Már megint vasárnap volt, amit általában utálok, de valami miatt, talán bizonyítási kényszer hajtja a hét utolsó napját, mostanában ekkor szoktak a legjobb dolgok történni. Aznap például pont grillezni hívtak. Úgy értem ebédre is, és vacsorára is. Igen. Két különböző helyre. Ha pedig az ember befekszik dél körül egy függőágyba a tányérján némi hússal és salátával, hogy néhány óra múlva fáradt sóhajjal kiszálljon onnan, beüljön az autójába és átnézzen egy másik barátjához, hogy ott folytassa azt, amit az egyiknél abbahagyott, hát olyankor be kell látni: az élet szép!

Készül a tűz...

Nem, nem úgy kell levenni a rácsot!!!

Úgy kezdődött, hogy Szonja meghívott a hintaágy avató bulijára Mónival és Saluval egyetemben. A hintaágy óriás franciaágy méretűre nyitható, így mindenkinek a fantáziájára bízom, szerinte mire érdemes a leginkább használni. A grillen csirke, rák és zöldspárga sült, mellé főztünk újkrumplit, amit Szonja a biopiacon vett én meg gyorsan összedobtam egy dzadzikit, tanulják csak meg a Kedves Barátok, hogy kell azt csinálni, amúgy rendesen, görögösen!

A faszén beizzítása ment is problémák nélkül, ugyanis a tüzet ezúttal nő gyújtotta. Tudod jól, hogy nem vagyok nagy feminista, de attól még tény, hogy ha egy nő áll neki valamit csinálni, ellentétben a férfiakkal, csak végzi a dolgát, amíg a problémát meg nem oldja szépen, csöndben. Meséltem már neked például, hány fős asszisztencia kell ahhoz, hogy Papa befúrjon egy tiplit a falba? Meséltem már? Ugye, hogy nem!? Hát... Nem is baj... No. Szóval grillezgettünk, Szonja pedig otthoni körülmények között is kipróbálta azt a pácot, amit a minap a Mezzo Kuzinban a görög órán tanítottam neki. Aztán kifeküdtünk a „Honeymoon” fantázianévre hallgató hintaágyába.

Háttérben a hintaággyal...

Nem csak én szeretem a növényeket...

Pár órával később nagy nehezen feltápászkodtam, hogy áttegyem székhelyem Ákoshoz, ahol már ott volt Roni, Dani és Tomi, hogy aztán később befusson Kata is. Itt végre megint ehettem, de talán a legjobb az volt, hogy leszámítva egy juharszirupos-magos mustáros, majdnem mezei vinegrette-öntetet, nem kellett főznöm semmit, mert kivételesen az összes húst és salátát Ákos csinálta! Én pedig úgy viselkedhettem, mint egy átlag vendég. Néha még nekem is kell az ilyesmi...

Menő fiúk...

Dolce vita...

Nem, nem veszem a számba amíg fotózol!!! ;-)

Nevezz szentimentális vénasszonynak, de úgy gondolom, hogy amíg így zajlanak a kora nyári vasárnapok, addig nagy baj nem lehet...

Nu. És akkor következzék a világ legegyszerűbb és legfinomabb csirkepácainak egyike! Fontos tudnod, hogy a pácban található savak megváltoztatják a csirkében lévő fehérjék állagát, így ha jó minőségű hússal dolgozol, és miért ne avval dolgoznál, ne hagyd túl sokáig a marinádban. A pácnak sosem az a célja, hogy gyökeresen átalakítsa a hús textúráját és ízét, hanem, hogy egy kis plusz zamatot adjon, az amúgy is ízletes alapanyagnak. Ha csirkézek, én a Tanyasi brand nem túl olcsó, de legalább ehető filéjét használom. Ha rablóhúsoznál, a hús mellé húzz a nyársra hagymát, cukkinit, paprikát, de akár fokhagymát, paradicsomot, padlizsánt, sőt csilit attól függően, mit szeretsz. A szószok sosem ártanak a grill hús mellé, hamarosan kapod a dzadziki receptjét is ok?

500 gr csirkemell filé
1-2 citrom leve
3 gerezd fokhagyma
3 ek olíva olaj
1-2 ágacska friss rozmaring
Só, bors.

1. Vágd vagy kockázd a melleket akkora darabokra, amekkora darabokban sütni fogod majd.
2. Csavard a citromok levét tálba, nyomd össze a fokhagymát, aprítsd fel a rozmaringot és keverd el a többi hozzávalóval.
3. Forgasd bele a csirkét és hagyd állni minimum 30 percig, de 2 óránál ne tovább!
4. Süsd a faszénen készre.
5. Tálald salátával, krumplival, szószokkal.