Az úgy volt, hogy Feriről cikket írtak a világ legrangosabb reklámszaklapjában. Büszkén át is küldte nekem az anyagot, és igen, igen, tudom, hogy azt kellett volna mondanom, el vagyok ájulva, amiért szakmailag ilyen sokra vitte, de persze mi volt az én igazi, szőke nős reakcióm? Kiszúrtam azt a részt, hogy: "According to my girlfriend I'm not romantic enough." Aztán hozzátettem: "Ferikém, milyen szexi képet csináltak ezek rólad!". Ennyi. Szegény rögtön bánatos lett, hogy ilyen hülye barátai vannak, így kompenzálás gyanánt gondoltam némi készétellel vigasztalom. Meg is hívtam barátnőstől és akkor már Andrást is, akiről már sokat olvashattál, akivel amúgy sem a gasztronómia iránti szeretet köt minket össze, és akitől TÉNYLEG csak annyit kértem, szóljon ha jön, mert úgy vásárolok. Nem szólt. De azért beállított. Hozta az egész családot. Akiket imádok. Ha azonban három főre főzök és hatan vagyunk azt kimondottan nem.

Aztán az történt, ami ilyenkor mindig. András hozott magának egy kis grillcsirkét, épp kitalálta ugyanis, hogy ő akkor most gluténmentesen, mert attól jobban megy az edzés. Meg is ette azt a vacak, teszkós szörnyűséget, papírzacskóból, naná! Zacskóból. Tényleg. Nem kért tányért. Eközben én a méregdrága melleimet paníroztam. Utána Ferivel nagyjából egy órát beszélt arról, ki hogy gyúr, mit eszik hozzá, amit eszik, hogy épül be és hova, mekkorák lesznek ettől a delták és, hogy erre milyen nagyon buknak a nők. (????) Mi csajok meg csak ültünk. Csüggedten. Ezek lennének legintelligensebb fiúhaverjaim?! Képzelheted, milyen a többi...

Szóval már sokat hallottam arról, igenis lehet krumplit vagy bundázott húst csinálni sütőben és nem csak bő zsiradékban úgy, hogy annak íze is legyen. Jó darabig úgy gondoltam ez hülyeség, ha nincs zsír, nyilván nincs jó étel se. Aztán találtam egy receptet a Cook’s illustrated-ben, amiben volt csirke, sütő, panko, darált mandula, fűszerek, és ami a lényeg, beurre noisette. Ha pedig valamiben van vaj, abból úgy gondoltam nagy baj nem lehet. Nem is lett.

Nu. És akkor a recept. A beurre noisette a francia konyha egyik kedvenc alapanyaga és nem más, mint mogyorószínűre pirított vaj. Melegítsd a vajat közepes lángon míg a zsiradék szét nem válik a fehérje részektől és el nem kezd barnulni. Amikor sötét aranyszínű és enyhén mogyorós az íze, kész is. Evvel a vajjal kell a morzsát pirítani, így a bunda már akkor sem sápadt, amikor felkerül a csirkére. Aztán nyomás a sütőbe egy kicsit és kész is. Mindenképp valami használható hússal dolgozz, ha lehet tanyasi verzióval, hogy íze is legyen szegénynek.

500 gr csirkemell filé
100 gr vaj
100 gr blansolt (héjától megfosztott) mandula
1 bögre panko, azaz japán kenyérmorzsa
1 salotta vagy ½ fej hagyma
2 ágacska kakukkfű
1 tk reszelt ciromhéj
¼ tk cayenne bors (elhagyható)
100 gr liszt
2 tojás
½ ek dijoni mustár
só

1. Vágd a melleket kisebb darabokra. Sózd be.
2. Daráld a mandulát rusztikusra.
3. Tedd a vajat serpenyőbe és pirítsd míg aranybarna nem lesz. Dobd rá az apróra vágott hagymát és párold üvegesre. Add hozzá a mandulát és pankot, vedd kisebbre a lángot és folyamatos keverés mellett süsd aranybarnára. Vigyázz, mert a panko nagyon hamar odaég! Tedd tálba és add hozzá az apróra vágott kakukkfüvet, a cayenne borsot és citromhéjat. Keverd össze és tedd félre.
4. Tedd egy tálba a tojást a mustárral. Sózd és keverd alaposan össze. Tedd egy másik tányérba a lisztet.
5. Panírozz a szokásos módon: liszt-tojás-morzsa.
6. Fektesd a melleket sütőpapírral borított tepsibe és 25 perc alatt 170 fokon süsd őket meg. Ha vastagok a szeletek, ellenőrizd valamelyik legvastagabb részét, hogy kellően átsült-e.
7. Kínáld salátával, én tejföllel és kevés majonézzel keverd kéksajt mártást is csináltam mellé.