Amióta Édesem megnyitotta a cukrászdáját, nagyjából olyan helyzet uralkodik a környéken, mint Woody Allen „Süti, nem süti” című filmjében, amikor a feleség megnyitja a cookie-zóját. Szonja kitesz egy adag gyakorlatilag bármit a pultra, és a rajongók egymás kezéből kitépve tüntetik el az utolsó morzsáig, alig néhány perc leforgása alatt. Örülök a sikernek, meg minden, de ez az én aspektusomból sajnos azzal jár, hogy venni a nyitás óta nem mertem egyetlen darab kekszet sem, mert akkor szegény többieknek nem marad, ugye. Így aztán ha bemegyek segíteni a cukrászdába kicsit, és megkívánok valami édeset, a vége mégis csak az, hogy otthon kell megsütni magamnak. Hát élet ez így?!

A napokban biscottihoz támadt kedvem, mert volt a cukrászdában egy olíva olajos változat, amiből pont ettem, mert néhány összetört. Annak az íze nagyon bejött, nem beszélve arról, hogy a múltkori cantuccini-m is remekül sikerült. Új receptet akartam azonban kipróbálni. Találtam is egy aszalt fügés változatot a Food and wine-ban, aztán persze teljesen átalakítottam. A füge és a keksz legjobb barátok. Csak szólok. Szerettem volna egy letisztult ízvilágú, nem túl édes kekszet csinálni, ami inkább édes-sós ropogtatnivaló, mint desszert. Az eredeti recept cukortartalmát a harmadára csökkentettem. Azt már a múltkor írtam, hogy a biscotti-k nagy része zsírmentes, ebbe viszont tettem, ezúttal nem vajat, hanem markáns ízű, extra szűz olíva olajat, ami szintén a snack és nem az desszert irányába mozdította el a kekszet, miközben az olaj borsossága tovább fokozta ízeinek komplexitását. Az olajos biscotti hallatlan előnye a zsírmentes verziókhoz képest, hogy nem olyan kemény, és sokkal omlósabb, mint klasszikus párja. Én a reggeli kávém mellé szoktam megenni néhány darabot.

Nu, és akkor a recept. Ha úgy gondolod, a magok egy része helyett tehetsz bele fenyőmagot is.

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

150 g hámozott mogyoró
150 g hámozott mandula
200 g aszalt füge
150 ml extraszűz olíva olaj
125 gr nádcukor
2 tojás
300 g liszt
50 ml desszertbor
½ ek sütőpor
1 tk só

1. Melegítsd a sütőt 160 fokra. Tedd a magokat egy tepsibe és pirítsd a sütőben, míg épp csak elkezd pirulni. Vedd ki és aprítsd fel rusztikusan. Az se baj, ha lusta vagy aprítani. Akkor hagyd. Tényleg.
2. Dobd a fügét lobogó vízbe. Forrázd 2-3 percig, majd szűrd le, töröld szárazra. Vágd apró kockákra és tedd félre.
3. Tedd tálba a tojásokat a cukorral és verd habverővel, míg a cukor el nem olvad. Add hozzá a desszertbort és keverd tovább, majd tégy ugyan így az olajjal is.
4. Forgasd a tojásos masszába a lisztet, sütőport és sót. Ha elkeverted (kemény tészta lesz), óvatosan keverd hozzá a magokat és a fügét.
5. Formázz sütőpapírra 5-6 cm széles (nem hosszú, széles!) kb. 2 cm magasságra lapított rudakat a tésztából. (Én vizes kézzel dolgoztam, egyszerűbb, mint a kanál)
6. Tedd a sütőbe és süsd 30 percig. Eddigre enyhén aranybarna kell, hogy legyen.
7. Vedd ki a rudakat, hagyd hűlni kb. 20 percig, majd éles kenyérvágó késsel, átlósan vágj belőle egyforma, 1.5 cm széles szeleteket.
8. Tedd vissza a sütőpapírra és told vissza a sütőbe további 15 percre. Félúton fordíts rajta egyet. A második sütés arra kell, hogy a keksz ropogós és kemény legyen belül is.
9. Azt mondják a biscotti légmentes dobozban hetekig eláll. Én nem tudom, nekem még sose tartott néhány napnál tovább, akármennyit is sütöttem belőle...