a legelején, mert a sok főzéstől elfőne az aromája egy része.

4. Amikor már sűrű és ragadós a karamell, mérd meg a hőmérsékletét. Addig kell főzni, míg el nem éri a 116 celsius fokot. Ha nincs hőmérőd, ennek van egy trükkje. Tégy egy kiskanálnyi karamellt egy pohár hideg vízbe. Ha szétfolyik a pohár alján, még nem elég jó, ám ha puha, gyúrható golyó formájában összeáll, kész van, abban a pillanatban kapd is a lábast le a tűzhelyről.

5. A forró karamellt elektromos habverővel verd 2-3 percig. A későbbi tejkaramella omlós állagnak ez lesz a titka. Ha a kész karamellt úgy hagynád, ahogy van, nyúlós-ragadós édességet kapnál, a morzsás állag a megfelelő idejű keverésen múlik majd. Addig verd, míg kissé elveszti a fényét. Ne verd túl, mert akkor morzsáira esik szét és csak kiskanállal tudod majd megenni.

6. Öntsd az édességet egy 15*20 cm méretű, előzőleg sütőpapírral bélelt tepsibe.

7. Várd meg míg megszilárdul kissé, borítsd vágódeszkára és éles késsel vágd egyforma darabokra. A legegyszerűbb és legszebb, ha egyenként, sütőpapírba csavarva csomagolod.