Ha megkérdezitek, nyilván nem tudom megmondani, melyik a kedvenc fűszerem, nincs is nekem olyan, hiszen mindig a fűszerek kombinációja adja meg az étel lelkét, de az egészen bizonyos, hogy a sáfránynak van mind közül a legszebb színe. Imádom, ahogy mély narancssárgára festi a bort, amikor kiáztatom benne a rizottóhoz. A meleg nyarakat, a boldogságot idézi mindenféle felesleges szentimentalizmus nélkül. A sáfrány persze sokkal több puszta színezőnél, ha csak a szín kellene, arra ott a plasztik ételfesték, bár ilyen árnyalatokat műanyaggal produkálni kvázi lehetetlen. Ott van az íze is, az érdekes, erős, semmi máshoz nem hasonlítható édes-keserű jellegzetes sáfrány íz, a méz és szalma jegyeivel, ami nélkül a szín felesleges hívság lenne csupán.
Ha egy átlag magyar háziasszonyt megkérdezel, biztos, hogy csak annyit fog tudni a fűszerről, a sáfrány drága és nagyanyái evvel színezték a húslevest a Boldog Békeidőkben. Az is valószínű, hogy sóztak már rá sáfrányos szeklicét a piacon valódi sáfránynak hazudva azt. Boldogan hazavitte, bele is főzte gyorsan valamibe, ezután nagyjából nem történt semmi, és onnantól kezdve sosem próbálkozott többet. Pedig milyen rosszul tette...
A sáfrány krókusz fajta, és már az egyiptomi időkben ismerték. A történelem során tartották illatszernek, gyógyszernek, festéknek, ízesítőnek sőt, afrodiziákumnak. Kémikusok szerint komplex illata több mint 150 illatanyagból tevődik össze. Egy törékeny virág szárított bibéjétől azért ez nem semmi! A növény a mediterrán klímát szereti, főleg Spanyolországban és Iránban termesztik. Leszedni minden egyes darabot hajlongva, kézzel kell, majd a bibéket is kézzel kell kihúzkodni. A friss sáfrányt szárítják és a végén egy 70,000 bimbóból, azaz kb. egy futballpályányi területről gyűjtött növényből mindösszesen fél kg fűszer lesz. Ennyi macera és pozitív tulajdonság után csodálkozunk, hogy a sáfrány drága?!
S ha már sáfrány, hamarosan jönnek a sáfrányos posztok, előétel, főétel és desszert, hogy lássátok, mennyi mindenre használható a fűszer. Annyit elárulok már most: nagyanyáink ide, vagy oda, egyik se lesz húsleves!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
1970.01.01. 01:00:00
1970.01.01. 01:00:00