Az úgy volt, hogy a minap Roni vasárnapi mozit szervezett. Szeretem a vasárnapi mozit, mert attól, hogy vége a pihenőnapoknak mindig letargiába esem, és erre remek gyógyír, ha adunk hétvégének valami kreatív befejezést. Ez a mostani pedig különösen jól sikerült! Roni elhívta csomó barátját, akikkel a következőképpen ismerkedtem meg: Az egyikhez hozzávágtam a télikabátját. Inkább ne kérdezd a részleteket, jó???!!! ;-) A másikat rávettem, hogy Berki a Békás poharat vegyen nekem ajándékba, pedig nem volt egy Breki a Békás fazon, nekem elhiheted! A harmadik mellettem ült a film alatt, és miközben mindannyian szájtátva bámultuk a lenyűgözően jóképű és valami miatt épp szomorú Robert Downey Jr.-t, a lány fittyet hányva a jómodornak és a teli mozi teremnek, teljes hangerővel rákiabált: - Ne bánkódj a nő miatt Robert, itt vagyunk neked mi!!!

Most csodálkozol, hogy mindegyiket azon mód megkedveltem???? Nem tudom, te hogy vagy vele, de ilyen esetekben általában rám tör az ellenállhatatlan bérzingelhetnék, így javasoltam Kedves Új Ismerőseimnek, hogy a soron következő vasárnap estét ne avval töltsük, hogy idegeneket hajigálunk popcorn-nal a moziban, na nem mintha az nem lenne szórakoztató tevékenység, hanem jöjjenek kéglire, adok nekik valami könnyű vacsorát.

A „könnyű” vacsora brézingelt marha lett, amit ezúttal picadaval sűrítettem, a köret pedig krémes polenta. Már több brézingelt ételt tettem fel a Házisáfrányra, volt marha is, csirke is, de annak, aki nem tudja, a módszer azt jelenti, hogy a húsra, vagy esetleg zöldségre magas hőfokon pirítasz egy kérget és utána bő, gyakran savtartalmú (pl. bor) folyadékban, nagyon alacsony hőfokon, nagyon sokáig főzöd, hogy az eredmény omlós és vajpuha legyen. Ezúttal azonban az egész brézingelős balhét kizárólag a piacada miatt csináltam, mert rettentőmód felizgatott. Vettem tehát egy kabátot a gombhoz. Mert az úgy van, hogy a katalánok általában nem neutrális ízű liszttel sűrítik a raguikat, hanem picadaval, ami nem más, mint őrölt magok, némi kenyérbél, fokhagyma és friss zöldek daráléka. A sűrítőt a főzés utolsó perceiben kell a raguhoz keverni és a magos-fokhagymás-fűszeres krém ad neki egy semmi máshoz nem fogható, csodásan gazdag, friss ízt.

El is rohantam a Gál Józsihoz némi marhanyakért, és már a hajnalban elindítottam a húst. Az a jó a brézingelésben, hogy berakod a cuccot a sütőbe és hozzá sem kell nyúlni órákig. A rossz pedig az, hogy az egész lakásnak pöri szaga lesz. Ha akarod, ha nem.

A végeredmény viszont csodás lett. Nem mondom, hogy ez lenne villámvacsoráim egyike. Ha azonban sok embert hívsz vendégségbe, ideális főétel és nem sértődik meg, ha nem á la minute tálalod. Amennyiben nem szereted a polentát, vagy nincs türelmed kevergetni, tálald krumplipürével, de KÖNYÖRGÖM, ne spórolj a vajjal!

Nu, és akkor a recept 10-12 fő részére. Kevesebbért úgysem állnál neki pepecselni. Nyak, lapocka, ilyen részeket ajánlok. Alacsony hőfokon süsd, minél tovább és akkor a végén darabjaira fog esni, meglátod!

A húshoz:

2 kg csont nélküli marhanyak (Gál Józsitól a Csariból)
5 dl száraz vörösbor
5 dl alaplé
1 sárgarépa
1 zellerszár
1 ek sűrített paradicsom
1 nagy fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
3 babérlevél
2 ágacska kakukkfű
50-100 gr vaj
Kevés olaj
Só, bors

A piccadahoz:

15 fenyőmag
10-15 mandula
2 szelet parasztkenyér a héjától megfosztva
csipet sáfrány (elhagyható)
2 gerezd fokhagyma
3 ek olíva olaj

A polentához:

200 gr kukoricadara
1 l víz
vagy alaplé
100 gr vaj
só

1. Vágd a húst nagyobb darabokra, majd vastag fenekű lábasban, kevés olajon, több részletben pirítsd az összes oldalukat barnára. Vigyázz, hogy közben a lábas alja ne égjen nagyon oda!
2. Vedd ki a húsokat és ugyan abban a lábasban párold meg a rusztikusan felvágott hagymát és fokhagymát.
3. Tedd az edénybe vissza a húst, add hozzá a répát, a zellert, a fűszereket.
4. Öntsd fel a vörösborral, forrald fel, és várd meg, míg elfövi az alkoholtartalmát.
5. Add hozzá a paradicsompürét és az alaplevet. Borsozd és csak nagyon óvatosan sózd, mert a lé a végére alaposan be fog sűrűsödni és az ízek koncentrálódni fognak!
6. Tedd a lábast a tetejével (olyan teteje legyen, ami bírja a sütőt) 100-120 fokos sütőbe és hozzá se nyúlj legalább 5, de inkább 7 órán keresztül. Ha 10 órára ottfelejted, akkor sem lesz baja. Komolyan. Néha nézd meg, hogy forr-e. Az a jó, ha éppen csak gyöngyözik, így ha forrna, végy a hőmérsékletből lejjebb.
7. Közben mozsárban vagy aprítógépben dolgozd péppé az előzőleg már enyhén pirított magokat a száraz kenyérrel, a petrezselyemmel, a sáfránnyal és a fokhagymával. Adj hozzá 2-3 ek olíva olajat és néhány kanál alaplevet, hogy összeálljon. Tedd félre.
8. Ha a hús már kellően puha, óvatosan, szűrőkanállal, mert ha ügyes voltál, enélkül simán darabjaira fog hullani, vedd ki a lábasból.
9. Szűrd a levet le és a leszűrt folyadékot öntsd vissza a lábasba. Forrald nagy lángon, míg a felére csökken a mennyisége, majd add hozzá s a húst és végül a picada-t. Ha kell, sózd utána. Főzd még 2-3 percig, majd húzd le a tűzről és add hozzá a hideg vajat.
10. Közben forrald fel az alaplevet, öntsd bele a kukoricadarát és időnként megkeverve, alacsony lángon főzd legalább 30, de akár 60 percig. Sózd ízlés szerint, majd amikor már puha, húzd le a tűzről, add hozzá a hideg vajat és tálald azonnal.