A múlt héten „bizniszfőztem”. A képen láthatod is a menüsort. Mármint a leírását. Emese mesélte ugyanis, hogy a munkatársaival rendszeresen összeülnek dumálni a cég dolgairól valami jó étterembe, de ott általában akkora a hangzavar, hogy sosem olyan eredményes a megbeszélés, mint szeretnék. Az egyik srác ezért kitalálta, hogy legyen az aktuális „míting” nála. Emese, aki pedig szereti a jó dolgokat, ettől „cateringwise” megijedt kissé. Azt mondta, már látta maga előtt a másodosztályú, házhoz szállított sushikat, amik a vacsora alapját képezik majd, és a helyzetet megmentendő feldobta az ötletet a Házisáfrányról. Nem lenne-e jobb, ha többnapos rizs és „C” kategóriás hal helyett eljönne inkább ő privát séfkedni? És lőn.

Másnál főzni mindig kihívás a maga módján, hiszen fogalmad nincs, mi van az illető konyhában és mi az, ami nincs. Még akkor sem feltétlenül, ha előtte egyeztettél a megrendelővel. Miután azonban nem tanítani mentem, sok mindent előkészíthettem otthon. Megcsináltam a habcsókot a Pavlovákhoz. Evvel szívtam is rendesen, ám most nem mennék bele a részletekbe, mert hamarosan jön egy egész poszt a kedvenc retro-desszertemről. Az amouse-hoz megsütöttem a zöldséget, az előételhez pedig összeturmixoltam a mártás hozzávalóit. A többi dolgot helyben csináltam, a la minute.

Kicsit furcsa volt, hogy senki sem lábatlankodik a konyhában és senkinek sem kell elmagyaráznom, mit hogyan kell, de legalább tempósan tudtam haladni. A vendégek pedig vagy meg voltak elégedve, vagy nagyon udvariasak, mert maradék egyáltalán nem jött vissza. Egy szem lencse sem. Én pedig szeretem, ha szépen esznek, akiknek főzök. Ilyenkor a Házisáfrány nagyon boldog!

Fotók sajnos nem készültek, mert nem olyan volt az este, ám ahogy már többször ígértem, hamarosan lesz Pavlova poszt, a többi étel a menüről pedig szintén a kedvencem, így előbb-utóbb újra főzöm azokat is és felkerülnek majd ide szépen, sorjában. Ha pedig nem bírsz addig várni, kérj tőlem órát és megtanítalak téged bármelyikre, vagy akár mindegyikre!