Velünk, „gasztroizékkel” általában egyáltalán nem könnyű! Pont a napokban mondta nekem Anett, a legjobb barátnőm, hogy ha egy mód van rá, többet nem megy velem étterembe. Egy átlagos vendéglőben ugyanis mindent kritizálok, idegesítő módon okoskodom arról, a kirendelt ételt hogyan kellett volna jól megcsinálni, sznobkodva magyarázom, milyen alapanyagokból lett volna szerencsés dolgozni, ha adott étterem adna magára akárcsak egy kicsikét is (de persze nem ad, tehát minek jöttünk ide…), és hosszan fejtegetem azt is, miért ideje múlt és korszerűtlen az étlap.
...Ha jobban belegondolok, Anett helyében én se nagyon akarnék magammal étterembe menni….

Mindezek ellenére elárulok neked egy titkot, jó? Szép csöndben, amikor senki nem néz oda, mi, az ominózus gasztroemberek legalább annyira imádjuk az old school desszerteket, mint mindenki más. Úgy ahogy vannak, változtatás és újítások nélkül. Mert azok tökéletesek voltak évtizedekkel ezelőtt és ugyan olyan tökéletesek most is.  Ez vonatkozik a karácsonyi süteményekre is, természetesen. Nem mondom, hogy nem szoktam új dolgokat kipróbálni minden évben, de az újdonságokat csak a hagyományos sütemények mellé és nem helyett sütöm. Nincs ugyanis karácsony mézeskalács, mandulás hókifli, bejgli és zserbó nélkül.

Nos, idei karácsonyi ajándékom az, hogy elárulom neked 30 éve féltve őrzött zserbóm receptjét. Ezt a süteményt ugyanis pont ennyi éve készítem változtatások nélkül, és mondhatom kiállta az idő próbáját olyannyira, hogy 23-án mindig megsütöm az első oriástepsit belőle, és még nem volt olyan, hogy 26-án ne kellett volna egy újabb adagot készítenem! Kérlek tehát, fogadd szeretettel. Mielőtt nekiállnál, íme néhány jótanács, amit nem árt megfogadnod, ha igazán nagyot szeretnél alkotni!

1. Csak akkor süsd meg, ha van házi baracklekvárod, a boltiból bármit csinálsz, nem lesz OLYAN.
2. Ne spórolj a lekvárral, mert kevés lekvárral száraz lesz. Én egy egész litert szoktam egyszerre elhasználni.
3. Felejtsd el a margarint. Ez a desszert is vajjal a legfinomabb.
4. Ne olvassz a tetejére csokoládét! A zserbó főzött, retro, kakaóból készült mázzal a legfinomabb!
5. Asszem ennyi.
   
   

…Nu. És akkor a recept. Ez az utolsó posztom az ünnepek előtt, így ezúton kívánok neked boldog karácsonyt!

(Ennyiből egy nagy tepsi sütemény lesz, én a sütő saját, "egészalakos" lapos tepsijében szoktam sütni, ami plusz/mínusz 35*45 cm körül van, de minden sütő belsejének más-más a mérete.)

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!

550-600 gr liszt
300 gr vaj
80 gr cukor
2 tojás
1.5 dl tej
15 gr élesztő
csipet sütőpor
csipet só

a töltelékhez

1 l sárgabarack lekvár
200 gr darált dió
150 gr cukor

a mázhoz
300 gr cukor
25 g holland kakaópor
1 dl víz
100 gr vaj

1. Melegítsd langyosra, de 42 foknál nem melegebbre a tejet. Tégy bele egy csipet cukrot, morzsold hozzá az élesztőt, takard le és hagyd békén 15 percig.
2. Morzsold el a lisztet a vajjal. Öntsd hozzá az élesztős tejet. Keverd el, majd add hozzá a cukrot, a tojásokat a sót és a sütőport. Gyúrd alaposan össze majd hagyd letakarva pihenni 60 percig, hűvös helyen. Ha a tészta nagyon ragadna, adj hozzá még egy kevés lisztet.
3. Daráld le a diót és keverd össze a cukorral. Tedd félre.
4. Oszd 3 egyenlő darabra a tésztát. Nyújtsd ki 3 egyforma téglalappá. Ha ragadna a munkalap, időnként lisztezd. Miután tök egyforma téglalapokat kell csinálni, nekem az a trükköm, hogy amikor már saccra majdnem nagytepsinyire nyújtottam a tésztát a munkalapon, kibélelem a tepsit sütőpapírral és abban nyújtom a tésztát sodrófával a végleges méretre. Amikor az elsővel kész vagyok, sütőpapírostól kihúzom a tepsiből, mert így megmarad a formája, fogok még egy sütőpapírt, azon kinyújtom a második réteget azt is. Azt is félreteszem sütőpapirostól és végül egy harmadik sütőpapíron kinyújtom a harmadik adag tésztát. Ezt már a tepsiben hagyom és erre jön majd a többi tészta réteg.
5. Az első tésztalapot alaposan megkenem lekvárral majd megszórom dióval. Ebben a sütiben nincs olyan, hogy "túl sok lekvár".
6. A félretett sütőpapírról óvatosan lefejtem a második réteg tésztát és ráteszem az első réteg lékváros dióra, majd megismétlem a lekvár-dió-tészta folyamatot. Erre kerül az utolsó réteg tészta.
7. Tedd félre a süteményt 60 percig pihenni, szurkáld meg, majd süsd 170 fokon kb. 25 perc alatt aranybarnára. Ha nem süt egyenletesen a sütőd, félúton fordítsd meg a tepsit. Ha túlságosan barnulna, vedd kissé lejjebb a hőfokot és az utolsó percekben takard le a tésztát alufóliával.
8. Ha kész a sütemény, várd meg míg kihűl és csak utána állj neki a csokoládé bevonatnak.
9. Tedd a cukrot a vízzel és a kakaóporral vastag fenekű edénybe. Közepes lángon forrald fel, majd folyamatos kevergetés mellett főzd addig, míg a cukorkristályok elolvadtak, ez forrás után kb. 3-5 perc. Ekkor húzd le a tűzről és keverd bele a hideg vajat.
10. Azonnal, még forrón öntsd a csokoládét a zserbó tetejére és néhány gyors mozdulattal oszlasd el a felszínén mert rögtön szárad.
11. Hagyd a mázat száradni másnapig. Akkor kész, ha már kicsit matt. Nem olyan szép, mintha olvasztott csokoládét tettél volna rá, de meglátod, sokkal finomabb.
12. Vágd kockákra a süteményt. Jó sokat, mert őrületes sikere lesz! (És legyen kéznél még egy tepsinyi alapanyag arra az esetre, ha idő előtt elfogyna. Én szóltam! ;-) )