Az almáspite amit muszáj volt kétszer is megsütnöm...

Szerző: Házisáfrány - 2012.10.01. 15:01 7 komment

Az úgy volt, hogy a minap felhívott egy ismerősöm, csinálnék-e a kislánya keresztelőjére cateringet. Mondtam, naná, de fussunk össze megbeszélni a részleteket, úgyis rég találkoztunk. A menüben elég gyorsan megegyeztünk, úgy tűnt nem lesz semmi gond, ám Kedves Megrendelőm egyszer csak nekem szegezte azt a kérdést, amitől meghűlt az ereimben a vér:
- És az édességet lehetne nyírfacukorral csinálni?
Ránéztem a nagydarab, már-már pofátlanul hedonista, életvidám férfira, szememben ott a könyörgés és a remény, hogy biztosan viccel.
-Izé...- mondta kissé szégyenlősen, mert érezte, hogy túllőtt a célon- Tudod, én paleózom...
-Te nem paleózhatsz!!!- szóltam rá kíméletlenül. – A paleósok nem így néznek ki! Azok szikárak, soványak és rosszkedvűek!
Nekem ugyanis szent meggyőződésem, hogy a szigorú diétán lévők mind karót nyelt emberek, akikkel nem lehet egy rendeset röhögni és zabálni, ettől a véleményemtől pedig senki sem tud eltántorítani.
Megrendelőm ekkor már tényleg rosszul érzete magát, de azért szemlesütve megadta nekem a kegyelemdöfést.
- Nem tehetek másként, cukorbeteg vagyok.
Na, itt akkor rajtam volt a sor, hogy elsüllyedjek, ha ugyanis valaki önszántából eszik szörnyűségeket, az szerintem megbocsáthatatlan, ha azonban rá van kényszerítve, az más.

Így történt hát, hogy az almáspitét biocitrom héjával és levével, sri-lankai fahéjjal, frissen szedett dióval és mauritius-i vaníliával gazdagítottam annak reményében, hogy elnyomja majd a nyírfacukor műanyag mellékízét. Nem mondom, hogy rossz lett, de ahhoz, hogy helyrebillenjen a lelki egyensúlyom, tudtam, záros határidőn belül meg kell majd csinálnom a süteményt „normálisan is”. Meg is sütöttem egy hétre rá Szonjának, akinek ez a kedvence. Mindig mesélte ugyanis, hogy az anyukája abban a bizonyos sanyarú gyerekkorban, amilyen naná, hogy mindannyiunknak volt, szerinte szándékosan úgy készítette, hogy direkt kihagyta belőle a cukrot, nehogy a gyerekek legközelebb is követeljék. Pedig, ha akarta volna, jól is megcsinálhatta volna...

Nos, én nem tudom, tényleg így történt-e, de akkor most sütöttem neki egy tökéletes változatot. Ezúttal illatos, aranyszínű nádcukorral és semmit nem spóroltam ki belőle!

Az almáspite lehet fűrészpor ízű rémálom, de ugyan akkor a világ közepe is. A titka egyrészről a nagyon vajas tészta, melyet némi tojással és tejföllel tehetsz még puhábbá és az, hogy az almát ne reszeld, hanem uborkagyalun szeleteld 2 mm vastagon, így lesz a sütemény töltelékének egy kis tartása. Jó aznap is, de igazán másnapra áll össze.

Nu. És akkor a recept.

A tésztához

450 gr liszt
300 gr vaj
150 gr cukor
2 ek tejföl
1 tojás sárgája
½ citrom reszelt héja
½ rúd vanília kikapart belseje
csipet só

A töltelékhez

1.5 kg alma
100-150 gr cukor
2 tk fahéj
1 marék dió
1 citrom leve
néhány szem omlós keksz

  1. Öntsd a lisztet a cukorral és a fűszerekkel egy tálba. Reszeld rá a citrom héját, majd kockázd bele a jéghideg vajat és add hozzá a tojássárgát meg a tejfölt. Gyúrd gyorsan és alaposan össze, csavard frissentartó fóliába és pihentesd a hűtőszekrényben legalább egy órát, de akár egész éjszaka.
  2. Hámozd az almákat és gyaluld őket le. Add hozzá a cukrot, citromot és fahéjat, majd hagyd állni egy órát, míg levet ereszt. Óvatosan, több részletben tedd szűrőbe az almát és nyomkodd ki a levét. (Ami egyébként isteni, ki ne öntsd, idd meg!!!)
  3. Tedd a diót a keksszel aprítógépbe és daráld porrá.
  4. Nyújtsd a tészta felét egy tepsibe. Szórd meg a diós keksz felével. Tedd rá az almás tölteléket, majd szórd meg a maradék morzsával és óvatosan tedd az egészre a tészta kinyújtott másik felét.
  5. Tedd 180 fokra melegített tepsibe és süsd kb. 45 percig. Ha a teteje nagyon barnulna, takard le alufóliával.
  6. Várd meg, míg langyosra hűl és ess neki, addig úgyse bírod majd ki, amíg igazán szoba-hőmérsékletű lesz, pedig másnap is jó, hidd el!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://hazisafrany.blog.hu/api/trackback/id/tr995098678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

image001.png

Facebook

Iratkozz fel hírlevelemre!

Címkék

ajándékok házilag (30) amerikai (17) aprósütemény (12) aszalt gyümölcs (4) bab (3) braising (3) brézingelés (3) bulgúr (4) buli (9) citrom (7) comfort food (5) csicseriborsó (4) csirke (9) csokoládé (14) cukor (12) dél-amerikai (3) desszert (56) dió (5) DIY (5) édes (3) édesség (21) egészséges (24) egypercesek (34) elegáns (5) élesztő (10) előétel (7) eper (7) ételfotó (3) étterem (6) fagylalt (6) fahéj (3) fesztivál (3) feta (3) főétel (14) fotó (3) francia (3) fűszer (20) fűszeres (7) fúziós (3) gallicoop (4) gluténmentes (4) görög (10) görög joghurt (5) grapoila (4) grill (3) gyerekeknek (8) gyors (8) gyors vacsorák (38) gyümölcs (6) habcsók (3) hal (3) húsvét (9) ital (5) joghurt (9) kalács (6) karácsony (27) keksz (11) kelt tészta (13) kenyér (20) kókusztej (3) könnyű (7) kovász (4) közel-kelet (5) közel-keleti (22) krémsajt (6) krumpli (3) kuszkusz (3) lazac (3) lencse (3) leves (10) liszt (5) mandula (4) marhahús (5) marokkói (6) mediterrán (9) mexikói (5) méz (4) nagy vendégségekre (3) nyár (3) olasz (11) olíva olaj (4) padlizsán (6) paprika (4) paradicsom (14) parmezán (3) péksütemény (5) pulyka (6) rizs (4) sáfrány (3) sajt (8) saláta (9) spanyol (9) sütemény (24) sütőtök (5) szponzorálttartalom (5) tahini (8) tapas-mezze (13) távol-keleti (5) tea (3) tejföl (3) tejszín (3) tenger gyümölcsei (3) tészta (7) tex-mex (3) tojás (5) ünnep (42) ünnepi ételek (35) vaj (6) vegán (8) vegetáriánus (42) vörösbor (3) zöldség (13)
süti beállítások módosítása