Nem tudom, hogy vagy vele, de én nem szeretem a szilvesztert. Ott a kényszer, hogy jól kell érezd magad bármi áron, mindig van egy csomó buli, ahova hívnak, de valahogy tudod, egyik sem lesz az igazi, mégis mindenhova benézel, maradsz 20 percet és rohansz a következőre, hátha ott elkap téged a valódi party kedv, de persze nem, nem kap. Éjfélkor már nagyon sajnálod magad, és mire ágyba kerülsz, tök késő van, tehát a másnapod is vacak lesz és mindezt a semmiért, hogy megünnepeld, megint elmúlt egy év, és te még mindig itt vagy.

Nos, én évek óta elsején bulizok igazán, ekkor tartom ugyanis hagyományos lencse-partymat „nyitott ház” jelleggel, ami azt jelenti, hogy a barátok bármikor jöhetnek. A rendezvény pikk-pakk óriásira nőtte magát, így ilyenkor közel 30 embert etetek meg és a lakásom, ahogy azt a képeken is láthatod, nem túl nagy. Mindig van az a pár óra, amikor még a konyha hideg kövén is ülnek néhányan, na nem panaszképpen mondom! A menü általában ugyan az. Szívesen újítanék, de sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz, ami talán nem is baj. Az egyetlen dolog, amit sajnálni szoktam az, hogy akkora a jövés-menés, hogy érdemben alig tudok beszélni valakivel, pedig csupa olyan ember van ott, akit nagyon szeretek és őszintén: van annál jobb dolog a világon, mint együtt enni a legjobb barátaiddal?

...érkeznek a vendégek

másnaposok...

...Itt még viszonylag kevesen vagyunk

...és ez volt az, amikor már tényleg minden négyzetcentiméteren ült valaki...

Cipő és kabáthegyek

Nos, a szokásos lencsefőzelék-leves helyett az én fogásom úgy készül, ahogy a görögök szeretik, paradicsommal, sok fokhagymával, friss rozmaringgal és babérlevéllel. Feltét gyanánt pedig felejtsétek el a virslit, dobjatok mellé inkább egy kis feta sajtot, rendeset és nem dánt, avval a legfinomabb. Persze nálam is szokott lenni virsli, van aki javíthatatlan, és ragaszkodik hozzá, bár egyáltalán nem az való bele. A főételt pedig a kedvenc browniemmal szoktuk „lefojtani”. Az első vendégek mindig 6 körül érkeznek, a bulinak rendszerint éjfél után van vége, aztán még rendrakás, takarítás, mert a koszt nem szeretem, így el tudod képzelni, milyen lehet nekem másnap az irodában kókadozni...

Nu, és a recept. Könnyű, gyors, és ha nincs kedved aznap főzőcskézni, tedd előző este, aztán amikor megjöttek a vendégek, csak melegíts.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz te is a házisáfrány facebook közösségéhez itt.

500 gr lencse
1 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 konzerv darabolt paradicsom
1 ek sűrített paradicsom
1 kis szál répa
1 kis cikk zeller
3-4 dl alaplé
1-2 ágacska rozmaring
3-4 babérlevél
4 ek olíva olaj
csipet cukor
Só, bors
250 gr fetasajt

1. Áztasd a lencsét 2 órán át hideg vízben.
2. Vastag fenekű lábasban, kevés olíva olajon fonnyaszd meg az apróra vágott hagymát és ha már üveges lett, a fokhagymát.
3. Add hozzá a csipet cukrot.
4. Dobd mellé a lencsét a megtisztított répát, zellert, fűszereket, paradicsomkonzervet, pürét és alaplevet.
5. Itt két módszer között választhatsz. Vagy beteszed a sütőbe, 150 fokra az ételt és megsütöd, vagy lassú lángon rotyogtatod a tűzhelyen, míg meg nem puhul. Ha nagyon sűrű lenne, önts főzés közben vizet mellé, de vigyázz, nehogy híg legyen így inkább levesebb folyadékkal kezd a főzést és közben adagolgasd az alaplevet hozzá, mint fordítva. Közben sózd, borsozd.
6. Ha a lencse megpuhult (max. 40 perc főzve, sütőben hosszabb idő), tálald a fetasajttal és önts rá egész kevés extraszűz olíva olajat is, az íze kedvéért.