Karácsonyeste „after party-t” rendeztem. Szóltam a barátoknak, hogy 24-én, ha már megfutották a kötelező köröket a rokonoknál, de még nincs kedvük hazamenni, jöjjenek át hozzám, levezetni a fáradt gőzt. A család ugyanis időnként elég frusztráló tud lenni és így legalább helyrebillen az egyensúly. Étellel nemigen készültem, tudtam, hogy mindenki nagy zabálásból érkezik, ezért csak néhány répa és zellerszárat csináltam kéksajt mártogatóssal, felvágtam egy csokiszalámit (az zabálások ellenére elég gyorsan elfogyott…), ám az italkérdés okozott némi fejtörést. Bolti szénsavas üdítőt nem tartok otthon, a mezei szörp nem való ünnepi alkalmakra, forralt bort meg hiába csináltam volna, mert mindenki kocsival érkezett. Végül úgy döntöttem, készítek egy igazán jó, illatos puncsot. A puncs sokban hasonlít a forralt borhoz, ez is meleg ital, ebben is rengeteg a fűszer, ez is édes, de bázisát nem a bor, hanem a tea és a rum adja. Az enyémbe is került rum, igaz nem túl sok, és alkoholtartalmának a jó része főzés közben amúgy is elpárolgott. Reméltem, hogy fogják szeretni, ám arra, hogy a végén az úri közönség egymás csuklóját átharapva, a másik haját tépve, sikoltozva, lökdösődve verekszik majd az utolsó merőkanál italért, nos, erre nem számítottam... El is határoztam hát, hogy hagyományos újévi lencse partymon is ezt fogom felszolgálni.

Bár nem kérdezted, de azért elmondom, hogy a buli remekül sikerült és rengeteget röhögtünk. Éjjel 1 körül aztán mindenki bedobta a törölközőt András kivételével, aki mondta, hogy neki csak reggel 6-kor indul a gépe Los Angelesbe, és arra gondolt, hogy fél 4-ig igazán szórakoztathatnám. Én nem így gondoltam. Kitessékeltem, megsértődött és azóta sem jelentkezett. Hát… Azt hiszem, ha legközelebb hazalátogat, kénytelen leszek némi készétellel kiengesztelni…

Nu, de vissza a recepthez!

Mint sok mindennek, ennek az italnak is az az előnye, hogy lehetsz nagyon kreatív attól függően, milyen az ízlésed és nem mellesleg, hogy mi van épp otthon. Leírom én hogy csináltam, és néhány egyéb hozzávalót, ami még szerintem megy hozzá. Azt javaslom, már főzés közben tégy bele némi rumot, ám ha szereted az ütősebb forróitalokat, tálaláskor adj hozzá még, ízlés szerint.

 Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is!

2 l víz
2 narancs leve
½ narancs héja (csak a sárga rész, a fehértől keserű lesz az ital)
1 citrom leve
½ citrom héja (szintén a fehér rész nélkül)
1-2 meghámozott alma (nem kötelező hozzávaló)
2 egész fahéj
5-6 szegfűszeg
4-5 kardamom mag (elhagyható)
3-4 szegfűbors
½ vanília rúd (elhagyható)
(mehet még bele csillagánizs, ha szereted és gyömbér)
barnacukor ízlés szerint
1-2 dl barna rum (én Stroh-t használtam)
3-4 teafilter (én használtam feketét és gyümölcsöt is, vegyesen)

1. Forrald fel a vizet a fűszerekkel, a citrushéjakkal és a gerezdekre vágott, meghámozott almával.
2. Hagyd forrni kis lángon kb. 10 percig, míg a fűszerek íze bele nem fő a vízbe. Kóstolgass és ha nem elég fűszeres, tégy bele még, bátran.
3. Add hozzá a rumot.
4. Adj hozzá annyi cukrot, hogy kellemesen édes legyen. Főzd tovább, míg a cukor fel nem olvad.
5. Húzd le a tűzről és lógasd bele a teafiltert. Evvel már ne forrald!
6. Add hozzá a citrusok levét.
7. Kínáld az italt még melegen. Aki szereti, annak önts bele extra rumot a végén.