Szoktátok kérdezni tőlem, honnan veszem a receptjeimhez az ötleteket, és az igazság az, hogy innen-onnan. Ezt a mostanit pont Laci barátomtól. Aki a saját bevallása szerint nem egy konyhatündér, pedig… Az úgy volt, hogy meghívott minket a Pannával, egy klasszikusnak szánt tapas vacsorára. A…

Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok egy nagy leveses. Sokkal inkább főétel & desszert esetleg „csakadesszert” csaj, így egy levesnek óriásit kell szólnia ahhoz, hogy átlépje az ingerküszöböm. A harira pedig átlépte! De még hogy! Elmesélem, miként került a repertoáromba, jó? …Szóval az úgy volt,…

Tél van, rühellem! Ezekben a hónapokban nem vagyok túl interaktív, így szinte biztos, hogy bárhol vagyok, bármilyen céllal, a következő pozitúrában találsz rám: Gubbasztok egy fotelban jó pár vastag pulóverbe burkolózva, bánatos fejjel, egy elképzelhetetlenül meleg pokróc…

Szóval az úgy volt, hogy Nóri másnaposságra panaszkodott, ami nála a hétvégéken meglehetősen gyakori. Hiába mondom neki mindig, úrinő nem iszik, ilyenkor ugyanis két konzerv válasz közül szokott mazsolázni. Vagy azt mondja, ő bizony nem úrinő, vagy esetleg azt, hogy ki a franc…

Néhány hete még javában nyavalyogtam, hogy mennyire utálom a januárt és íme, lassan vége is! A nagy hidegek (eddig) szerencsére elmaradtak, én pedig úgy készülök a tavaszra, hogy színes, illatos, zöldség alapú ételeket csinálok. Így legalább a terített asztal láttán elkap…

Emlékszem, amikor pár éve karácsonykor két álló napon keresztül főztem a klasszikus barnamártást marhasültem mellé. A konyhában rettenetes volt a füst, amikor a húst és csontokat pirítottam, a véget nem érő rotyogás jutalma pedig össz-vissz kb. 3 dl mártásalap lett. A…

András barátom kedvenc mondása, hogy „Áll, mint a fagyott kutya lába”. Na de mi a helyzet abban az esetben, ha az illető egy fagyott vaddisznó végtag, amin itt-ott még nagyonis felismerhetően pompázik a megboldogult vadkan egykori dísze, halálában már meglehetősen ijesztő…

Az úgy volt, hogy ismét közös evést terveztünk a csajokkal. Ez mindig kellemes elfoglaltság és már többször írtam, hogy a felállás az, én főzök, a többiek meg boroznak, cigiznek és időnként titokzatos fejet vágva, számomra ismeretlen, arra valószínűleg teljességgel…

Megint zsugapartin voltam. A legutóbbin vörösborban brézingeltem csirkecombokat polentával, talán még emlékszel rá. Ezúttal azonban fellázadtam és kijelentettem, némi pihenés nekem is jár, mindig csak én vagyok itten kihasználva, kéremszépen! Így aztán csak a levest vállaltam…

A minap itt járt Gábor az Udvari Grafikusom a „food for photo” barter keret értelmében. Ez volt a harmadik eset, hogy valakit ezzel a fondorlattal csábítottam fel magamhoz, hátha gyalázatos fotótudásom csiszolgatja kissé. Az első próbálkozásaim csúfos kudarcot vallottak, egyszer…