Nem tudom, te hogy vagy vele, de én minden évben kiborulok, amikor látom hány meg hány szerencsétlen fenyőfát hajítanak ki az utcára, miután bevégezték -lássuk be- nem túl hosszú feladatukat az ünnepek alatt. Ebből kifolyólag már többször eljátszottam a műfenyő gondolatával, de azért azt be kellett látnom, hogy a műfenyő „nem az igazi”. Semmilyen szempontból. Aztán tavaly úgy döntöttem, ha már „környezetvédek”, legjobb, ha csinálok valami teljesen rendhagyó karácsonyfát. Ott van Feri barátom például, ő minden december 24-én felfújja a felfújható fáját, amit aztán januárban leenged. Funky ez így, meg minden, de tudtam, hogy lehet ennél sokkal kreatívabbnak lenni. Lettem is.

Nos, tavaly némi újságpapír, aranyfesték és ragasztópisztoly segítségével az alábbi műremeket csináltam.

A tavalyi darab

Szép volt, szerettem, de az idén ennél nagyobb „fára” vágytam. Körbenéztem a Pinteresten ihletért, és végül egy létrás verzióba szerettem bele. Sose hittem volna, de a legnehezebb feladat a létra beszerzése volt, mert ez a dekoráció igazán csak fa változattal szép, alumíniummal egyszerűen nem működik. Az új falétra azonban drága, erre az egy alkalomra tényleg nem érdemes invesztálni bele. Így történt, hogy hetekig kérdezgettem gyakorlatilag bárkit, aki szembejött, nincs-e otthon elfekvőben egy használaton kívüli öreg darabja, ami nem túl, nagy, nem túl kicsi, és majd meg őrül azért, hogy a lakásom dekorációs eleme legyen néhány hétre, hogy aztán visszavándorolhasson eredeti gazdájához, mert ugye később kell a francnak a porfogó. Végül András említette, hogy van neki valamije, ami jó lehet, Csodás, régi, agyonhasznált, darab, álmomban se vágytam jobbra!

Ilyen volt...

Gyönyörű lett volna eredeti patinás állapotában is, de én azért átkentem fehér festékkel. Ha te is átfested, egyrészt ne kövesd el azt a hibát, mint én, hogy oldószeres festéket használsz, ami napokig bűzlik, és nem kell ám túl precíznek lenned, csak elnagyolva kend át egyszer és kész! Ezután nem maradt más feladatom, mint körbetekerni a vázat és a fokokat égőkkel. Az a jó, hogy bármit használhatsz, nem kellenek mindenhova egyforma füzérek, ez egy rusztikus műalkotás. Végül szerezz egy tekercs damilt és válaszd ki, milyen díszeket szeretnél. Én eredetileg egy visszafogott türkíz-fehér kombót gondoltam volna némi arannyal vegyítve, aztán mégis színes gömb hangulatom lett. Persze lehetsz kreatív, nem muszáj ám hagyományos díszeket lelógatnod sőt, én fontolgatom, hogy jövőre egy valódi „Házisáfrányos” installációt csinálok késekkel, villákkal, kislábasokkal.

Nos. Nincs már sok nap karácsonyig, úgyhogy boldog ünnepeket kívánva búcsúzom, vár a zserbó sütés, te meg ragadj mihamarabb ecsetet, damilt és díszeket! Jó dekorálást, sok ajándékot, boldogságot, szeretetet, finom ételeket és rengetek barátokkal eltöltött estét kívánok neked!

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!