Ugyan annak a trendi étteremnek két megnyitóján is megívott vendégnek lenni menő? Naná!

Mert volt soft opening és hard core verzió is. Ez utóbbi, bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, óriás party volt. ÉS én itt is falatozgattam, meg ott is… Enni pedig, mint már annyiszor mondtam: jó. 

Szóval az úgy kezdődött, hogy szóltak, blogger találkozó lesz valami most nyíló bisztróban. Mondták, hogy „Tudod, a Zsidai család új étterme, tudod, akié a Spíler meg azok ott a várban!” Azt mondjuk rögtön sejtettem, hogy a hely jól fog kinézni, mert nekem a Spíler is nagyon bejön. Az ételre azonban kíváncsi voltam. A koncepcióra is. Meg úgy egyáltalán az egészre. Az ÉS ugyanis a Kempinskiben van, és nem nagyon láttam, hogy lehet funky éttermet csinálni mereven elegáns szállodában. Hát kiderült. Így.

Nos, az ÉS ambivalenciára épül és a feladatot egész jól megoldotta. Elegáns szálloda ÉS funky, dizájnos étterem. Komoly evészet ÉS laza falatozgatás. Borozó ÉS söröző. Az étlapra ugyan ez a kettősség jellemző. Az osztrák- magyar konyha fogásai És amerikai jellegű grill ételek. Ami a hangulatot illeti, abban egyáltalán nincs és. Jól néz ki, trendi, menő, barátságos. Laza, de nem hanyag. Szóval jó.

MONDOM én, hogy menő a dizájn!

Imádok új éttermeket tesztelni, hiszen a kezdeti izgalmat, a várakozás báját később már nem nyeri vissza soha sem és ez az állapot mindig sokkal érdekesebb, mint a napi rutin akár a legjobb, de már bejáratott helyen.  

hátszín

Első megnyitómon még készültek a csempék graffiti-i, de a konyha már teljes gázzal működött. Az ételeket itt is Litauszki Zsolt, az összes Zsidai étterem kreatív séfje állította össze. Ezúttal is izgalmasan, de erősen maszkulin beütéssel. Falatkákat kóstoltunk, és a klasszikus rántott csirkeszárny, császárhús, bundázott camembert hétköznapiságát újragondolt mártások, saláták, szószok tették egyedivé. A főételek egy ilyen lánynak, mint én, embert próbáló feladatnak bizonyultak, hiszen a szalontüdő, pacal és marhapörkölt igazán tradicionális, meg minden, sokan imádják, de lássuk be, ha újragondolt, ha nem, inkább „meglehetős” férfiaknak való, és nem az örökösen hatután-fogyózó csajoknak.  Maradtam hát a grillezett medium hátszínnél, mert az paleo, bármit is jelentsen az ilyesmi, meg a desszerteknél, amik nem, de ha desszertről van szó, ez ki a francot érdekel. Az cukrásztermékek hagyományos osztrák-magyar édességek kicsit, de nem felismerhetetlenül újragondolt verziói. Én több kört is bevállaltam, annyit mondok.

falatkák

Az igazság az, hogy a második megnyitón már csak a bulizásra koncentráltam, így őszinte sajnálatomra nem készültek képek a bisztró szerintem legzseniálisabb fogásáról, a tafelspitz kocsonyáról. Az étel egyszerűségében és nagyszerűségében lenyűgözött! Kocsonyásított húsleves apró hús és ropogós zöldségdarabokkal, a tetején egy kellemes, tormás mártással és szezon lévén, széplelkeknek, 1-1 ehető ibolyával. Mit tagadjam, ezért a kocsonyáért nagyjából annyiszor álltam sorba, akár az átlagos lengyel turista a tökök háromcsillagos ólinklúzívban a vacsoráért.

Rigójános & császármorzsa

Az ÉS tehát jó lesz van, benne potenciál. Igen, Kempinski ide vagy oda, magyaroknak is, még akkor is, ha épp nem valami külföldi üzletfelet kísérgetnek, csak ennének valami jót a belvárosban. Ne szépítsük, a megnyitókon rettentően hiányoltam a nyers zöldségeket és salátákat, de az állandó étlapra ezekből is került néhány az ilyen „csak mérsékelten húsevő” csajoknak mint én, így egész biztos, hogy az elkövetkező hetek valamelyikében megjelenek majd, hogy lemeózzam, mit tud a hely a "könnyű fronton". Persze azért lesz legközelebb is kocsonya is, desszert is...

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Házisáfrány közösséghez itt.