Gyuri ezer éve barátom, így még a megbocsájthatatlant is elnézem neki. Miszerint ő egy linktróger. De attól még szeretjük. Nem ezért, hanem ennek ellenére.

Szóval az úgy volt, hogy pont 2 hete beszéltünk egy „jövő szerdai” közös csirke satay-ozásról. Aztán felvirradt az ominózus szerda, és a reggeli órákban hívtam Gyurit, hogy mit szólna ahhoz, ha a satay-t becserélném egy finn lazaclevesre. Lehet róla szó- mondta Gyuri, de mikor is lenne az a főzés? Jeleztem, hogy aznap este és mellesleg hozzátettem, 2 hete fixáltuk le az időpontot és azóta vagy ötször beszéltünk róla. Öööööö.....- mondta az én drága cimborám,- mindjárt visszahívlak, megnézem mit is tettem mára a naptárba.

...Este 8:30 kor csöngött a telefon. Ne haragudjak, teljesen kimenten a fejéből, ugye megbocsátok. ...Még szerencse, hogy Gyurit 20 éve ismerem, így addigra már boldogan ücsörögtem valamelyik barátnő szófáján egy pohár málnaszörpöt iszogatva...

Nos, a levest végül egy hétre rá Zsuzsinak főztem meg, aki rengeteg csokival és egy dvd-vel érkezett. Beállított (volna) Domi is, akit nagyvonalúan meghívtam, de a telefonom lemerült a kapucsengő meg bedöglött, szegény így eljött, próbálkozott, majd bánatosan hazament. Aztán észrevettem, hogy nem jön, azt is, hogy lemerült a telefon, felhívtam és visszacsábítottam az éjszaka közepén, léci, léci, mea culpa. Éhes lehetett, jött megint. Ezúttal be is jutott. Mozgalmas este lett, na!

Nu. Néhány szó a levesről, ha már gasztroblog. Alapvetően két választásod van az ünnepi főzéseknél. Vagy agyon szívatod magad mindenféle soha el nem készülő, komplikált étellel, hogy aztán a karácsonyfa alatt kókadozz remegő lábakkal fogadkozva, hogy jövőre a mekdonáldszból rendelsz, vagy okosan megcsinálsz néhány pofonegyszerű, gyors ám ízletes fogást és szerényen fogadod a hálálkodók özönét. Amennyiben a B opcióra hajazol, íme ez a leves, mely pikk pakk megvan, és tényleg nagyon finom. Az eredeti recepten annyit változtattam csupán, hogy a friss hal mellett tettem bele egy kis füstölt lazacot is, hiszen rettentően feldobja a leves ízét. Répát sem tesz bele mindenki, pedig szerintem az íze és a színe is kell a tökéletes élményhez. A lazacot "Halas Pistinél" vettem a Budagyöngyén, ott mindig van és jó is.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz te is a házisáfrány facebook közösségéhez itt.

350 gr lazacfilé
150 gr füstölt lazac
400 gr jó minőségű, főzni való burgonya
1 kis fej hagyma
1 póréhagyma
1 répa
3-4 dl tejszín
50 gr vaj
Csokor kapor
2 l halalaplé (ha nincs, jó egy könnyű csirkealaplé is, de simán vízzel is csinálhatod)
1 kk liszt (elhagyható)
Csokor kapor

1. Hámozd meg a krumplit, és vágd kockákra. Tisztítsd meg a répát és aprítsd fel. Karikázd fel a pórét, vágd apróra a hagymát. Kockázd fel a bőrétől megfosztott halat, csíkozd fel a füstölt halat.
2. Vastag fenekű lábasban közepes lángon melegítsd a vajat, majd dobd rá a hagymát és a pórét. Párold üvegesre.
3. Add hozzá a répát és a krumplit, majd öntsd rá a folyadékot és kis lángon gyöngyöztesd addig, míg a zöldség meg nem puhul.
4. Add hozzá a halat és főzd kis lángon kb. 2 percig. Sózd, borsozd.
5. Keverd a tejszínt a liszthez, majd kanalanként adj hozzá a levesből és végül keverd az egészet a leveshez.
6. Forrald gyorsan össze, húzd le a tűzről és ízesítsd a friss, apróra vágott kaporral.