Ez a recept szerelem volt első látásra. Tudtam ugyanis, hogy rettentő finom lesz. Mert mégis milyen lehetne az az étel, amiben van pármai sonka, parmezán, fenyőmag és vörösboros paradicsommártásban rotyog hosszú órákon keresztül??? Szóval az már megvolt mit akarok főzni, de ha ilyesmit csinálok, arra érdemes vendégeket hívni. Mondtam tehát Orsinak, jöjjön, és akkor már szóltam Hédiéknek is, akik jóban vannak Orsival, de akkor eszembe jutott, hogy Édesem barátnőméket se hagynám ki a buliból. Ja, és elhívtam Ferit is. Mert a Ferit mindenki szereti.

Az étel olyan remekül sikerült, hogy bár azt hittem hetekig fogom enni a maradékot, az utolsó morzsáig elfogyott és reggel az ÖSSZES meghívott rám csörgött megkérdezni, mikor lesz végre fenn a recept a blogon, mert ők is meg akarják csinálni, most azonnal. A vacsorán heten voltunk. Ebből négyen ittak. 6 üveg bor fogyott. Édesem pedig hozott „csak egy kis csokoládé mousse-t karamellizált pisztáciával, igazán semmiség”. Na, az is elfogyott. Mint általában tehát, ez az este remekül sikerült, csak azt akartam mondani.

Szóval itt van ez a paradoxon. Szeretem a jó kekszet. Tökre. A rosszat ellenben kimondottan utálom. A jó keksz körül nincs nagy abrakadabra, az egész, mint minden ételnél a jó alapanyagokon múlik. A bolti kekszek nagyja pedig- ne szépítsük- nem teavajjal és 70%-os étcsokoládéval készül, viszont általában benne van a fél periódusos rendszer. Sütni ettől függetlenül ritkán sütök kekszet abból kiindulva, hogy ha ott mosolyogna a szexi kis üvegtartójában, nyilván rájárnék. A baj csak az, hogy a reggeli teám mellé kimondottan szeretek valamit ropogtatni, tehát mit csinálok a nap végén? Na, mit? Megveszem azt a rohadt boltit! Ezek után csodálkozzon bárki, hogy a férfiak arra panaszkodnak, nem értik a nőket!

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én minden évben kiborulok, amikor látom hány meg hány szerencsétlen fenyőfát hajítanak ki az utcára, miután bevégezték -lássuk be- nem túl hosszú feladatukat az ünnepek alatt. Ebből kifolyólag már többször eljátszottam a műfenyő gondolatával, de azért azt be kellett látnom, hogy a műfenyő „nem az igazi”. Semmilyen szempontból. Aztán tavaly úgy döntöttem, ha már „környezetvédek”, legjobb, ha csinálok valami teljesen rendhagyó karácsonyfát. Ott van Feri barátom például, ő minden december 24-én felfújja a felfújható fáját, amit aztán januárban leenged. Funky ez így, meg minden, de tudtam, hogy lehet ennél sokkal kreatívabbnak lenni. Lettem is.

A párbeszéd meglehetősen furcsán indult:

-          Szia, Dani vagyok a séf.
-          Szia, én meg Házisáfrány a blogger.
-          Te tényleg blogger vagy?
-          Aha. Miért?
-          Csak mert én nem bírom a bloggereket, de te nem tűnsz annyira ellenszenvesnek.
…Nos, amikor ezt megbeszéltük, felvettem a kötényemet és elkezdtünk dolgozni…

Na jó. Tegye fel a kezét, aki nem szereti a tejkaramellát! Ugye, hogy nem nagyon van ilyen! Azt a lengyelt, ami beleragad a csomagolásába. Ami édes és morzsálódós. Amit már gyerekként is imádtál, de valahogy most is elfog a nosztalgia, ha meglátod. Aztán amikor szembejön tuti, hogy veszel is. A benzinkútnál, minden tankolás alkalmával úgy kell magam lebeszélni róla, mert olyan jó lenne, de egészségtelen, meg hizlal, meg mit tudom én. És miért szeretjük? Mert a tejkaramella nem olyan nyúlós izé, mint a sima karamella, ez egyszerűen jó, ugye nem is kell tovább magyaráznom? A közelegő karácsony tehát remek indok volt arra, hogy kipróbáljam végre, milyen a házilag készült verzió. Nos, jó. Az összes recept azt írta, elkészíteni is könnyű. Hát, mondjuk ez a része, ez nem teljesen igaz.

