Ezt a csodás, gazdag ízű, karácsonyira kalibrált, francia vajas kekszet eredetileg Paulnak és Gyurinak csináltam volna. Paul és Gyuri ugyanis a fejébe vette, hogy márpedig ők megtanulnak tőlem főzni, ha addig élnek is. Megbeszéltük hát, hogy feljönnek hozzám összerakni a tanmenet, én pedig úgy éreztem, üres kézzel mégsem várhatom őket, ha meg bolti kekszet szolgálnék fel, egy csapásra oda lenne a reputációm. Neki is álltam sütni, ám közben olyan beteg lettem, hogy a fiúkat le kellett mondanom, a szexi kis sablékat pedig odaadtam anyukáméknak, azok legnagyobb örömére.

Az egészben nem az volt legrosszabb, hogy a sablékon túl kellett adnom, hanem a rettenetes nátha, amitől semmiféle ízt nem éreztem, ergo fogalmam sem volt hogyan sikerültek. Megkértem ugyan anyukámat, írja körbe pontosan, mennyire dominál a sütiben a fahéj, megfelelő-e az étcsoki-mandula arány, kiérződik-e a belga vaj íze. Az igazság azonban az, hogy anyukám sajnos nem akkora gourmet mint én, így bár szegény nagyon igyekezett, a kekszről megfogalmazott leírását természetes, hogy nem találtam elég kielégítőnek. 

Nos, végül azért csak megsütöttem egy újabb adagot karácsonyi ajándék gyanánt, és azt meg is kóstoltam. A kekszek természetesen nem okoztak csalódást! Annyira nem, hogy a nap végén csak a felét tudtam elajándékozni, a többi elropogtattam én a reggeli teám mellé.

Bár a sablé klasszikus francia vajas keksz, még sincs kőbevésett receptje, de az édes linzertésztákkal ellentétben jeges vaj helyett kissé megpuhult állagúval készül és az esetek nagy részében kerül bele tojás is, ezért dolgozni is könnyű vele. Az íze összetéveszthetetlenül telt, vajas, az állaga pedig puha, enyhén morzsálódó, és semmilyen esetben sem száraz. Én imádom, mint minden vajas kekszet.

Ezt a karácsonyi változatot csokoládéval és pirított mandulával gazdagítottam, és tettem bele fahéjat is, de nem vittem túlzásba, hiszen ez nem mézeskalács, így nem az agresszív fűszer íz a cél.

Nu. És akkor a recept. Bár ez a keksz hetekig eláll jól záródó dobozban, mégis frissen a legfinomabb, úgyhogy csak karácsony előtt pár nappal süsd meg!

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

250 g vaj
130 g cukor
1/2 tk só
2 tojássárga
250 g liszt
50 g mandulaforgács
100 g étcsokoládé
2 tk őrölt fahéj

1. Egy vastag fenekű serpenyőben, közepes lángon pirítsd a mandulaforgácsot enyhén aranyszínűre. Tedd félre.
2. Aprítsd fel a csokoládét kb. 5 mm-es darabkákra. Tedd félre.
3. Konyhai robotgépben keverd a vajat a cukorral habosra.
4. Add hozzá a tojásokat is és keverd tovább.
5. Szitáld bele a lisztet és dolgozd addig, míg éppen csak összeáll.
6. A lehető legóvatosabban és legrövidebb idő alatt keverd bele a magot és a csokoládét.
7. Tedd a tésztát frissentartó fóliára, tekerd szorosan bele, a fólia két végét szaloncukor szerűen összefogva és megtekerve, amíg szabályos hengert nem kapsz.
8. Tedd a hűtőbe legalább 2 órára, de akár egész éjszakára.
9. Melegítsd a sütőt légkeveréses 160 fokra.
10. Vedd ki a tésztát a fóliából és vágj belőle szabályos, 1- 1.5 cm széles korongokat.
11. Tedd őket a sütőpapírral bélelt lapra, és süsd addig, míg a szélük el kezd barnulni, de a közepük még világos színű. Ügyelj arra, hogy ne rakd őket nagyon közel egymáshoz, mert sütés közben szétterülnek kissé.
12. Hűtsd ki a sablékat teljesen majd tárold jól záródó dobozban.

.