Ha anyuka vagy tuti, hogy a te környezetedben is ott van az a bizonyos irritálóan tökéletes Szupermami. Tudod, kiről beszélek, nem? Arról, aki miközben te majd’ megszakadsz, hogy mindenhol helytállj, mégis bénázol, az egész életét mintaszerűen tolja. Ő az, akinek a gyereke nem szendvicset és müzli szeletet visz az iskolába, mint a tied, hanem otthon készített, “tápláló és egészséges”, teljes értékű ételeket, ízlésesen becsomagolva, a fehérje-szénhidrát arányra gondosan ügyelve. Ő az az anyuka, akiknél TERMÉSZETESEN nincs bolti pogácsa, meg cukrászdából vásárolt torta a gyerekzsúron.

Nem tudom, hogy lehet, de ilyen anyukák mindenhol vannak, és valamiért ezek az anyukák sose mi vagyunk. Nos, a minap ezt az elméletet hallgattam Nelli barátnőmtől, aki egyedül nevel három kis ebadtát, és aki szétstresszelte magát a gyerekek szülinapi zsúrja előtt, hogy ugyan mi a fenét adjon a vendégeknek, ami nem műkaja, nem kerül egy vagyonba, de nem is kell miatta hetekig a konyhában ácsorognia. Végül úgy döntöttünk nem esünk pánikba, inkább improvizálunk, megnézzük, mi van a kamrában, és kihozzuk belőle, amit lehet.

…Így történt, hogy mélyhűtőben találtam egy csomag leveles tésztát, és aminek ennél sokkal jobban megörültem, a spájzban pár doboz Hamé halas pástétomot. Hamé pástétomaim nekem is vannak otthon. Szeretem őket, mert önmagukban is nagyon finomak, kenyérre kenve. Nellivel úgy döntöttünk, halas táskákat csinálunk a bulira és én tudtam, hogy a Hamé pástétomból csodás tölteléket tudunk majd varázsolni.

Neki is álltunk a sütésnek, és kevesebb, mint fél óra múlva kész is volt egy nagy tálca aranybarna, ropogós hasé, a lakásban pedig isteni illatok terjengtek, legnagyobb megelégedésünkre.  

Ekkor jelent meg “Szupermami”. Egymásra néztünk Nellivel, és negédesen kedveskedve, azonnal megkínáltuk a még forró sóssüteménnyel. Amikor beleharapott a csodás, fűszeres pogácsába láttam, ahogy a féltékenységtől összeszűkülnek a pupillái.

• Milyen finom ez a halas hasé!- mondta hamis vidámsággal a hangjában, - Hol vettétek?- folytatta, remélve, hogy ez valami bolti dolog, hiszen ilyen finomat NYILVÁN csak ő tud sütni.
• Nem vettük! Mi csináltuk, igazán semmiség volt!- felelte Nelli csengő-bongó hangon, és amikor látta, hogy Szupermami, aki a legutóbbi gyerekzsúron csak az unalomig ismert pizzát szolgálta föl az úri közönségnek, dühében összeszorítja a száját, úgy érezte, az élet igenis szép.

Nu. És akkor a valóban pofonegyszerű, de annál látványosabb recept. Ha kérdezik, hogy készült, szerintem te is csak mosolyogj titokzatosan. Nem kell tudni senkinek, hogy 20 perc alatt sütöttél sós sütit, nem?

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

15 táskához

1 csomag kész leveles tészta
2 csomag Hamé tonhalas, vagy lazacos pástétom
1 kis hagyma
2* ¼ kalifornia paprika, piros és zöld
csapott evőkanál citromlé
½ evőkanál tejföl
1 tojás a kenéshez

1. Melegítsd elő a sütőt 200 fokra.
2. Aprítsd a hagymát amilyen apróra csak tudod. Tegyél ugyan így a paprikákkal is.
3. Keverd a zöldségeket a pástétommal. Add hozzá a citromlevet és a tejfölt.
4. Nyújtsd ki a leveles tésztát 1 mm vastagra. Vágj belőle kb. 10 cm átmérőjű szabályos köröket. (Én egy bögre száját vágtam körbe)
5. Tegyél a korongok egyik oldalára egy kis teáskanálnyi tölteléket. Kevesebbet, mint gondolnád, mert ha túltolod, kifolyik a tésztából sütés közben a szajré.
6. Kend meg a korongok szélét vékonyan tojással, majd hajtsd félbe és nyomogasd össze.
7. Fogd meg az összenyomott széleket és tekerd óvatosan fel a fotón láthatóak szerint.
8. Kend meg tojással a táskák tetejét, és tedd őket sütőpapírral bélelt tepsire.
9. Süsd kb. 15 percig, vagy amíg aranybarna nem lesz. Tálald melegen vagy langyosan.