Néhány napja felugrott hozzám enni Éva. Becsöngetett a kapun, de az ajtón érthetetlen okokból csak hosszú percek múlva jelent meg. Ahogy jött fel a lépcsőn, láttam, hogy kombinépántos nyári ruha van rajta, ami a fenekét csak úgy „tessék- lássék” takarja. Hol voltál ilyen…

Megint zsugapartin voltam. A legutóbbin vörösborban brézingeltem csirkecombokat polentával, talán még emlékszel rá. Ezúttal azonban fellázadtam és kijelentettem, némi pihenés nekem is jár, mindig csak én vagyok itten kihasználva, kéremszépen! Így aztán csak a levest vállaltam…