A főzés szenvedély. Alkímia. Adott helyzetben meditatív tevékenység. És ott vannak az illatok. Az ízek. A színek. A formák. Az elégedett mormogás az asztal mellett. Az evőeszköz csilingelő hangja a már üres tányéron.
Az angolok krízishelyzetben mindig csinálnak egy teát. Én sütök egy kenyeret. És utána minden sokkal jobb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.