Tél van, rühellem! Ezekben a hónapokban nem vagyok túl interaktív, így szinte biztos, hogy bárhol vagyok, bármilyen céllal, a következő pozitúrában találsz rám: Gubbasztok egy fotelban jó pár vastag pulóverbe burkolózva, bánatos fejjel, egy elképzelhetetlenül meleg pokróc alatt, vacogva-, dideregve. Szemem alatt az olimpiai ötkarika. Jeges ujjaim non-stop egy bögre forró valamibe kapaszkodnak kétségbeesetten, akár a fuldokló a szalmaszálba. Időről-időre (naponta többször) rápillantok a naptárra, és számolgatom, hányat kell még aludni tavaszig. Szerencsére most már nem nagyon sokat.

Nos, amikor fázom, nemigen érdekel, vendégeim mit ennének, önző módon azt csinálom nekik, amire én vágyom. Zömében levest. Forrót és laktatót.

Szóval az úgy volt, hogy Roni, aki néhány hónapja lekérózott a Balatonra jelezte, bár vidéki lánnyá avanzsált, ez nem jelenti azt, hogy kivonta magát a forgalomból. Feljönne hát hozzám, és akkor már hívjuk el Andit és Timit is. - Ok- mondtam én, csinálok levest. - Nem lehetne valami mást?- kérdezte Roni. Ebédre is azt ettem... - Nem. - volt a határozott válasz a „szuperhiper” házigazdától, akinek elviekben a vendég boldogsága a legfontosabb.

A csajos este úgy sikerült, ahogy gyakorlatilag bármelyik este bárhol, bárkinél, amióta léteznek okostelefonok és azokon net. Ültünk a fűtött szobában, és mindenki a mobilját buzerálta. Igen, még evés közben is. Hát, azt hiszem, legközelebb begyűjtöm az összeset és a másik szobába rejtem, hátha úgy alakul helyette valami párbeszéd.

...Roni is telefonált evés közben...

...Andi is...

...És Timi is....

Ja, hogy a leves?!  Na jó, írok arról is néhány mondatot, ha már gasztroblog.  Ami a leveseket illeti, én nem szeretem ezeket az átlátszó vackokat. A leves legyen sűrű, gazdag és tartalmas, olyasmi, ami után maximum egy desszertet vagy salátát kíván az ember. Ami pedig még fontosabb, legyen benne tejföl, tejszín, vagy kókusztej, mert ezen alapanyagok nélkül kell a francnak. Nos, ez a mostani változat hozta az összes elvárást, tényleg csodás volt a maga telt komplexitásában. Ami első ránézésre egy már-már unalmas gombakrémlevesnek tűnik, az annál jóval izgalmasabb ízeket hordoz magában! A szárított vargánya adta a mély, sokszínű, „őszi erdő eső után” hatást, miközben a gesztenye a tartalmat és a boldog gyerekkort idéző édeskés ízt. A tejszín meg… Ugye arról nem is kell írnom semmit?! Egyszer Segal Viktor azt mondta, azért használ a főzéshez ritkán tejszínt, mert attól az ételnek mindenképp jó lesz az íze, és úgy nem kunszt nagyot alkotni. Nos, én nála jóval kényelmesebb vagyok, így ha a hatáshoz a tejszínen át vezet a legrövidebb út, ám legyen! A kecskesajtos pirítós pedig leves nélkül is csodás, mellé pedig a dekadencia csúcsa.

Nu, és akkor a recept. Ezúttal kisebb-nagyon változtatásokkal egyik kedvenc magazinomból, a Food and wine-ból.

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a Facebookon is!

25 gr szárított vargánya
1 liter víz
50 gr vaj
350 gr csiperkegomba
1 póréhagyma
1 közepes répa
1 kis cikk zeller
1 doboz mirelit előfőzött gesztenye (200 gr)
750 ml alaplé
150 ml tejszín (nem főző!)
baguette szeletek
kecske camambert szeletek

1. Öntsd le a vargányát a forrásban lévő vízzel és hagyd békén kb. 30 percig.
2. Közben karikázd a pórét, vágd apróra a répát és a zellert.
3. Olvaszd meg a vajat vastag fenekű edényben közepes lángon, és dobd rá a leveszöldségeket.
4. Miközben a zöldségek párolódnak, tisztítsd meg a gombát és aprítsd fel. Dobd a már félpuha zöldség mellé és párold pár percig.
5. Szűrj le óvatosan a vargánya vizéből kb. 500 ml mennyiséget és öntsd a zöldségekre. Vigyázz, mert az alján szinte biztosan van föld, az nehogy belekerüljön a levesbe. Add mellé az alaplevet. Inkább kevesebb alaplevet tégy bele az elején, hiszen fontos, hogy ez egy sűrű, krémes leves legyen a végén, így én inkább a végén öntök hozzá még, ha szükséges.
6. Öntsd ki a maradék gombavizet és mosd kissé át a vargányát, mert az is földes lehet. Add a leveshez a gesztenyével. Sózd, borsozd és főzd kb. 20 percig.
7. Amikor már minden hozzávaló puha, pürésítsd botmixerrel, vagy több részletben turmixgépben.
8. Tedd vissza az edénybe, add hozzá a tejszínt, forrald össze. Ha túl sűrű, adj hozzá még egy kis alaplevet.
9. Közben melegítsd a sütőt 220 fokra. Vágj a baguettből 1.5 cm vastag szeleteket. Tégy minden szeletre kecskesajtot és néhány perc alatt süsd aranybarnára a sütőben. A levest a még forró pirítóssal tálald.Aztán a nagy telefonálásban mindenki elfáradt... ;-)