Sokáig gondoltam úgy (helytelenül), hogy a blogomra csak különleges ételek valók, a békebeli, „család kedvence” comfort food repertoárom pedig nem. Aztán később persze revideáltam az álláspontom. Mert tulajdonképpen mi is a baj a legnépszerűbb fogásaimmal? Miért is lenne ciki megosztani őket? Ott van például a fehérboros, dijoni mustáros, tárkonyos pulykaragum, amit a sógornőm egyenesen imád. Ha megkérdezem tőle, mit főzzek neki, mindig, de tényleg mindig ezt kéri, pedig gazdag a választék, hidd el! Nos, ebből a raguból rendszerint akkora mennyiséget csinálok, hogy közben úgy képzelem, még hetekig fogjuk enni, de nem, elfogy, bármennyi legyen, és bármilyen kevesen is legyünk rá.

Ezt az ételt pulyka felsőcombból szoktam csinálni. A pulyka felsőcomb remek alternatíva más húsok helyett. Ha a szárnyas oldalról közelítem a témát, sokkal jobb állagú és izgalmasabb ízű, mint egy unalmas és fojtogatóan száraz csirkemell. Ha pedig disznó aspektusból nézem, egyrészt ez mégis csak szárnyas, és nem vörös hús, másrészt sokan, többek között én se nagyon szeretem a sertés meglehetősen jellegzetes ízét, ezért aztán a pulykahús, különösen a felsőcomb az egyik személyes kedvencem.

Ami a húst illeti, úgy általában, azzal kapcsolatban meglehetősen macerás vagyok. Az vagy ugyanis, amit megeszel, és élénken él emlékeimben az a gyászosra sikerült vacsora, amikor egy komplett tepsi fetával sült, más körülmények között csodás csirkemellet kellett kihajítanom a szemétbe, mert annyira rossz volt az íze. Nem azért volt rossz, mert romlott volt, hanem mert minden bizonnyal gyalázatos körülmények között tarthatták azt a szegény állatot rövidke élete során, és abba inkább bele se gondolnék, mivel etethették, hogy ilyen ehetetlenné vált miután hősi halált halt! Ezért van az, hogy ha pulykát veszek, igyekszem Gallicoop márkájút venni. A Gallicoop ugyanis rendelkezik fenntarthatósági tanúsítvánnyal, és kizárólag minden folyamatában ellenőrzött, magyar takarmánnyal etetett, hazánkban tenyésztett és tartott állatok húsát, és az azokból készített termékeket árulják , így a származását vissza tudod követni és nem kell azon izgulnod, vajon Kínában vágták-e le, és hulladékkal tömték-e a megboldogultat.

Ami a pulyka felsőcombot illeti, készülj arra, hogy a hús felkockázása közben lesz egy kis pluszmunkád, ha precíz akarsz lenni és nem akarsz az ételbe inakat. Az izmokat tehát próbáld kézzel szétszedegetni és úgy kockázni fel. Kicsit macerás, de mindenképp megéri! Nu. És akkor a recept. Mint a szószos raguk általában, ez is alkalmas újramelegítésre, így ha valami csoda folytán maradna egy adag, azt másnap be tudod vinni az irodába, ebédre. Mondjuk kicsi az esélye, hogy marad, csak úgy mondom…

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

6 fő részére

1.5 kg pulyka felsőcomb
250 g gomba (opcionális)
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2-3 ek dijoni vagy magos mustár
500 ml száraz, nem túl gyümölcsös illatú fehérbor
2-3 tk tárkony (nyáron, ha van az erkélyemen friss, kombinálom a szárítottal, különben elég csak a szárított)
3 babérlevél
200 ml alaplé vagy ha nincs, víz a húshoz
250 ml tejföl
csapott evőkanál liszt
csapott teáskanál barnacukor
só, bors
kevés olaj a sütéshez
200 g rizs
350 ml alaplé a rizshez

1. Kézzel, az izmok mentén szedd szét a húst. Vágd le az inakat és kockázd a húst kb. 2*2 cm-es kockákra. Ez a főzés egyetlen kissé pepecselős része, de hidd el, megéri!
2. Vastag fenekű lábasban hevíts 1-2 evőkanál olajat és több részletben gyorsan pirítsd át a húst. Erre azért van szükség, hogy a felülete karamellizálódjon, így a végeredmény sokkal finomabb lesz.
3. Vedd ki a húst, vedd a hőfokot lejjebb, és dobd az edénybe a hagymát. Párold üvegesre, majd add hozzá a vékonyra karikázott fokhagymát.
4. Tedd vissza a húst, a lével együtt, amit esetleg azóta eresztett. Öntsd rá a bort, vedd a lángot nagyra és forrald addig, míg az alkoholtartalmát el nem fövi, kb. 3 percig.
5. Add hozzá az alaplevet, szárított tárkonyt, babérlevelet, cukrot, mustárt és kevés sót, majd nagyon alacsony lángon párold kb. 30 percig vagy addig, míg a hús nagyon puha nem lesz.
6. Közben egy bögre rizst (kb. 180-200 g) önts fel 1.5 szeres mennyiségű alaplével, vagy sós vízzel. Forrald fel, keverd meg, takard le, majd vedd a lángot a lehető legkisebbre és hagyd a rizst párolódni a saját gőzében 20-25 percig. Közben egyszer se emeld fel a lábas tetejét, mert a gőz kiszökik.
7. Ha gombát is adsz a raguhoz, azt felkockázva, a főzés vége előtt kb. 10 perccel keverd az ételhez.
8. Ha a főzés vége felé a ragu nagyon elfőtte volna a levét, tégy hozzá még egy kevés vizet.
9. Keverd össze a tejfölt a liszttel egy tálban. Folyamatos kevergetés mellett, adagonként hígítsd a ragu szaftjával, majd az egészet öntsd a lábasba vissza. Forrald fel, húzd le a tűzről, és ha van friss tárkonyod, adj hozzá egy púpozott teáskanálnyit.
10. Tálald azonnal a rizzsel, és ígérem, mindenki imádni fog!