Nyulambulamok

Az úgy volt, hogy egy szép téli napon Dorka megmutatta nekem a kiszúróforma gyűjteményét (nem rosszra gondolni!), és benne ezeket a nyulakat. Aki ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok se romantikus, se édibédi, de nyúlék annyira helyesek voltak, hogy bár nem terveztem kekszet sütni az ünnepekre, azonnal meggondoltam magam és megkértem Dorkát, rendeljen nekem is egy garnitúrát. A formákat rögtön ki is próbáltam és bevallom nagy volt a kísértés, hogy a kész süteményt bevonjam színes cukorpasztával, mert úgy sokkal mutatósabb lett volna, de aztán győzött a józan ész: csak nem fogok belga vajjal készült kekszeket ételfestékes-cukros valamivel tönkretenni!

A „hogyan készült”-höz pedig annyit, hogy amikor elkélt volna a segítő kéz, vagy inkább a segítő sütés- közbeni pletyózás, pont egyetlen barátnő sem ért rá engem szórakoztatni. Szerintem főleg lusták voltak hozzám átjönni éjnek-évadján a mínuszokban hónyuszit csinálni, amit valahol meg is értek, de ennek eredményeként kivételesen egyedül kellett dolgoznom, amit utálok. Telepatikus képességükről azért az sok mindent elárul, hogy a messzi távolból is pontosan megérezték a másodpercet, amikor kihúztam az első adagot a tepsiből, és akkor bezzeg sorban elkezdtek hívogatni a semmiből, hogy léciléci adjak már nekik egy kis kóstolót.

Most tehát itt állok evvel a nagy adag cukisággal és azon merengek, mi is legyen nyulam-bulamjaim sorsa. Adjam a kekszeket a „nagyon elfoglalt” (értsd: hálátlan :-) ) csajoknak? Esetleg a locsolóknak, amikor én ki nem állhatom a locsolkodást? Vagy adományozzam inkább a családnak, akik mindig boldogok ha házilag készült édességhez jutnak? Nos, asszem már tudod is a választ.
…Mama, csak néhány napot bírj ki, és lesz egy csomó vajas kekszed!... ;-)

az ominózus formák...

Nos, és akkor a recept. Nem kötelező a belga vaj, de azért fontos a jó minőségű, és margarin meg se forduljon a fejedben! Ha akarod a reszelt citromhéj mellé reszelhetsz bele kevés narancshéjat is. A só azért fontos, hogy kihozza a keksz ízeit és ne vanillin cukorral süsd, kérlek. Ha nincs otthon vaníliaporod vagy kivonatod, akkor maradj a dr. oetker bourbon vaníliánál, az nem rossz.

Addig is: Mindenkinek boldog húsvétot kívánok!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a házisáfrány közösséghez itt.

250 gr liszt
220 gr hideg vaj
1 tojás
150 gr finomított kristálycukor
1/2 tk só
1/2 citrom reszelt héja
½ tk vanília por vagy 1 tk vanília eszencia, vagy 2 cs bourbon vaníliás cukor

1. Gyúrd az összes hozzávalót nagyon gyorsan össze hideg kézzel, vagy aprítógépben.
2. Hagyd hideg helyen állni kb. 1 órát.
3. Vedd ki a tészta felét, óvatosan, mert ragadni fog, nyújtsd kb 4-5 mm vastagra a tésztát. Szaggasd ki a kekszformákat. A maradék tésztát tedd vissza a hűtőbe és midig hideg tésztát vegyél ki, avval dolgozz. Ha gondolod, sütés előtt szórd meg a kekszek felületét kristálycukorral, így még szebbek leszek, ha kisültek.
4. Tedd a kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire és 170 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig süsd, de csak addig, míg épp el nem kezd pirulni a széle.
5. Hagyd a kekszeket kicsit kihűlni a sütőpapíron és csak utána szedd őket le, mert forrón még törnek. Lezárt dobozban 2 hétig bátran eltarthatod őket, bár kétlem, hogy addig megmaradnának…