Ez az a poszt, amire az anyukák annyit fognak mondani, „lárifári”! Én azonban csak gyakorló nagynéni vagyok, így nem minden akadályt veszek zökkenőmentesen.

Az úgy volt, hogy Emmácska dicsérettel végezte a második osztályt és ezt megünnepelendő rumos-meggyes brwonie-t rendelt. Már előre örültem annak, milyen jó is lesz kettesben sütögetni. A kettesbenből persze nem lett semmi, mert amint megneszelte az Ötéves mire készülünk, rögtön kijelentette, hülye lesz kimaradni a buliból. Nos, megjöttek. Először kitalálták, hogy csináljak nekik karkötőt. Ehhez segítségül szétdobálták az összes hímzőfonalamat. Csak hogy értsd, RENGETEG hímzőfonalam van. Ezután nekiálltunk sütni, és naná, hogy azt a részt élvezték a legjobban, amikor por alapú hozzávalókat kellett az egyik dobozból a másik tálba kanalazni, a kakaó és liszt nagyját a földre szórva. Amikor már bokáig álltunk a lisztporos kakaóban, dinnyét kértek, de az Ötéves lusta volt kimenni a fürdőszobába kezet mosni, így inkább a selyem díszpárnáimba törölgette a koszos kis praclijait. Két-két szelet elfogyasztott dinnye után szóltak, ők éhesek, hol a vacsora.
- Mit kértek?- kérdeztem tőlük.
- Melegszendvicset! - mondta az Ötéves.
- Fúj, utálom!- jelentette ki Emmácska.
- Akkor szilvás gombócot!- kontrázott az Ötéves, akinek jeleztem, hogy egészen biztos lehet abban, brownie előtt nem kap szilvás gombócot, de kérhetnek bármit, annyi a kikötésem, egyféle legyen.

…Végül kiegyeztünk egy sonkás pizzában. Megcsináltam, (éhes vagyok, mikor lesz már kész?) és amikor végre eléjük raktam, mind a ketten haraptak belőle pontosan kétszer, majd megkérdezték, mikor ehetnek végre brownie-t. Benyomtak fél tepsinyit, aztán egy jól irányzott huppanással leugrottak a kanapéról és a ruhájukon összegyűlt nem kevés pizza és brownie morzsát elegáns mozdulattal a szőnyegre seperve-taposva hangosan csörtetve távoztak.

…Amint magamra maradtam, felporszívóztam, felmostam és közben erősen sajnáltam, hogy nem iszom, mert úgy éreztem, egy feles most nagyon jó lesne…

Nos, a brownie az egyik leghálásabb desszert a világon, hiszen ki ne szeretné a gazdag, „angolosra sült” csokoládés süteményt? S ha ezt még rumban áztatott meggyel és pirított mandulával gazdagítjuk, az bizony bárhogy is nézzük, a dekadencia csúcsa. És akkor a recept. Süsd meg, nem bánod meg.

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!

250 g magas kakaótartalmú étcsokoládé
125 g vaj
150 g barnacukor
40 g liszt
80 g aszalt meggy
50 g hámozott mandula
2 tojás
½ rúd vanília kikapart belseje vagy 1 cs bourbon vaníliás cukor
1 ek kakaópor
100 g bármilyen csokoládé felkockázva (opcionális)
csipet só
50 ml stroh rum
100 ml forró earl grey tea

1. Főzz erős teát és öntsd a rummal az aszalt gyümölcsre. Hagyd békén egy egész éjszakára.
2. Száraz serpenyőben, folyamatos kevergetés mellett pirítsd a magokat aranybarnára. Tedd félre.
3. Gőz fölött olvaszd fel a csokoládét a vajjal. Add hozzá a cukrot. Keverd meg és hűtsd kissé le.
4. Folyamatos kevergetés mellett add hozzá a szobahőmérsékletű tojásokat, majd a lisztet, vaníliát, sót és a kakaóport.
5. Keverd bele a magokat, a meggyet a rumos lé nélkül és ha akarod, a kockákra vágott csokoládét.
6. Öntsd az egészet sütőpapírral bélelt kb. 25*20 cm méretű tepsibe, majd tedd 170 fokra előmelegített sütőbe.
7. Süsd addig, míg a külseje már megsült de a belseje még nem, kb. 30 percig.
8. Langyosan már tálalhatod is. Másnapra nem fog maradni belőle, így tök felesleges leírnom, hogy hűtés nélkül 3-4 napig is eláll...