Nu, és akkor a recept. Nagy, vastag fenekű lábassal dolgozz. Naggyal azért, mert egy darabig habzani fog, nagyon, vastag fenekűvel meg azért, mert különben odaég. A folyamatos kevergetést se véletlenül ajánlom, hidd el. Cukorhőmérő meg jó ha van, de megoldhatod anélkül is, csak emiatt ne vegyél.

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!

Ez most kivételesen nem gasztro poszt. Ha csak abból a szempontból nem, hogy minél jobban szereted a hálószobád, annál szívesebben eszed az ágyban a reggelit. A minap ugyanis étel helyett bútort csináltam. Mert az ember legyen sokoldalú. Ha tehát szeretsz barkácsolni, csak akkor olvass tovább. Ha nem nyugi, a következő poszt már megint az evésről szól majd.

Egy ideje már terveztem venni egy ágyvéget, mert milyen bénán néz ki, hogy az ágyam csak úgy „van”. Jöttem-mentem a bútorboltok között, de igazán semmi sem tetszett. Végül nekiálltam a neten keresgélni, és pechemre az első oldal, amire ráklikkeltem egy DIY blog volt, ahol de facto beleszerettem egy lécekből ácsolt valamibe. Nem is az ágyvég tetszett annyira, sokkal inkább a ráfestett minta, ami remek kontrasztot alkotott a lécek natúr puritánságával.

Mit volt mit nem tenni, belefogtam, hogy csináljak valami hasonlót. Műhely nélkül, kiserkéllyel, kislépcsőházzal. Gondolhatod… Miután a minta miatt álltam neki az egész balhénak, naná, elsőként sablont kezdtem vadászni. Az ilyen szabályos mintákat ugyanis negatív stencillel kell festeni, mert úgy lesz szép és szabályos. Ezt persze eddig nem tudtam. Ráfestesz és csak az a rész látszik majd, ami a műanyag fóliából ki van vágva. Hamarosan kiderült, hogy a legszebb és legjobb minőségű sablonokat a Pagina Galéria csinálja. Miután ez egy kicsi magyar cég, akár egyedi mintát is legyártanak neked. Én azonnal beleszerettem egy nagyon szexi kis motívumba a kollekciójukból és gombhoz a kabátot alapon elindultam a többi alapanyag beszerzésére. A munkafolyamatokat képekkel illusztrálva alul olvashatod.

Az úgy volt, hogy múlt vasárnap felhívtam Édesem barátnőmet és megkérdeztem mit csinál. Mondta, hogy zacher tortát süt. Mert mi mást csinálna egy cukrász, amikor végre lepasszolta a kölköket a nagymamához. Nem pihen, dehogy. Én pont akkor akartam nekiállni annak a nagyon is ígéretes sütőtök gratin receptnek, amit a Epicurious oldalán találtam. Aztán ahogy lenni szokott, megkívántam a tortát, Édesem meg a sütőtököt, így megdumáltuk, hogy együtt főzünk, mert milyen jó is lesz majd, amikor tartjuk egymásnak a derítőlapot és nem egyedül kell bénáznunk a fotózással, mint általában. Nincs ugyanis jobb egy blogger barátnőnél, mert ő legalább megért.

A sütőtök gratin csodásan sikerült, és Édesem tortájára felesleges kitérni, mert nála még sosem ettem rosszat. Persze, hogy ne legyen minden rózsaszín, a fotózás rész azért nem ment zökkenőmentesen. Édesem gyönyörűen berendezte a torta körül az asztalt, az épp tökéletes délutáni fényeknél megfotózta, én türelmesen tartottam a derítőlapot hoooooogy aztán amikor már mindenbe beleettünk, egyetlen mozdulattal törölje le az összes a zacher tortáról készült képet a memória kártyáról! Majdnem sírt és minden oka megvolt rá. Végül, mint általában, evéssel vigasztalódtunk.

