Imádom a jó kenyeret, ki ne imádná. Gyakran sütök magamnak otthon, talán még emlékszel a tavaszi, házilag nevelt vadkovászom körüli mizériára. Szerintem ugyanis az igazán jó pékárunak nincs párja, így bár a főzésből élek, és már-már elvárás tőlem a meleg étel, mégsem jövök zavarba attól, ha csak pár szelet friss, ropogós kenyeret teszek a csajok elé, amikor váratlanul beállítanak hozzám dumálni. Ehhez általában pikk-pakk összedobok egy gyors krémet abból, amit épp találok a frigóban, csíkokra vágok némi zöldséget, és kész is tökéletes vacsora.

…Már ha az illető barátnők egyáltalán hajlandók „glutént” fogyasztani. Mert mostanában számos ismerősnél épp ez az első számú közellenség. Félre ne érts, pontosan tudom, milyen komoly betegség a cöliákia, ha valakinek az van nincs mese, tényleg nincs liszt, de szerencsére valójában csak minden 100 emberből 1-2 szenved benne. Azt, hogy valaki valóban lisztérzékeny-e, pedig az orvos állapítja meg. Nem hiszek hát abban, amikor a buddhista hátmasszőr, a sarki bioboltos sámán, vagy a spirituális auralátó kijelenti: „Bár műszerekkel ki nem mutatható, de hidd el, te is lisztérzékeny vagy, sőt MINDENKI az, csak nem tudja magáról”! Mostantól tehát szerinte te is edd a szörnyű ízű, a rendes kenyérnél egyáltalán nem egészségesebb, tudj’ Isten mi van benne, de legalább indokolatlanul drága, gluténmetes rémségeket.

Meg szoktam hát kérdezni a „nemeszemlisztet” barátokat, tudják-e egyáltalán mi a franc az a glutén, de persze általában fogalmuk sincs, így most elmondom neked, hátha te sem vagy benne biztos. A glutén, más néven sikér, nem más, mint két, a lisztben található fehérje, a gliadin és glutenin vegyülete. Ezek a fehérjék nedvesség hatására hálószerű mátrixot hoznak létre. Ez a háló kelesztéskor felfogja a tésztában, a kovász hatására képződő gázbuborékokat, majd sütés közben a keletkező gőzt ejti csapdába. Ettől lesznek a jó kenyérben azok a csodás lyukak. Hogy ez a fehérje miért számít méregnek a paleos, fehérje alapú diétában, azt még mindig nem értem pontosan. Tény azonban, hogy a gluténmentes lisztekből készült kenyerek esetén nincs mátrix-háló, ezért a térfogatnövelő anyagok által képzett gázok egyszerűen elillannak a tésztából. Azt hiszem, így már érthető, miért olyan az „egészségesnek” definiált, gluténmentes kenyerek jó része, hogy simán tudnál vele embert is ölni!

Gondoljon tehát bárki bármit, ha eszem, én igenis rendes kenyeret eszem. Egy valamire azonban mindig ügyelek: A kenyér ne legyen telepakolva adalékkal. Meggyőződésem ugyanis, hogy akik nem lisztérzékenyek, de rosszul lesznek a pékárutól, nem a glutént nem bírják, csak a hiperekben, tömegfogyasztásra szánt kenyerekben található jobb is, ha nem tudjuk miféle műanyagokat. Teljes kiőrlésű és rozsos kenyereket ezért mindig a Jókenyérben szoktam venni, ők ugyanis nem használnak adalékokat és a gabonájukat is a saját malmukban őrlik. A zömében nem fehér lisztből készült pékáru egy cseppet kevésbé is hizlal, és nem nyomja az egekbe a vércukor szinted. A fehér kenyérnél rusztikusabb íz pedig számos domináns ízű kencéhez jobban is illik.

Amikor tehát a minap feljött Andi, hogy közösen váltsuk meg a világot, szokásosan épp farkaséhes volt. Semmi kedvem nem volt főzni, így megnéztem, mit adhatnék neki, amitől jól is lakik, de nekem sem kell órákig pepecselni. Találtam a hűtőben egy doboz friss kecskesajtot, és akadt pár héjában sült paprika is, mert az csodásan feldobja a téli salátákat így mindig nagy adagokat csinálok belőle, neked is ajánlom, nem fogod megbánni. 10 perc múlva már ott is volt a vacsora az asztalon. Sültpaprikás kecskesajt krém, illatos, diós rozskenyér, és némi friss zöldség. Majszolás közben megbeszéltük, amíg ilyen jókat eszünk, történjen bármi, az élet igenis csodás.

Nu, és akkor a recept. Ez a krém ékes példája az „egyszerűségében tökéletes” ételeknek. Hűtőben 3 napig is eláll, igaz, nálam még soha nem volt olyan, hogy ennyi idő alatt ne fogyjon el.

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

4 fő részére

200 g friss kecskesajt
1 kisebb piros kaliforniai paprika
1 gerezd fokhagyma
1 ek olíva olaj
¼ citrom reszelt héja
só

1. Melegítsd elő a sütőt a lehető legmelegebbre, vagy kapcsod be a gázrózsát, ha gázos főzőlapod van.
2. Tedd a paprikát a forró sütőbe vagy süsd gázláng felett, húscsipesszel néha megforgatva, míg meg nem feketedik a héja. Ne félj, a fekete héj nem jelenti azt, hogy a zöldség húsa is megégett! Süsd alaposan meg, különben nem fogod tudni lehúzni a héjat. Tedd a forró paprikát tálba, és jól takard le, hagy "dunsztolódjon". Ha kihűlt, húzd le a héját és távolítsd el a magokat.
3. Pürésítsd a paprikát botmixerrel.
4. Tedd a paprikát a kecskesajttal, oliva olajjal és összenyomott fokhagymával egy tálba és keverd egy spatulával össze.
5. Reszelj bele egy kevés citromhéjat, de vigyázz, hogy az íz ne domináljon. Sózd ízlés szerint.
6. Tálald rozsos vagy teljes kiőrlésű kenyérrel, és csíkokra vágott zöldségekkel.