Ez a recept szerelem volt első látásra. Tudtam ugyanis, hogy rettentő finom lesz. Mert mégis milyen lehetne az az étel, amiben van pármai sonka, parmezán, fenyőmag és vörösboros paradicsommártásban rotyog hosszú órákon keresztül??? Szóval az már megvolt mit akarok főzni, de ha ilyesmit csinálok, arra érdemes vendégeket hívni. Mondtam tehát Orsinak, jöjjön, és akkor már szóltam Hédiéknek is, akik jóban vannak Orsival, de akkor eszembe jutott, hogy Édesem barátnőméket se hagynám ki a buliból. Ja, és elhívtam Ferit is. Mert a Ferit mindenki szereti.

Az étel olyan remekül sikerült, hogy bár azt hittem hetekig fogom enni a maradékot, az utolsó morzsáig elfogyott és reggel az ÖSSZES meghívott rám csörgött megkérdezni, mikor lesz végre fenn a recept a blogon, mert ők is meg akarják csinálni, most azonnal. A vacsorán heten voltunk. Ebből négyen ittak. 6 üveg bor fogyott. Édesem pedig hozott „csak egy kis csokoládé mousse-t karamellizált pisztáciával, igazán semmiség”. Na, az is elfogyott. Mint általában tehát, ez az este remekül sikerült, csak azt akartam mondani.

Nu, és akkor a recept. A braciola olasz klasszikus, tipikus „comfort food” azaz olyasmi, amit mindenki szeret és amit ha megeszel, tuti boldog leszel tőle. Az én receptem alapja egy Saveur magazinos változat, de elolvastam jó pár másikat is a neten. Ha klasszikusokat készítesz, ezt neked is ajánlom, hiszen ha több receptet átnézel, tudod őket ötvözni, és meg tudod csinálni azt a variációt, ami neked a legjobban tetszik. Ennek a receptnek például rengeteg verziójában van zsemlemorzsa a töltelékében, pedig szerintem sokkal jobb nélküle. Az étel elkészítésével viszonylag kevés a macera, és ha van elég nagy edényed, sok barátnak/ családtagnak jut belőle, akik az élményért életük végéig hálásak lesznek, ezt meg tudom neked ígérni. Miután órákig kell főzni, alacsony lángon, el tudod kezdeni jóval a vendégek érkezése előtt, és így nem leszel totál ki, mire becsöngetnek. Én kuszkuszt adtam mellé köretnek. Nem mondom, hogy ez egy olcsó étel, de a végeredmény mindenért kárpótol majd. Ja, és ügyelj arra, hogy jó helyen vedd hozzá a húst. Én szokásosan Józsikánál, a "celebhentesnél" szereztem a Hegyvidék Plázában. Nem csalódtam.

Ha tetszett a cikk, ide kattintva kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

6 főre

12 hajszálvékony szelet marhacomb
12 szelet pármai sonka, vagy bármilyen más levegőn szárított sonka
100 gr parmezán sajt (én pecorinot is tettem bele, sokkal intenzívebb az íze)
100 gr fenyőmag ( ha nincs otthon, helyettesítheted hámozott mandulával és ha a mélyebb ízeket szereted, „használat előtt” megpiríthatod kissé)
4-5 evőkanál (kb 3-4 csokor) apróra vágott petrezselyem
2 ek mazsola (ha nem vagy mazsola rajongó, hagyd ki)
4 gerezd fokhagyma
1 közepes hagyma
2 dl száraz vörösbor
750 ml passata azaz paszírizott paradicsom
2-3 babérlevél
1 kk szárított csili pehely
1 tk cukor
Só, bors
Olíva olaj
Fogpiszkálók

1. Kérd meg a hentesed, hogy vágjon neked 4-5 mm vastag marhacomb szeleteket. Én itthon még óvatosan, a klopfoló nem szöges oldalával megütögettem őket.
2. Aprítsd a petrezselymet és tedd egy tálba. Reszeld le a sajtot és rakd mellé. Nyomj bele 2 gerezd fokhagymát. Késsel, vagy aprítógépben aprítsd a fenyőmagot, de tényleg csak éppen hogy. Tedd a tálba ezt is. Ha szereted a mazsolát, azt is aprítsd és tedd a töltelék többi hozzávalója mellé. Keverd az egészet alaposan össze.
3. Fektess egy marhaszeletet vágódeszkára. Sózd, borsozd, majd fektess rá egy vékony szelet pármai sonkát.
4. Tégy az egyik végébe egy csapott evőkanál tölteléket, majd óvatosan, szorosan tekerd az egészet fel. Rögzítsd a hengert fogpiszkálóval. Tégy így az összes hússal.
5. Végy egy vastag fenekű, vagy ha van otthon, öntöttvas lábost. Önts bele egész kevés olíva olajat, majd közepes lángon, több részletben pirítsd a tekercsek minden oldalát aranyszínűre.
6. Vedd őket ki, tedd félre.
7. Párold a lábasban a felaprított hagymát üvegesre, majd tedd hozzá az apróra vágott maradék 2 gerezd fokhagymát. Vigyázz, a fokhagyma ne kezdjen barnulni, mert úgy keserű lesz! Add hozzá a cukrot.
8. Öntsd bele a vörösbort majd forrald addig, míg a mennyisége a harmadára csökken.
9. Tedd a lábasba vissza a húsokat, a levet, amit eresztettek se felejtsd mellé önteni! Tedd hozzá a csilit és babérlevelet, öntsd nyakon a paradicsommal, takard le és a „legtakarékabb” lángon (én 1-es fokozaton csináltam), vagy sütőben 100 fok körüli hőmérsékleten főzd minimum 3 de akár 5 órán keresztül. Közben kóstold, és sózd borsozd, de csak enyhén, mert amikor majd beforralod a mártást, az ízek jóval intenzívebbek lesznek!
10. Akkor jó, amikor a hús már valóban vajpuha. Ekkor óvatosan, húscsipesszel vedd a tekercseket ki, és nagy lángon forrald be a mártást, míg kellemesen sűrű, paradicsomszósz állagú nem lesz.
11. Tedd vissza a húsokat, melegítsd át és tálald kuszkusszal, tésztával, vagy ropogós, friss kenyérrel.