Ez a recept szerelem volt első látásra. Tudtam ugyanis, hogy rettentő finom lesz. Mert mégis milyen lehetne az az étel, amiben van pármai sonka, parmezán, fenyőmag és vörösboros paradicsommártásban rotyog hosszú órákon keresztül??? Szóval az már megvolt mit akarok főzni, de ha ilyesmit csinálok, arra érdemes vendégeket hívni. Mondtam tehát Orsinak, jöjjön, és akkor már szóltam Hédiéknek is, akik jóban vannak Orsival, de akkor eszembe jutott, hogy Édesem barátnőméket se hagynám ki a buliból. Ja, és elhívtam Ferit is. Mert a Ferit mindenki szereti.
Az étel olyan remekül sikerült, hogy bár azt hittem hetekig fogom enni a maradékot, az utolsó morzsáig elfogyott és reggel az ÖSSZES meghívott rám csörgött megkérdezni, mikor lesz végre fenn a recept a blogon, mert ők is meg akarják csinálni, most azonnal. A vacsorán heten voltunk. Ebből négyen ittak. 6 üveg bor fogyott. Édesem pedig hozott „csak egy kis csokoládé mousse-t karamellizált pisztáciával, igazán semmiség”. Na, az is elfogyott. Mint általában tehát, ez az este remekül sikerült, csak azt akartam mondani.