Az úgy volt, hogy vettem egy fagylaltkészítő gépet, egyrészt mert egész nyáron óriási volt a kánikula, másrészt, mert az illető gépet cuki pink színben árulták és akkor ugye megérted, hogy nem hagyhattam ott? Aztán eljött az ideje, hogy felavassam, mert Ákosnál megint terasz party volt, ezúttal a tűzijáték nézés apropóján, és apropó az mindig kell, a fantáziánk pedig szerencsére határtalan.

Fagylaltot úgy kell csinálni, hogy először összeállítod az alapot, általában főzéssel, utána nagyon lehűtöd, és csak aztán teszed be a fagylaltcsináló gépbe, mert a benne található jégakku pikk pakk felolvad. Már ha nem akarsz százezreket invesztálni egy olyan kisgépbe, ami hűt is.

A történetbe ezúttal muszáj beleírnom Nóri Babát, mert azt mondta, tarthatatlan, hogy még soha sem szerepelt egyetlen posztomban sem. Nos. Igen, Nóri valóban jelen volt, míg a konyhában szorgoskodtam. Ölébe kapta a laptopomat, hogy századszor is megnézze rajta a Valami Amerikát. Aktívan ugyan nem segített, öööö, passzívan se nagyon, de tény, hogy sokkal szórakoztatóbb volt úgy főzni, hogy meg se fordulva kommentált mindent, amit csináltam. Aztán amikor nem néztem oda, fogyókúra ide vagy oda, rájárt a habcsókokra! Szóval Nóri Babám tessék, máris benne vagy a posztban! :-)

Nu. A Jóisten áldja meg David Lebovitzot a kifogástalan fagylalt receptjeiért!!! Sejtettem ugyanis, hogy egy házi fagylalt, az azért nem semmi, na de hogy ennyire! Ennek a változatnak egy főzött angolkrém adta az alapot. A tejbe előtte gondosan beáztattam egy kis csipet sáfrányt az intenzív íz és színélmény reményében. Óvatos voltam, hiszen kedvenc fűszeremnek nagyon erős az aromája, de talán egy kicsivel többet még elbírt volna. A madártejhez tartozó „madarakat” pedig habcsók formájában applikáltam a jeges desszert tetejére. Ügyeltem azonban, hogy a meringue kívül ropogjon, de a belseje maradjon jó puha. Lehet, hogy ez kicsit ijesztőnek tűnik elsőre, de kis gyakorlással hidd el, hogy menni fog.

A madártej fagylalthoz

250 gr teljes tej
500 gr habtejszín, ha egy mód van rá friss és nem tartós
180 gr cukor
5 tojás sárgája
csipet só
1 rúd vanília
csipet sáfrány (elhagyható)

A habcsókhoz

5 tojásfehérje
250 gr kristálycukor
180 gr porcukor
20 gr étkezési keményítő
1 tk citromlé

1. Tedd a fagylaltgép akkuját éjszakára mélyhűtőbe.
2. Adj a tejhez egy csipet sáfrányt és hagyd állni 30 percet.
3. Forrald a tejet, tejszínt, cukrot és sót a kikapart vaníliarúd belsejével és héjával együtt addig, míg a cukor fel nem oldódik.
4. Folyamatos kevergetés mellett öntsd a forró tejes keveréket a tojássárgákhoz óvatosan, majd rakd vissza a tűzre és melegítsd habverővel kavargatva, míg el nem kezd sűrűsödni annyira, hogy bevonja egy kanál hátát. Vigyázz, ne forrald fel, mert összeugrik és úgy nem lesz finom, kb. 80 fokig hevítve bőven jó.
5. Hűtsd szobahőmérsékletűre, majd hűtsd tovább a mélyhűtőben néha meg-meg keverve. Vedd ki a vanília rudat.
6. Ha már elkezdett jegesedni, öntsd a folyadékot a fagylaltgépbe. Hagyd járni kb. 30 percig. Mostanra viszonylag jó fagylaltot kell kapnod, ha nem elég kemény, ne izgulj, majd a mélyhűtőben tovább fagy.
7. Közben verd a szobahőmérsékletű, precízen szétválasztott fehérjéket kemény habbá zsírtalan edényben.
8. Tedd hozzá a kristálycukrot és citromlevet és verd nagyon kemény, csillogó habbá. Akkor jó, ha már stabilan megtartja alakját.
9. Óvatosan szitáld bele a porcukrot a keményítővel (ez utóbbi tartást ad a habnak) és spatulával keverd finoman a masszához
10. Nyomj mini formákat habzsákkal sütőpapírra és tedd 80 fok körüli sütőbe majd szárítsd kb. 40 percig vagy addig, míg a külseje meg nem szilárdul, de a belseje még puha marad.
11. Tálald a fagylaltot a tetején a habcsókokkal és zsebeld be az összes dicséretet!