Ahogy másban a tojásos nokedli fejes salátával, úgy bennem egy sor görög klasszikus ébreszt nosztalgikus nyári emlékeket, amiket Kúla néni készített a régmúlt, forró, mediterrán nyarakon. Minden évben eltöltöttünk ugyanis pár hetet nála Parga-n, az Észak- Görög falucskában. Kúla néninek volt egy fészekalja gyereke, akikkel lehetett bandázni és hozzá egy 150 cm-es magassága, amit kirobbanóan energikus természetével kompenzált. Vadregényes házát, mely pinea ligetek közé bújtatva álldogált a hegyen, csak egy hajtűkanyarokkal tarkított keskeny, ám annál hosszabb, egysávos úton lehetett megközelíteni. Amikor aztán délutánonként hazafele tartottunk a strandról, Kúla néni úgy érezte, az aprócska Renault 5-ösében csak akkor van biztonságban a kacskaringókon, ha minden egyes kanyar előtt tülköl egy hatalmasat az esetlegesen szembejövő gépjárművek értesítése és a balesetek kivédése céljából. Derék és bölcs volt a gondolat, de miután a nyári lakig jó tíz perc alatt lehetett eljutni a girbegurba úton, melynek egyenes szakasza egyáltalán nem volt, a néni egyszerűbbnek gondolta, ha az útszakasz legelején rátenyerel a dudára és a kezét le se veszi addig a másodpercig, amíg meg nem érkezik a házhoz. Ha valaki ekkor mégis szembe merészelt jönni vele, rettenetes fejhangon kiabálva, és az öklét rázva méltatlankodott: - De hát dudáltam! Ez nem hallotta, hogy dudáltam???!!!
…Hogyne hallotta volna, gondoltam ilyenkor csengő füllel, még Athénben is hallotta mindenki…
Nos, Kúla néni volt az általam ismert akkori világ legjobb szakácsa. Ő bizony igazi reformerként már 30-35 éve állította, jó ételt csak jó alapanyagból lehet csinálni és a gyerekei legnagyobb bánatára keresztes hadjáratot folytatott a ki tudja miből készülő gyorsételek ellen. Ő maga sütötte a kenyeret, pizzát és süteményt. Ha citrom kellett, letéptünk párat a kertben lévő gyümölcsöktől roskadozó fákról, ha meg tej, megfejtük Mérit, a kecskét. Csodás nyarak voltak, azóta is hiányoznak.
A forró augusztusi hőségben ritkán ettünk húst, akkor is leginkább bárányt vagy kecskét, de a vegetáriánus fogások ilyenkor sokkal jobban estek. Egyik kedvencem a sült, paradicsomos óriásbab volt. Az, amiből már tuti, hogy ettél konzerv változatot, aminek persze annyi köze van házilag készült ételhez, mint a sólet konzervnek az igazihoz. A gyomorgyilkos, dögnehéz sólettel ellentétben azonban ez egy könnyű és vidám négy évszakos babétel. Csináltam is egy nagy adaggal a napokban annak reményében, hogy ha a tányérra nyarat varázsolok, talán a hó is megolvad odakinn. Persze nem olvadt meg, de a családot azért nagyon boldoggá tettem!
Nu, és akkor a recept. Fehér óriásbabot, „gigandesz-t” kevés helyen kapsz, de nagy magyar tarkababból ugyan ilyen finom lesz az ételed. Sok melód nem lesz vele, csak beteszed a sütőbe és megoldja magának. Imádni fogod, megígérem!
Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.
500 g görög fehér lóbab, vagy bármilyen nagyméretű bab
1 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 közepes répa
¼ zellergumó
2 darabolt paradicsomkonzerv
1 csomó petrezselyem
olíva olaj
só, bors
fetasajt a tálaláshoz
ebbe még bőven öntöttem vizet mielőtt betettem a sütőbe!
- Áztasd éjszakára vízbe a babot. Szűrd le.
- Tedd nagy lábasban enyhén sós vízbe és főzd kb. 30 perc alatt félkeményre. Szűrd le.
- Tisztítsd meg a répát és karikázd fel. Tisztítsd meg a zellert és vágd 2-3 darabra, rusztikusan. Vágd ketté a hagymát és vágj belőle egyforma, kb. 2 mm-es szeleteket. Hámozd meg a fokhagymát és karikázd fel.
- Tedd a babot lapos tepsibe. Add hozzá a két paradicsomkonzervet, felaprított zöldségeket és a petrezselyem szárát. Sózd, borsozd és keverd alaposan össze.
- Önts rá 5-6 evőkanál olíva olajat és annyi vizet, hogy egy sűrűbb leves állagát kapd.
- Tedd 180 fokon sütőbe és süsd kb. 2-3 óra alatt puhára, az eső 1.5 órában letakarva. A sütés ideje nagyban függ a bab fajtájától és attól mennyire régi, úgyhogy folyamatosan kóstolgass. Ha a víz elpárologna, amire van esély, mindig önts utána egy keveset. Az a célod, hogy mire kész az étel egy kellemesen sűrű mártással bevont, nem túl vizes, de egyáltalán nem száraz ételt kapjál.
- Amikor kész, dobd ki a zellert és a petrezselyemszárakat és keverd hozzá a felaprított, friss petrezselyemzöldet.
- Tálald melegen vagy akár langyosan fetasajttal és kínálj mellé salátát. Ez egy könnyű babétel, így nyáron pont annyira jól fog esni, mint télen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.