Ha azt mondom habcsók, minden valószínűség szerint a következő dolgok jutnak az eszedbe:

1. Karácsonyi habkarika műanyag tálcán, folpackba tekerve a "C" kategóriás sarki cukrászatból. Több ételfestéket és étkezési keményítőt tartalmaz, mint cukrot, ettől rikító rózsaszín, kék és sárga színekben pompázik. Ijesztő. Tényleg.
2. Összeesett, szétlapult, szerencsétlen cukorizé, mert te igenis próbáltál csinálni otthon, de a fene vigye el, sosem úgy sikerül, ahogy azt az ember eltervezi.
3. A csodás hófehér műremek helyett ronda, tejeskávé színű, megbarnult habszörnyek, mert a recept azt írta, hogy szárítsd a sütőben, és ki gondolta volna, hogy a 150 fok ehhez túl magas.

Pedig habcsókot csinálni, ha már tudod a módját egyszerű, az eredmény gyönyörű, finom, és nagyon menő. Szóval, ha véletlenül van megmaradt tojásfehérjéd, ki ne dobd! A világ jobbik felének cukrászdái ugyanis buszkén kínálják az óriás változatokat, vagyonért. Az anyám imádja, és ha Franciaországban jár, általában vesz is magának. Azt mondja, minden harapásnál furdalja a lelkiismeret, hogy tömény cukrot majszolgat, de mit csináljon, ha ez a belül puha kívül roppanós valami ilyen rohadt finom!

Vasárnap délután rossz kedvem volt. Van ilyen néha még velem is, na! Mert ha már olyan rövid a nyár, legalább az időjárás ne lopkodjon el belőle értékes napokat, nem? És már megint esik és vajon fűtsek-e be, és fázom rövidnadrágban és különben is.
…A problémát ezúttal is evéssel gondoltam kompenzálni, mert az már eddig is sokszor bevált. Szerencsére most sem kellett csalódnom.

Na jó. Kicsit az is benne volt, hogy megígértem Rebinek, aki a Mazel Tovban dolgozik, hogy mutatok neki egy alternatívát az ő muhallebi változatukra, mert a Mazel Tovban nekem minden ízlik, kivéve ezt a desszertjüket.
…És szándékomban állt adni neki belőle egy kis kóstolót, tényleg, de amit félretettem neki, azt sajnos befaltam reggelire. Igen, te is erre számíts, ha megcsinálod ezt a pofonegyszerű édességet. Ne nagyon ígérj belőle senkinek!

Minden háziasszony álma az az étel, ami magától elkészül. Nos, ez a mostani annyira egyszerű, hogy már-már szégyellem feltenni a blogra, de miután nyáron szerintem tökéletes hétköznapi vacsora, és egy mezze/ tapas-válogatás részeként, sőt szendvicskrémnek is kiváló, úgy döntöttem mégis csak itt a helye.

A Labneh közel-keleti, joghurt alapú krém, joghurtsajt, friss sajt, nevezd aminek akarod. Az íze kissé savanykás, az állaga simogatóan krémes, olíva olajjal, zöldségekkel, pitával tökéletesen harmonizál. Bár van, aki szerint a görög joghurt is labneh, valójában ugyan azzal a módszerrel, azaz a joghurt víztelenítésével készül, de a görög joghurt sokkal inkább hasonlít egy sűrűbb tejfölre, mint krémre vagy sajtra. A labneh-t legtöbb helyen tehéntejből csinálják, de van, ahol kecsketejet is kevernek hozzá. Különböző régiókban más-más ízesítéssel fogyasztják. Én leginkább az enyhén sós változatot szeretem olíva olajjal és zatarral, az izraeli-palesztin régió izsóppal kevert kultikus fűszerkeverékével alaposan megszórva. Közel-keleti boltokban egészen biztosan kapsz. Remekül megy azonban hozzá a petrezselyem, a menta, az oregánó, de akár a kakukkfű is. Natúr változat helyett a fűszereket közvetlenül a joghurtba is belekeverheted. Amikor a krémed kész van, tedd dobozba, vagy formázz belőle golyókat és tárold olíva olajban. A labneh nem csak egyszerű, de sokoldalú étel, így szimpla, egészséges desszert is készülhet belőle. Ebben az esetben só helyett keverd a joghurtot kevés mézzel vagy barnacukorral, esetleg melasszal és avval csöpögtesd, majd a végén szórd meg friss gyümölccsel és pirított magvakkal.